Sokáig azt írta volna az ember a Vasas úszószakosztályáról: élt bő három évtizedet az 1959-ben elnyert első felnőtt bajnoki aranyéremtől – amelyet Kunsági György érdemelt ki a 200 m-es mellúszásban – a nyolcvanas évek végén bekövetkezett megszűnésig.

Csakhogy 2012-ben újjáalakult a részleg, és történetének kiemelkedően legszebb fejezeteit írta. Ez abból fakadt, hogy Markovits László klubelnök megállapodott Hosszú Katinkával: az extraklasszis sportoló 2013 januárjától három és fél évig a Vasas versenyzője lesz. Ez idő alatt Hosszú három olimpiai bajnoki címet nyert – a 2016-os riói játékokon 200 és 400 vegyesen, valamint 100 háton győzött, míg 200 háton második helyezést ért el –, négyszer volt világbajnok – 200 és 400 vegyesen 2013-ban Barcelonában, majd 2015-ben Kazanyban –, s ugyancsak négyszer állt a dobogó tetején a rövid pályás vb-n (a 100 és a 200 vegyes, valamint a 100 és a 200 hát eredményhirdetésekor 2014-ben, Dohában). Ezzel minden idők legeredményesebb Vasas-sportolóinak egyikévé vált, s – megannyi más diadalán túl – ő az első úszó a Föld kerekén, aki valamennyi, azaz normál medencés és rövid pályás vegyes úszó számban egy idejű világrekorderré lépett elő.

De nem ő a közelmúlt, illetve a jelen egyetlen büszkesége, hiszen hasonló magaságokba kerültek piros-kék paraúszóink is. Tóth Tamás 2016-ban Rio de Janeiróban 100 m háton aranyérmet szerzett. (Ez utóbbi volt a magyar küldöttség egyetlen elsősége a brazíliai paralimpián.) Szabó Álmos tanítványai, Pap Bianka és Illés Fanni pedig a tokiói játékokon értek fel a csúcsra.

Hasonló sikerekre a felnőttek mezőnyében korábban nem akadt példa, az ifjúsági Eb-n azonban Hegedűs Gábor már 1980-ban, a svédországi Skövdében elhódította az aranyat a 200 m vegyes úszásban. Hazai vizeken jóval eredményesebbnek mutatkozott a Vasas-szekció, köszönhetően Ölveczky Vilmosnak, az 1963-ban hivatalba lépő, köztiszteletnek és -szeretetnek örvendő edzőnek, valamint segítőjének, egyben utódának, a korábbi Vasas-tornász Lőrincz Lászlónénak. Ölveczky közreműködésével 1966-ban megszületett a klub első női úszó-aranyérme is az országos bajnokságon: Soltész Ágnes szerezte azt 400 m gyorson.

Ám a nagy ob-boom a hetvenes-nyolcvanas években érkezett el: azokban a dekádokban Ormos Edit tizenhat, míg Czövek Zsuzsa, a vízilabdában is sikeres Schäffer Zsuzsa, valamint Virágh Katalin egyaránt hét, Pocsai Csilla hat, Nagy Katalin öt aranyat nyert az egyéni számokban. A Népsport hasábjain „a Vasas dinamit lányaként” emlegetett Ormos 100 m-es gyorsúszó-rekordja (56,88) húsz évig élt; 2006-ban javította azt meg Verrasztó Evelyn (56,27). A 100 m háton Verrasztó Gabriellát megelőző Czövekről pedig azt írta a lap 1977-ben: „A 200 vegyesen elért első helyezése a bajnokság legváratlanabb teljesítményeinek egyike.” Azon a Hajós Alfréd uszodában rendezett ob-n Schäffer mind a négy gyorsúszó-viadalt (100, 200, 400, 800) megnyerte, az aranyakban leggazdagabb esztendő azonban 1985 volt, amikor – a rövid pályán szerzett elsőségekkel együtt – tizennyolc számban avattak bajnokot a piros-kék klubból. A 100 m-es női pillangóúszás dobogója így festett a Komjádi uszodában: 1. Ormos, 2. Walter Ildikó, 3. Nagy (mindhárom Vasas). Az 50 m-es mell- (Nagy, Krifka Rita) és az 50 m-es hátúszásban (Virágh, Váradi Andrea) csak az első két helyet sikerült megszerezni...

Még 1987-ben is akadt kettős bravúr: az 50 m-es hátúszásban Váradi, valamint a szintén a klubunkat képviselő Battonyai Szilvia egyaránt megelőzte a csupán tizenhárom éves, ám azon az ob-n már hat aranyérmet nyerő Egerszegi Krisztinát.

Ki hitte volna akkor, hogy hamarosan bezár a szakosztály?

Szerencsére azóta már nyitva van...