Március második felében az indiai felnőtt női ökölvívó-világbajnokságon szerepelt klubunk versenyzője, Lakos Regina, aki a ringben és azon kívül is maradandó élményekkel lett...
A múlt héten megrendezett Bocskai István-emlékversenyen népes és nívós mezőny gyűlt össze; a debreceni eseményen klubunk öt ökölvívója indult el, közülük Lakos Regina...
Nem sokáig pihenhettek az újévben klubunk ökölvívói, akik közül Lakos Regina szerbiai nemzetközi versenyen szerzett ezüstérmet, míg Fodor Milán edzőtáborban készül a közelgő...
Akár Torma-szakosztálynak is nevezhették volna a Vasas 1945-ben megalakult ökölvívó-részlegét, mert a klub első két bokszbajnoka – még ugyanabban az esztendőben – a pehelysúlyú Torma I Béla, valamint a középsúlyú Torma II Gyula volt. Utóbbinak a szülei Sturovóból származtak, ezért a második Torma 1946-ban visszaköltözött Csehszlovákiába, és a szomszédos ország színeiben nyert olimpiai aranyérmet 1948-ban. A 67 kilós döntőben úgy győzte le az amerikai Hank Herringet, hogy meccs közben eltört a hüvelykujja...
Torma II 1949-ben Európa-bajnoki címet nyert – csakúgy, mint honfitársaink közül Papp László és Bene László –, és finalista volt a légsúlyú Bednai József is, aki kikapott ugyan a lengyel Janusz Kaszperczaktól, ám a Vasas-ökölvívók első Eb-érmét szerezte. Minden idők legjobb magyar bokszolója, Papp László akkor még a BVSC-hez tartozott, ám 1953-ban átigazolt a Vasashoz, és harmadik olimpiai bajnoki diadalát már klubunk versenyzőjeként érte el 1956-ban. Egy évvel korábban részese volt a piros-kék szakosztály látványos áttörésének: a felnőtt egyéni bajnokságon Nagy József (51), Kellner Ferenc (60), Papp (71) és Szilvási József (81) is első helyezést ért el, s a csapatbajnokságot – az évtizedeken át roppant népszerű „csébét” – ugyancsak a Vasas nyerte.
A hatvanas évek elejének-közepének két remek figurája a később Újpestre szerződő, félnehézsúlyú Edőcs István, valamint az 1965-től szériában négyszer bajnok légsúlyú Junghaus Gusztáv volt. Az alig negyvenhárom éves korában elhunyt Edőcs két bajnoki aranyérmet nyert a Vasasban, miközben kidobóemberként alkalmazták egy Szent István körúti bárban. Nagy gond nem volt a legnehezebb fiúkkal sem... Jellemző Edőcs karakterére: 1975-ben, amikor az egyaránt háromszoros olimpiai és világbajnok kubai Teofilo Stevenson kijelölt magyar ellenfele visszalépett a mérkőzéstől, a lelátóról bátran beugrott, pedig komoly veréstől kellett tartania. (Kisebbet kapott a vártnál, és nagyobb ovációt keltett a karibi óriásnál.)
Hatvannyolcban aztán Papp László-i formátumú tehetség bukkant fel: a papírsúlyú Gedó György felnőtt országos bajnoki címet szerzett, és utóbb még hétszer állt a hazai emelvény felső fokára. Közben 1969-ben és 1971-ben Eb-aranyérmet nyert, majd 1972-ben ötkarikás diadalt aratott. Összesen négy M betűs olimpián – Mexikóváros, München, Montreal, Moszkva – szerepelt, s bár müncheni bombasikerét nem sikerült megismételnie, az, hogy több mint másfél évtizeden át a súlyánál maradt, már-már újabb ötkarikás aranyéremmel ért fel.
A Vasas harmadik olimpiai bajnoka, Kovács István 1989-ben győzött először a felnőtt egyéni magyar bajnokságon, majd még hatszor aratott sikert lég-, illetve pehelysúlyban. Az előbbi kategóriában vált 1991-ben Európa-bajnokká, majd kontinensdiadalát öt évvel később, harmatsúlyban megismételte. Első Eb-aranyérme esztendejében világbajnok is lett – ugyanúgy, mint 1997-ben –, míg második európai győzelmének évében olimpiai bajnokká lépett elő. Rendkívüli képességeire jellemző: a profik között szintén Európa- és világbajnokká avanzsált (2000-ben, illetve 2001-ben). Papp a hivatásosok mezőnyében „csak” Európa-bajnoki címig vitte, mert – soha nem tisztázott okból – a hatalom nem engedte megmérkőzni a világbajnoki övért.
Kovács tündöklése idején mások is kitűntek, olyannyira, hogy 1991-ben, 1992-ben, valamint 1994-ben egyaránt négy egyéni bajnoki címet érdemelt ki a Vasas Lakatos Pál, Kovács, Béres Zoltán, valamint Barta Zsolt révén. (A csapatbajnoki elsőség 1994-ben szintén a Vasasé volt.) A 48 kilós Lakatos összesen 11-szer nyert aranyérmet a magyar mezőnyben, továbbá Eb-ezüst- és bronzérmet is szerzett, míg a 75, majd a 81 kilós súlycsoportban szereplő Béres – hat hazai elsőség mellett – 1992-ben olimpiai bronzig jutott.
Négynél is több országos bajnoki elsőségre lehetett büszke a Vasas 2002-ben, amikor Bedák Pál (48), Mucsi Ottó (51), Bedák Zsolt (54), Balzsay Károly (75) és Szűcs István (81) is aranyérmet nyert. Hazai hódítását Balzsay abban az évben Eb-ezüsttel, Bedák Pál 2004-ben Eb-bronzzal, 2005-ben vb-ezüsttel fejelte meg. A szakosztály fényét előzőleg tovább emelte, hogy 1998-ban a Vasashoz szegődött a középsúlyban 1997-ben vb-, míg 1998-ban és 2000-ben egyaránt Eb-aranyérmes Erdei Zsolt, aki a profik táborában 2004 és 2009 között a WBO félnehézsúlyú, majd 2009-ben a WBC cirkálósúlyú világbajnoka volt. A Republik együttes Szállj el, kismadár című dalára szorítóba lépő „Madár” vasasos időszakában 1998-ban és 1999-ben megint négy egyéni bajnoki elsőséget számláltak a piros-kékek bokszolói – Lakatos, Ladányi Róbert, Farkas György, Erdei, majd Lakatos, Farkas, Kótai Mihály, Erdei –, s az utóbbi esztendőben a csb-n is dominált a Vasas.
Ötössel büszkélkedhetett Darmos József is, aki 2005 és 2009 között legyőzhetetlen maradt a 91 kilósok hazai mezőnyében, a váltósúlyú Bacskai Balázs pedig a kontinentális vetélytársak számára volt felülmúlhatatlan: az 1985-ben Eb-ezüstérmes Bacskai Imre fia túlszárnyalta édesapját, és Európa-bajnoki címet nyert. Idősebb Bacskai – mielőtt a Nemzeti Múzeum biztonsági őre lett volna – a Vasas edzője is volt, akárcsak a legnagyobbak közül Adler Zsigmond, Szántó Imre, Bódis Gyula vagy az 1937-ben légsúlyú Európa-bajnok Énekes Vilmos.
Még szép, hogy ettől a sok évtizedes, nagyszerű történettől mindannyian ki vagyunk ütve...