Ahogyan beszámoltunk róla, a selejtezőben a BVSC-t, a negyeddöntőben a címvédő Pécset búcsúztató Komjádi Kupa-csapatok a sorozat négyes döntőjének elődöntőjében rendkívül higgadt és összeszedett játékkal, 10-9-re legyőzte az esélyesebbnek vélt UVSE-t, majd a döntőben magabiztosan múlta fel (10-6) a Miskolcot. A Vasas SC csapata ezzel 2013 decembere után először nyerte meg a kupát.

A győztes csapat tagjai értékelik a sorozatot.

Fotók: Vasas Attila

Dévai Kristóf, a csapat első számú kapusa, aki tavalyhoz hasonlóan idén is elnyerte a legjobb kapusnak járó Bródy György-vándordíjat:
„Tavaly kicsit rossz szájízzel vettem át a díjat, mert nekem az a fontos, hogy a csapat nyerjen. Tavaly ez nem sikerült, most igen, és így, hogy megint megkaphattam a kupát, nos, ez a legjobb érzés. Nagyon nagy köszönettel tartozom a csapattársiamnak, mert nagyon jól védekezett előttem az egész torna alatt.  Most megmutattuk, hogy a Vasasnak igenis van utánpótlása, még akkor is, ha sokan azt gondolják, hogy már nincs. Vannak 17 éves srácok is a csapatban, akik ugyanúgy odatették magukat, amikor kellett, és megmutatták, hogy jó játékosok lehetnek.”

Korom Dániel:
„Nagyon örülök, hogy sikerült megnyerni a Komjádi Kupát. Úgy gondolom, hogy nagyon sok energiát fektettünk abba, hogy az arany most itt lógjon a nyakunkban. Tényleg meglett az eredménye a munkának. Talán a legszebb az egészben az az út, ahogyan eljutottunk idáig. Egy éve, a tavalyi bronzérem óta készültünk erre a sorozatra, de ha rövidebb időtartamban gondolkodunk, a négyes döntő előtti három hétben csak erre fókuszáltunk. Nagyon magas szintet képviselő csapatok ellen sikerült magunkat kvalifikálni a négyes döntőbe, már ez nagyon szép volt, aztán jött az UVSE legyőzése, majd a döntő. Habár jövőre a mostani csapatból ketten már nem lesznek itt a csapatban, kemény munkával újra ott lehetünk majd a végelszámolásnál.”

Landherr Csongor:
„Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki támogatott minket és a tudását adta, hogy segítse a mi munkánkat. Ez a győzelem nem pottyant az ölünkbe, a CSAPAT, merthogy igazi csapatként küzdöttünk zseniális egyéni teljesítményekkel megtűzdelve, az elejétől a végéig szerényen, alázatosan menetelt előre. Óriási megtiszteltetés számomra, hogy részese lehettem ennek a csapatnak. Nagyon boldog vagyok, hogy hozzájárulhattam, és legjobb tudásom szerint segíthettem a csapatot a döntőig, majd a döntőben is. Az arany és a győzelem mellett az odáig vezető út volt elképesztő, tudtuk, mit akarunk és tudtuk azt is, hogyan. Rengeteget fejlődtünk és nagyon összeszokott a brigád. Megkedveltük egymást még jobban. Elképesztő öröm és boldogság volt ennek a nehéz, fárasztó, ámde csodás útnak a végén feltenni az i-re a pontot. Így lett kerek az egész. Remélem, ezzel a közös történetünk még nem ért véget, hisz fiatalok vagyunk és imádjuk ezt a sportot.”

Vadovics László:
„Nagyon jól éreztem magam a négyes döntő alatt, és nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy itt lehettem. Az elmúlt 2 hétben csak erre a két mérkőzésre készültünk, és ez szerintem meg is látszott a játékunkon. Az elődöntőben az UVSE-t kaptuk, és talán nem mi számítottunk az esélyesebbnek, viszont a meccset végig kontrollálni tudtuk a megbeszéltek szerint, ennek köszönhető a győzelem. Ezután nagyobb önbizalommal vághattunk bele a Miskolc elleni döntőbe, ahol szintén nagyszerű játékkal tudtunk nyerni. Furcsa érzés volt a testvérem ellen játszani, ilyenre még nem volt példa, és remélem nem is lesz többet. Gratulálok a csapatnak és köszönjük a szurkolást!”

Sélley-Rauscher Domonkos:

„Nagyon boldog vagyok, hogy ennek a fantasztikus csapatnak a részese lehettem. Nagyon hosszú út vezetett el a kupagyőzelemig, lépésről lépésre a legnehezebb ellenfelek ellen kellett maximális teljesítményt nyújtanunk, amivel végül ki is érdemeltük a végső sikert. Köszönettel tartozom mindenkinek, hogy így zárhattam le az utánpótlás éveimet. Örök emlék marad mindannyiunk számára.”

Fazekas Gergő:
„Nagyon örülök a Komjádi Kupa-sikernek, úgy érzem, hogy megérdemelten szereztük meg az aranyérmet Magyarország egyik legnívósabb vízilabdakupájában. Ha egy dolgot kéne kiemelnem, ami legfőképp hozzásegítette a csapatot a győzelemhez, az nem más, mint az a családias légkör, ami a mi csapatunkat jellemzi és ami nélkül nem érhettük volna el ezeket a sikereket. Véleményem szerint mindenki hozzátette a saját maga részét a győzelemhez, és egy igazi nagybetűs csapatként (Janit is ideszámítva) működtünk az egész kupasorozat alatt. Tizenharmadik évemet kezdtem el a Vasas keretei között, és nagyon jó érzés volt ennyi ember és a Vasas-ultrák előtt játszani. Ezzel egy gyermekkori álmom vált valóra. Örülök, hogy együtt ünnepelhettük meg a sikert a szurkolókkal. Ez a győzelem nagy erőt fog adni a szezon további részéhez, és remélem, az OB I/B-ben is meg tudunk szerezni egy minél fényesebb érmet.”

Hajdu Attila:
„Egyszerűen fenomenális volt a négyes döntő, még mindig alig tudok szóhoz jutni. Leginkább az UVSE elleni győzelem volt hatalmas élmény, el sem hiszem, hogy ennyire higgadt játékkal meg tudtuk őket verni. Nagyon boldog vagyok, ez a győzelem nagyon sok erőt ad a folytatásra. Köszönjük a szurkolóknak, hogy ilyen sokan kijöttek és biztattak minket.”

Bencz Rolf:
„Elég rögös utunk volt az aranyig. A BVSC-vel kezdtünk, ott két erős meccsünk volt, amin túl kellett lennünk. Jött a Pécs, idegenben kikaptunk hárommal, ezután nagy fegyvertény volt, hogy itthon megvertük őket hárommal, majd büntetőkkel végül mi nyertünk. Utána megkaptuk az UVSE-t, talán a torna favoritját, mégis le tudtuk győzni őket 10-9-re, pedig majdnem az OB I-es csapatuk ellen kellett küzdeni. A döntőben aztán a Miskolc két válogatott játékosát ki tudtuk kapcsolni, ez volt a kulcsa a győzelemnek. A mi csapatunkat a szeretet és az alázat jellemzi, ebben minden benne van, azt hiszem.”

Trombitás Tamás:
„Nem volt könnyű águnk, de tudtuk, mi a dolgunk, és mintha egy sísáncról indultunk volna: ugyan voltak közben nehéz helyzetek, de végül célba értünk. Így szép nyerni, nagyon boldog vagyok. A védekezés nagyon sokszor volt a helyén és ez jó alapot szolgáltatott, hogy elöl kiváló teljesítmények szülessenek. Csapatként voltunk egyben, ez volt a legfontosabb. Köszönjük a szakmai stábnak és mindenkinek, aki hozzátett valamit a sikerhez. Külön köszönet a szurkolóknak, akiktől igazán szép lett ez a hétvégi élmény. Hajrá, Vasas, Angyalföld!”

Farkas Renátó:
„Igazából sok minden van ilyenkor az ember fejében, egy nagyon rangos kupát sikerült megnyernünk. Büszke vagyok a csapatra, hogy sikerült a sok nehézséget leküzdeni. Az út, ami a döntőhöz vezetett, közel sem volt egyszerű, remek csapatok ellen kellett megmérkőznünk, szerintem kijelenthetjük, hogy minden egyes mérkőzésünk lehetett volna akár a döntő is. Jani mindig azt mondja, hogy egy döntő teljesen más műfaj, igaza volt, a Miskolc elleni döntő a szív és a lélek harca volt.”

Korom Tibor:
„Egész évben erre a sorozatra készültünk, ez volt az álmunk. Külön örömet jelent számomra, ha visszatekintek a sorsolásunkra, hogy milyen erős csapatokat tudtunk kiejteni. Visszagondolva, ez az egész tett, amit véghez vittünk minden szenvedést, fáradtságot megért. Sajnos, sérülésem miatt a négyes döntőben nem tudtam a vízben segíteni a fiúknak, de a partról végig velük voltam. Nagyon sokat jelent számomra ez a klub, mivel itt nevelkedtem, és büszkeséggel tölt el, hogy a régi szurkolóknak újra örömet tudtunk okozni ezzel a trófeával.”

Kovács Márton:
„Először is köszönöm az edzőnek, Plézer Jánosnak, hogy bízott bennem és így én is csapat tagja lehettem. Sokat készültünk a meccsekre. Nagyon jó volt a csapatösszhang, ami talán végig vitte a társaságot a győzelemig. Már nagyon vártam a döntőt, számomra minden új volt, hisz még nem volt lehetőségem ilyen kupán részt venni. Nagyon boldog vagyok, hogy a részese lehettem ennek a győzelemnek.”

Simon Henrik, a Komjádi Kupa-csapatunk kapitánya: „Nagyon örülök, hogy nyertünk, mert tavaly is közel voltunk a kupához! De talán amiatt, hogy nem sikerült egy éve révbe érni, most mindenkiben plusz erőt és energiát szabadított fel az újabb lehetőség és esély. Nagyon nehéz ágon kerültünk a döntőig, de a cél végig a szemünk előtt volt! Nagyon jó volt ezzel a csapattal együtt készülni, kívánom, hogy jövőre sikerüljön megtartani a kupát.”

Makszim Soma:
„Maga a négyes döntő hatalmas élmény volt, nagyon sokat készültünk rá, gyakorlatilag 15 napot a múlt heti, nagyváradi edzőtáborral együtt. De az egész év azzal telt, hogy egy Komjádi Kupa-központot alakítottunk ki, mindent úgy csináltunk, hogy erre a hétvégére jó formában legyünk. Így is lett: mindenkinek kiszakadt, ami kellett: van, akinek a gól, van, akinek a jó játék. Kerek volt a hétvége, jobbat nem is kívánhatnék magunknak. Ebből a győzelemből lehet táplálkozni a mindennapokban, nagyon kellett már ez a győzelem. A legutóbbi aranyérmünk az OB II-es siker volt. Ezek után bele lehet ugrani a következő héten a munkába, hiszen látjuk, hogy a kemény melónak megvan az eredménye.”

Pardi Bende:
„Hatalmas élmény volt számomra az idei Komjádi Kupa. Nemcsak azért, mert a végén mi lettünk a kupagyőztesek, hanem az ide vezető út, a közös edzések, a romániai edzőtábor miatt, és persze azért is, mert a legnehezebb ágon jutottunk el odáig, hogy mi emelhettük magasba a kupát. Úgy gondolom, hogy fiatalként nagyon sokat tanulhattam ebben a csapatban, nemcsak a nagyobbak játékába, hanem egy profi csapat életébe is beleshettünk a fiatalabb srácokkal. Iszonyatosan boldogok vagyunk, biztos, hogy egy ideig még szó lesz erről a győzelemről az öltözőben, de ha valami, akkor ez adhat pluszmotivációt a jövőre nézve!”

A Vasas SC Komjádi Kupa-győztes csapata:

Dévai Kristóf, Korom Dániel – kapusok

Landherr Csongor, Vadovics László, Sélley-Rauscher Domonkos, Fazekas Gergő, Hajdu Attila, Bencz Rolf, Trombitás Tamás, Farkas Renátó, Korom Tibor, Kovács Márton, Simon Henrik, Makszim Soma, Pardi Bende - mezőnyjátékosok

Vezetőedző: Plézer János
Másodedző: Szentgyörgyi Krisztián
Utánpótlás szakmai igazgató: Mátéfalvy Csaba
Masszőr: Bogáromi Tibor
Technikai vezető: Németh Anna