Nyugodtan mondhatjuk, hogy a Vasas SC kardozója, Katona Renáta számára egy gyerekkori álom teljesült azzal, hogy kijutott a tokiói olimpiára. Erről mesélt nekünk a játékok előtt készített portréban, amelyben azt sem rejtette véka alá, hogy szívesen tovább álmodná ezt a bizonyos álmot, és csapatéremmel jönne haza.

Nos, ha ehhez viszonyítjuk, hogy a női kardcsapat végül nyolcadik lett, akkor beszélhetünk akár csalódásról is, de figyelembe véve a körülményeket és hogy milyen kevésen dőltek el a helyezések, nem fogalmaznánk ilyen élesen.

Ahogy olimpiai hírfolyamunkban részletesen követtük, a mieink a negyeddöntőben a későbbi bronzérmes Dél-Koreával vívtak nagyon fontos asszót. Reni pedig remekül szerepelt, pozitív mérleggel tudta zárni a három asszóját, de nem lehetett panasz a súlyos térdsérüléssel szereplő Márton Annára és Pusztai Lizára sem. Utóbbi például nagyot fordított a mérkőzés közepén. A végén egész egyszerűen annyi történt, hogy a koreaiak még egy lapáttal rá tudtak tenni, így 45-40-re megnyerték a csatát.

Ezek után a mieink az ötödik helyért vívhattak tovább, ami már közel sem olyan, mint érmekért küzdeni, ráadásul a Japán elleni csörte legelején elvesztették a vezért, Márton Annát. Ez az asszó még azonban így is szoros lett, a végén nagyot hajráztunk, de a házigazdák győztek 45-42-re.

Utána egy újabb ázsiai ellenlábas, Kína következett a hetedik helyért, de itt már egyáltalán nem sikerült megújulni, 45-30 lett a vége.

Így lett tehát a Márton Anna, Pusztai Liza, Katona Renáta, Battai Sugár kardnégyes olimpiai nyolcadik.

Előtte Reni egyéniben is vívott a 64 között nagyon magabiztos vívással (6-0-ás kezdés) győzte le a tunéziai Daghfoust 15-6-ra. Itt is érvényesült a papírforma, ahogy aztán a folytatásban is, ahol a világ egyik legjobbja az orosz Sophia Velikaya jött szembe. 15-4 lett a vége, Katona Renáta így egyéniben a harminckettedik helyen zárt.

fotók: FIE

Összességében Dr. Boros György tanítványa (a mester is kint volt vele az olimpián) nem lehet csalódott, de azért a csapatverseny után kért még egy napot, hogy higgadtan értékelje nekünk élete első olimpiáját:

- Ahhoz képest, hogy tavaly még azon aggódtam, vajon megrendezik-e egyáltalán az olimpiát a koronavírus miatt, most már túl is vagyunk a versenyen. Nekem egyébként egészen az utolsó pillanatig voltak kétségeim, mert sok helyről lehetett hallani, hogy akár az utolsó pillanatban is lemondhatják. Örültem, hogy mégis jól alakultak a dolgok, és végül megrendezték, ráadásul én is a részese lehettem. Ha visszagondolok, azt tudom mondani, hogy a felkészülést is nagyon élveztem. Voltak persze nehézségei, hiszen nem igazán voltak versenyek, ahol fel tudtuk volna mérni, hol tartunk a munkában, de így is mindent megtettem, hogy a lehető legfelkészültebben érkezzem életem legfontosabb eseményére. Azt hiszem, ez sikerült is. Az egyéni versenyen nagyon örültem a győzelmemnek a tunéziai lány ellen. Az elején volt bennem egy kis félsz, hogy az olimpia terhe miatt leblokkolok, de az első tus után ez teljesen megszűnt. A következő körben az orosszal vívtam, tudtam, hogy nagyon erős ellenfél és nagyon tapasztalt. Jó lett volna kicsit szorosabbat vívni vele, úgy éreztem utána, hogy maradt bennem egy kicsi. Utána jött a csapat, amire nagyon jól rá tudtam hangolódni, sőt, ahogy teltek a napok, nyugodtabbá is váltam. Nagy reményekkel érkeztünk, és tudtuk, hogy Korea ellen óriási csata várható, hiszen ők pedig legalább annyira be akarnak majd jutni a négy közé, mint mi. Végig nagyon szoros is volt, a közepéig ők vezettek, aztán Liza nagyon jól vívott a második asszójában, ami jó hatással volt rám is, és úgy mentem fel a pástra, hogy most megcsíphetjük őket és átvehetjük a vezetést. Mikor felálltam, tudtam mit akarok vívni, milyen akciókat szeretnék csinálni a koreai lány ellen és ezeknek a nagy részét sikerült is megcsinálnom. Sajnáltam, hogy ennek ellenére kikaptunk, de annak nagyon örültem, hogy én jól tudtam teljesíteni, tudtam segíteni a csapatomat.  Sajnos a továbbiakban viszont végig a koreai asszó hatása alatt voltam, és nem tudtam koncentrálni a helyosztókon úgy ahogy kellett volna.