Napok óta tudjuk a megváltoztathatatlant. Isa Gábor, a BARÁTOM elment. Oly sok mérkőzés győztes edzője nem tudta legyőzni a gyilkos vírust. Gyászoljuk és megsiratjuk mi is itt a Vasasban, ahol gyerekek százait indította el a pályáján, oly sokat tanítva nekik akár a futball rejtelmeiről, akár az életről.

A Honvéd volt a szíve közepén, de ahogy mindig mondta, a Vasas lett a második csapata. 2013-ban, amikor visszatért a Honvédhoz, a Vasas SC honlapján búcsúztam tőle. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar, könnyek közt kell újra papírra vetni gondolataimat Gáborról.

Már a lélegeztetőgépen küzdött, amikor felhívott Herczeg Vince a Honvédból, könnyekkel teli hangon. Azóta sem tudom túltenni magam két dolgon, amit mondott. Az egyik az volt, hogy azt mondta, hogy Jani, benned bízunk, Gábor is mindig benned bízott, ha segítség kellett. A másik, hogy sírva mondta, segíts, olyan jó Gyerek.

Igen, Gábor mindig Gyerek volt. A gyerekre jellemző módon nem ismerte a rosszat, nem tudott rosszat tenni senkinek, és ilyen is maradt. Talán soha nem is lett felnőtt, maradt nekünk egy nagy gyerek. Én pedig nem tudtam segíteni. Az eszem tudja, hogy nem rajtam múlt, de a lelkem forrong, hogy a bizalommal nem tudtam élni.

Nekünk egy nagy Gyerek, de a pálya szélén, az öltözőben egy bölcs Felnőtt volt. Srácok százai kaptak útravalót tőle egész életükre. Hogy ez mennyire igaz, érdemes elolvasni az első osztályú szintig jutott vasasos neveltjeinek, Kovács Daninak, Vida Máténak és a többieknek a sorait a közösségi médiában halálát követően. A srácok nem felejtették el “Pótapjukat”, és azt, hogy mi minden megfizethetetlent adott nekik pályafutásuk során. Gábor azonban azoknak is nagyon sokat adott, akik nem a futballpályán folytatták életüket. A fiamat, amikor megkérdezem, hogy miért nincs jogosítványa, csak annyit válaszol: “ Ha Gabi bácsi tud nélküle élni, én is megélek nélküle”. A sors kifürkészhetetlen. A kórházban hamar kiderült, hogy volt tanítványa a Vasasban, Máté Miki, aki orvos lett, küzdött az életéért. Bár nem Miki kórtermében volt Gábor, de átjárt hozzá, próbált segíteni, tájékoztatta a családot. Köszönjük, Miki, köszönjük, Doktor Úr!

Minden bizonnyal a magyar utánpótlás edzők császárát búcsúztatom. Aki mind a szakmájában, mind emberségben a legnagyobb volt. Ahogy 2013-ban is, most is csak azzal tudok búcsúzni Gábor, Isten Veled! Csak micsoda különbség....

Azt hiszem, Gábor úgy élt, ahogy a költő szeretett volna élni.

SZÉP ERNŐ: ÉN ÍGY SZERETTEM VOLNA ÉLNI

Én úgy szerettem volna élni,
Minden halandóval beszélni.
Mindenkinek nevét kérdezni,
Mindenkinek szívét érezni.
A járdán osztani virágot,
Tegezni az egész világot.

Megsímogatni, ami állat,
Érinteni minden fűszálat.
Imádni végtelen sereggel,
A Napot, ha fellángol reggel
És énekszóval összejönni,
Az esti csillagnak köszönni
S testvéri csókkal hazatérni,
Én így szerettem volna élni.