Öt évvel ezelőtt, 70. születésnapján interjú készült Puskás Lajossal weboldalunkra. Most is ajánljuk azt a beszélgetést, melynek illusztrációjaként a többi közt egy olyan fotót is közöltünk, amelyen a Vasas korábbi legendás játékosa a VII. kerületben hosszú évek óta működő szállodája előtt áll.

Ezt a képet ma is elkészíthettük volna, hiszen továbbra is a munka tölti ki Puskás Lajos mindennapjait, imponáló frissességgel és lelkesedéssel viszi a szálloda ügyeit. Éppen a reggeliztetés ért véget, amikor leültünk egy kávé mellé.

„Ha úgy tetszik, nincs semmi változatosság a napjaimban, minden nap 5 óra 10-kor csörög az óra. Összekapom magam, bejövök a szállodába, általában a fiamat is felveszem, aki ugyanúgy Budaörsön lakik, mint én. Aztán közösen előkészítjük, kikészítjük a reggelit, mert 7-től 10-ig van reggeliztetés. Menetközben pótoljuk, amit elfogyasztottak a vendégek, 10 óra után pedig jön a „romeltakarítás”, mosogatás, terítés. Ezután hazamegyek, délre, fél egyre hazaérek, és nyomban eszek egy nagy tál levest. Leves nélkül ugyanis nem élet az élet. Utána biztos, hogy lepihenek egy-másfél órára, majd, ha menni kell vásárolni, vásárolok, ha nem, akkor kimegyek a kertbe. Van némi szőlőnk, gyümölcsfáink, zöldségek, ott kapirgálok, dolgozgatok. Este minél hamarabb lefekszem, ami 9-fél 10-et jelent, hiszen másnap reggel – a változatosság kedvéért – ugyanez kezdődik elölről” – mesélte Puskás Lajos, aki fiával és feleségével tulajdonosa a Kertész utcai három és fél csillagos, népszerű szállodának.

„A 365 napból – nem akarok szerénytelennek mutatkozni – 340-et biztosan munkával töltök. Ha majd a munkához való jogért tüntetnek, én biztos nem megyek el. Természetesen vannak segítőink, szobaasszonyok, recepciósok, egyikőjük például már húsz éve velünk dolgozik” – tudtuk meg, majd arról érdeklődtünk, mekkora a jövés-menés a hotelben (egyébként nagy, ott jártunkkor is fiatalabb és idősebb külföldi vendégek is egymásnak adták a kilincset).

Puskás Lajos és Kiss László

„Sok évvel ezelőtt a téli napokon kongott a hely, de jó ideje a belvárosban már télen sem üres a szálloda, a nyár pedig intenzív természetesen. Már márciustól elkezdenek jönni a diákcsoportok is a tavaszi szünettől, elsősorban külföldről. De az egyéni vendégek is adják a munkát. A korábbi szállodánk a hegyen, a Béla király úton működött, azért adtuk el, mert oda már nem nagyon mentek fel az emberek” – mondta Puskás Lajos, hozzátéve, hogy mikor belevágtak a vállalkozói létbe: „a világon semmink sem volt, egyetlen telkünk csupán. Az egykori MLSZ-elnök, Somogyi Jenő bácsi inspirálására vágtunk bele, irdatlan hitelt vettünk fel. Később mondanom sem kell, svájci frankra váltottuk át, de büszkén mondhatom, soha egyetlen napot sem késtünk a részletekkel, és hát szép lassan a végére érünk már.”

A jogi diplomával bíró Puskás Lajos korán abbahagyta pazar játékoskarrierjét (részletek alább), majd edzőként dolgozott. Az itt tapasztaltak azonban viszonylag korán döntéshelyzetbe hozták.

„Egy idő után elkezdtem azon gondolkodni, miért nem jutok ötről a hatra. Konstatálnom kellett, hogy nem biztos, hogy elsősorban bennem van a hiba. Azt mondják, elég nehéz ember voltam edzőként, de hát én is az Illovszky-emlőn nőttem fel. Aki az ő keze alatt dolgozott, abba bizony egy jó nagy adag agresszivitást, nyerni akarást elültetett, és abban is biztos vagyok, mindannyiunkat a korrektség és a tisztesség is vezérelte, vezérli. Azért hagytam ott a futballt, mert sem szépen, sem csúnyán nem tudtam rávenni a játékosokat arra, hogy egy kicsit többet fussanak, legyenek egy kicsit pontosabbak, és vacakoljanak addig a labdával, amíg oda nem megy, ahova akarjuk. Sok összetűzésem volt játékosokkal, vezetőkkel, és egy idő után azt mondtam, elég. Így jutottunk el oda, hogy valami mást kellene csinálni” – fogalmazott Puskás Lajos, akit azért Illovszky Rudolf vissza tudott csábítani egy fél évre a Vasashoz.

„Rudi bácsi megkeresett, hogy segítsek, mert nincs elég edző a Vasasnál. Kérdezte, melyik csapatot akarom, rögtön mondtam, hogy a legkisebbeket. Mennyi fizetést akar? – kérdezte aztán. Mondom, egy fillért sem, de addig csinálom, ameddig akarom, vagy amíg nem találnak egy utánpótlás edzőt. Fél év lett belőle, az akkori kis tökösök között ott volt például Pál Zoli vagy Borgulya István, és még két-három tehetséges gyerek. Rövid időt voltam velük, így nincs érdemem az előrelépésükben, de talán kárt sem tettem bennük.”

Naná, hogy érdeklődtünk a jelenlegi labdarúgás helyzetéről is.

„Mindenképpen külön kell választani a profi labdarúgást és az utánpótlást. Előbbi esetében lehet, hogy már börtönben ülnék, ha benne dolgoznék, inzultáltam volna már egy-két embert a hibái, a tehetségtelensége, de elsősorban – és ez a legfontosabb – a nemakarása miatt, tisztelet a kivételnek. Az egyáltalán nem érdekel, ki mennyit keres, az viszont igen, hogy a játékosok döntő többségénél képességbeli problémák mutatkoznak. Hol lehetett volna ezt megszerezni? Nos, az utánpótlásban. Ez egy sikamlós, érzékeny terület, pár évvel ezelőtt, amikor a két unokámat vittem néha edzésre, sajnos ki is fejtettem a véleményemet, a szülőknek fésültebben, az edzőknek határozottabban. Elmondtam az edzőknek – akik közül a legtöbben a játékosaim is voltak, vagy jól ismertem őket – hogy sem elméletben, sem gyakorlatban nem sajátították el a szakma alapjait. Gyorsan visszavettem aztán, bár már késő volt, mert az unokáimon csattant az ostor. Az egyiken élesebben, ő abbahagyta, elege lett, de a másikon nem tudtak fogni az ütések.”

S itt meg is érkeztünk a Puskás-családdal kapcsolatos legfrissebb örömhírhez, a 16 éves Zsombor ugyanis a dán Midtjyllandtól kapott profi szerződést. A nagypapa rettentően büszkén és fülig érő mosollyal mesél róla, és arról, mi a legfontosabb a számára.

„A vele született képességével nem lesz baj, az akaraterejével sem, és ha megkapja a lehetőséget, akkor két-három éven belül komoly tényező lesz. Ebben reménykedem. Bízom benne, hogy öt-hat kiló izomtömeg rákerül a közeljövőben és még egy kis fegyelmet is tanul.”

Eddig minden rendben a kis Puskással, jó hírek érkeznek Dániából.

„Minden nap beszélünk, természetesen az édesapja, édesanyja nagyon aggódik, hiszen sosem volt még távol, nem volt úgy önálló, hogy ellássa magát. Néhány dolognak nagyon-nagyon örülök. Először is azt mondja, jól érzi magát, ez a legfontosabb. Aztán kérdezem tőle, milyen volt az edzés? Azt mondja: „nagyon elfáradtam, papa”. Mennyit edzetek? „60-70 percet, de itt nem perceket magyaráznak, hanem futni kell, sokat, gyorsan. Elfáradok.” Ez is jó hír. A játékosok telefonját elveszik, csak bizonyos időközönként használhatják, emellett ellátást kapnak, elégedettek lehetünk. Nem volt minden zökkenőmentes az elején, de két-három hét után belerázódott, emellett jelentkeztek már kinti magyarok, hogy mindenben segítenek, ha kell. Játszottak már két meccset is, a másodikon fejelt is egy gólt.”

Puskás Zsombor és Nagy Miklós

Lehet ennél nagyobb öröm?

„A szülőknek nagyon örvendetes volt, de én azt mondtam, nekem elsősorban az számít, hogy jó ütemben szereljen, pontosan passzoljon, a megszerzett labdákra jól vigyázzon, és vegyen részt a játékban, mint védő. Csak sokadszorra fontos, ha fejel vagy lő egy gólt. Mindenkinek megvan a feladata a csapaton belül. Ha támadót játszana, azt mondanám, nem nagyon érdekel, hogy mentett a saját ötösén, de az igen, hogy nem ért oda a rövid sarokra. Hozzá kell tennem, a Vasas Kubala Akadémia tulajdonosának, Nagy Miklósnak a segítő keze, illetve Vancsa Miklós és Komódi László munkája vastagon benne van abban, hogy az unokám megkapta ezt a lehetőséget. Nagy fájdalmam volt korábban, és rosszul esett, hogy a korosztályos válogatott edzőjét nem tudtam rávenni arra, hogy megnézze őt. Kétszer beszéltünk telefonon másfél éve, azt kértem, fáradjon ki, ha kell kiviszem a pályára, kíváncsi voltam ugyanis az MLSZ által foglalkoztatott szakember véleményére. Amikor tavaly megjelent az egyik meccsen egy angolul beszélő ember, és csak annyit mondott, „number 5”, a szülők kérdezték, nem korai-e ez a figyelem. Azt válaszolta, fél éve nézzük a gyereket… Dániából ideértek…”

Puskás Lajost rendszeresen láthatjuk a Vasas bajnoki mérkőzésein és a klub rendezvényein. Azt mondja, lehet, hogy egyszerű a szlogen, de a Vasas tényleg egy nagy család volt mindig is, ahol az emberek tisztelték, tisztelik egymást és egymás eredményeit, ha pedig szükség van rá, segítőkezet nyújtanak egymásnak.  

„Hogy hogy érzem magam a meccseken? Sokszor bosszankodok, de van, hogy örülök. Egyet nehezen fogadok el, a nemakarást. Ha minden játékos csak tíz vagy húsz százalékkal többet futna, pontosabban passzolna, nem az NB II-ben nyernénk bajnokságot, hanem az NB I-ben végeznénk a dobogó közelében. Kicsit gyorsabb futás, több futás és pontosság. Csak tíz-húsz százalék…”

Legendás játékosunk nyomon követi a nemzetközi labdarúgást, de nehezen emel ki olyan játékost, akit az átlagnál jobban kedvel. „Ha azt mondom, hogy játszottam Pelé vagy Cruyff, Neeskens, Mazzola, Beckenbauer, Gerd Müller ellen, és ráadásul mindig pariban voltunk velük, akkor talán érthető, hogy teljesen más kívülről, a tévén keresztül kiemelni valakit, mint a pálya széléről vagy belülről. Messit csodálom, mert már rávették a mezőnymunkára is, lám, egy földöntúli lényt is rá lehet venni arra – mindegy, milyen eszközzel – hogy vegye fel a munkaruhát. Ronaldót is rávették a Juventusnál, őt is csodálattal nézem, mindketten maguknak és másoknak is megteremtik a helyzetet, és aztán be is rúgják. De Messinek is kevesebb lehetősége lett volna pár éve, ha nincs Xavi vagy Iniesta vagy nem védekezik Piqué és a többiek. Ezt a játékot 11-en játsszák. Nézem egyébként a magyar bajnokikat is, csak azt sokszor a feleségem is hallja az emeleten…”

Puskás Lajos 1965-ben kötött házasságot feleségével, 54. éve élnek boldogan, egymást mindenben támogatva.

„Kevésszer hangsúlyoztam ki a szerepét, azt, hogy ki segített nekem pályafutásom során és később. Hát, a Marika nevű feleségem. Nélküle nem ment volna, nélküle ÍGY nem ment volna. Neki kellett elvégeznie azt, amiben én nem vagy kevésbé tudtam részt venni, nagyon hálás vagyok neki ezért. Ezért jutottam el oda, ahová eljutottam. Illovszky Rudolf, az egyik első alkalommal ezt mondta nekem: „a futballra koncentrálhat csak, ne hozza ide a családi problémáit, mert jön a meccs, megtelik a lelátó, fizet a közönség, a szurkolót nem érdekli, hogy maga összeveszett a feleségével, beteg a gyerek. Semmi nem érdekli, csak azt akarja látni, hogy maga teljesít. Amíg ezt csinálja, én segítem, abban a pillanatban, ha nem, rám nem számíthat, sőt, az ellenségévé válok, mert kell a hely másnak, aki produkál.” Tökéletesen igaza volt. Aki ezt elfogadta, felszínen maradt, aki nem, az elsüllyedt.”

Isten éltesse mindkettejüket!

Egy interjú a közelmúltból, 2:04-től Puskás Lajossal:

Dr. Puskás Lajos

1944. augusztus 13-án született Tetétlenben, Hajdú-Bihar megyében.

Klubjai: Debreceni VSC (1960-64) 43 mérkőzés 20 gól, Vasas (1964-74) 249 mérkőzés 132 gól
Eredményei: magyar bajnok (1965, 1966), MNK-győztes (1973), bajnoki ezüstérmes (1970-74), bajnoki bronzérmes (1968, 1972-73), BEK-negyeddöntős (1967-68), Közép-Európai Kupa-győztes (1965, 1970)

Hétszeres magyar válogatott, egy gólt szerzett a nemzeti csapatban (Írország ellen, 1969 novemberében). Emellett 14-szeres B-válogatott volt, 10 gólt szerzett ezeken a mérkőzéseken.

Klubjai edzőként: Debreceni MTE (1977-79), Kaposvári Rákóczi (1979-81), Diósgyőri VTK (1981-83), Csepel SC (1983-84), Debreceni MVSC (1985-87), Dunaújvárosi Kohász (1987-88), Vasas (1988), Apollon Kalamaria (1988), Bajai SK (1990)