Sportágaink

Kézilabda

Hírek

Kézilabda
| 2020. 01. 27.

Négy nap, öt mérkőzés

Igazi erőltetett meneten van túl női kézilabdacsapatunk.

Kézilabda
| 2020. 01. 17.

Mátraházán járt kézilabdacsapatunk

Január 12. és 16. között – immár szokás szerint – a Mátraházi Edzőtábor vendégszeretetét élvezhette női kézilabdacsapatunk, majd csütörtökön Egerben játszottunk...

Kézilabda
| 2020. 01. 10.

Cifra Anita szerződést hosszabbított

Az élvonalba való visszajutás jegyében további egy évvel meghosszabbította vasasos szerződését kézilabdacsapatunk erőssége, Cifra Anita.

Történet

Nem lehet mondani, hogy az úttörők kispályások lettek volna. Kézilabdában ugyanis a Vasas első bajnoki címét és Magyar (Népköztársasági) Kupa-diadalát a nagypályás férficsapat aratta 1955-ben. Méghozzá nem pusztán ugyanazon a napon – augusztus 20-án –, de ugyanott, azaz a Népstadionban, ahol a piros-kék klub első hazai labdarúgó-kupasikere megszületett. Kézzel: Vasas–Kinizsi 11:5, lábbal: Vasas–Honvéd 3:2. A Nagy – Talpas, Szórády, Balogh, Szamosvölgyi, Borbáth, Csiki, Pásztói, Fekete, Tamásdi, Hollós (csere: Horváth, Istvánffy) összetételű együttes hasonlóképpen jól muzsikált, mint a Kamarás – Sárosi, Kontha, Bodzsár – Bundzsák, Berendy – Raduly, Csordás, Szilágyi I, Teleki, Illovszky tizenegy; Talpas Lászlót egyenesen a mezőny legjobbjaként emlegették. A két évvel későbbi kézilabdás kupadöntőn viszont már nem lehetett Vasas-játékost jelölni erre a címre, hiszen a 8:7-es csepeli győzelemmel záruló találkozón a „szigetvárosi” Klamm János hétszer volt eredményes. (Igaz, a győztes gólt Killik Frigyes szerezte, miután 7:7-nél Csiki József elszalasztotta a Vasas nagy lehetőségét: 14 méterest hibázott.)

Összességében így is elmondható: a Vasas sikeres volt a nagypályán, hiszen bajnoki címe után 1958-ban ezüst-, majd 1959-ben – a maxi változat utolsó évében – bronzérmet nyert.

Aztán szépen megmutatta magát a kispályán is: 1963-ban kupadöntőt vívott az FTC-vel a Kisstadionban (9:11), három évvel később pedig úgy volt finalista az MNK-ban, hogy a Tolonits – Szélyes, Stiller, Bánk, Pál, Hikáde, Rajz (Buch, Postás, Horváth, Katona) összetételű gárda az NB II-ben szerepelt; nem csoda, ha 19:15-re kikapott az első osztály harmadik helyezettjétől, a Spartacustól.

A következő vasasos kupadöntő – az 1974-es – pedig már maga a történelem. Augusztus 20-án, a Tímár utcai Goldberger-pálya dupla programjában a Lukácsi – Hunyadkürti, Tavasz, Fekete, Endrédi, Csík, Magyar (Egervári) összetételű együttes 16:15-re legyőzte a Honvédot – 15:15 után Tavasz Barna csinált igazi nyarat a nyárban –, míg a férfi mérkőzés előtt rendezett női döntőben minden idők legnagyszerűbb angyalföldi kézilabda-korszakának legendás képviselői (Bujdosó – Vadászné, Csíkné, Angyal, Fleckné, Sterbinszky, Stillerné) 13:8-ra nyertek a Bakony Vegyész ellen. A hölgyekre még visszatérünk, a férfiakról azonban ne felejtsük el, hogy 1970-ben (a Lustyik – Hunyadkürti, Szlatényi, Hikáde, Bitvai, Csík, Hohl kezdő hetessel) bronzérmesek, majd 1971-ben ötödikek, 1973-ban hatodikak voltak az NB I-ben, azaz a dekád elején sejteni sem lehetett, hogy az évtized végén, 1980-ban megszűnik az erősebb nem kézilabdás részlege a piros-kék klubban.

Ami pedig a nagy éra hölgyeit illeti... Rájuk nehéz jelzőt találni, hiszen a hetvenes évek kezdetétől a magyar kézilabda-történet megkerülhetetlen – még az sem túlzás: fenomenális – garnitúrája alakult ki Angyalföldön. Pontosabban: a folyamat már 1969-ben, az első kupadiadallal megkezdődött – a döntőben a Spartacust 9:8-ra győzte le Bujdosó – Kuni, Horváth, Lukács, Fleckné, Baloghné, Csenkiné (Baloghné) összetételű csapat –, majd 1971-től teljesedett ki igazán. Ez utóbbi évben született a második kupagyőzelem – a szerencsés helyszínnek bizonyuló Tímár utcában 10:8 a Tatabánya ellen –, amelyet 1972-ben követett az első angyalföldi aranyérem az NB I-ben.

Ettől fogva 1985-ig csak egyetlen esztendőben (1983-ban) nem volt bajnok a Vasas, amely hetvenkettő és nyolcvankettő között szériában tizenegyszer hódította el az elsőséget. Az osztályon felüli csapat kétszer (1977, 1981) százszázalékos teljesítménnyel, egyszer-egyszer (1979-ben, majd 1985-ben) huszonegy győzelemmel és egy döntetlennel, illetve huszonnégy győzelemmel és két döntetlennel, míg öt alkalommal (1974, 1975, 1976, 1978, 1980) az egész évad során egyetlen vereséget elszenvedve menetelt a dobogó tetejére, kedve és bámulatos tudása szerint. Az MNK-ban 1974 és 1986 között csak két alkalom volt, amikor nem a Vasas öt betűjét vésték a serlegre, és a csúcsesztendőnek mondható 1982-ben – a harmadik finalista próbálkozásra – a BEK-et is sikerült elnyerni.

A döntő Fáy utcai visszavágóján szerény tízessel sikerült felülmúlni a belgrádi Radnicskit (29:19), és Gódorné Nagy Mariann ugyanúgy tíz gólt szerzett, mint az elődöntő hazai találkozóján a Szpartak Kijev ellen (22:15). Európa legjobbjainak összeállítása ez volt: Őriné Győrvári Györgyi – Vadászné Vanya Mária, Gódorné, Csíkné Horváth Klára, Angyal, Sterbinszky, Gombai (Rácz, Brinzay, Barna). Az az évi világbajnokságon csaknem ez a tíz játékos képviselte a keret túlnyomó hányadát delegáló Vasast; azért csaknem, mert év közben az extraklasszis Csíkné a Spartacushoz igazolt, onnan pedig Angyalföldre jött a szintén vb-résztvevő Krámerné Agócs Valéria.

S ha már extraklasszis... Abból volt bőven a briliáns Vasasban – az alapokat lerakók közül például a kapus Bujdosó Ágota és az első sikeredző, Fleck Ottó felesége, az irányító Babos Ágnes –, de a kolosszális kompániából is kiragyogott a múlt század legkiválóbb kézilabdázónőjének választott Sterbinszky Amália. A trénerek társaságából pedig a játékosként is kitűnő, szakvezetőként tíz bajnoki címre büszke, a női, majd a férfi válogatottat egyaránt vezénylő Csík János viszi a prímet, még akkor is, ha a BEK-diadalt Mocsai Lajos dirigálásával sikerült elérni. (Csík akkor szerződött a Budapest Sportcsarnokban rendezett vb-n minden alkalommal telt házat vonzó válogatott kapitányának. Korántsem mellesleg: a nemzeti együttes 1971 és 1982 között minden olimpián és világbajnokságon a legjobb négy között volt.)

A tízből két Vasas-elsőségre már egy újabb generáció tagjait vezette a nagymester. A Hang Györgyi-, Kántor Anikó-, Szabó Melinda-, Varga Márta-, Erdős Éva-féle korosztály 1992-ben és 1993-ban nyert bajnoki címet – a még mindig szerepet vállaló Angyallal, Őrinével, valamint a korábban a Vasasban is védő futballkapus, Hajdú Lajos nagyvonalú menedzselésével –, és mindkét elsősége után döntőt vívott a Hypo Niederösterreich csapatával az első számú európai klubtornán. Előzőleg (1988-ban) egy KEK-döntős megjelenés is összejött, ám az aranyidők elmúltak. Hogy mennyire, azt fájdalmasan tükrözte 2009, amikor elbúcsúzott az NB I-től a Vasas.

Nyolc szűk esztendő után a 2017/18-as szezont ismét a legfelsőbb osztályban kezdhette el a csapat, miután megnyerte az NB I/B-s bajnokságot.

Képgalériák Még több Galéria

Mátraházán a kézilabdázóink

Vasas SC-Mohács 30-26

2019.12.01., Sterbinszky-csarnok, Fotós: Vasas Attila

Vasas SC-Győri Audi ETO KC U19 32-25

2019.11.16., Sterbinszky-csarnok, Fáy utca

Vasas SC-MTK Budapest 28-46

2019.10.30., Sterbinszky Amália Csarnok, Fotós: Vasas Attila

Vasas SC-Kozármisleny 32-31

2019.10.26., Sterbinszky-csarnok, fotós: Vasas Attila

Vasas SC-Szombathelyi KKA U19 46-30

2019.10.12., Sterbinszky-csarnok, fotós: Vasas Attila

Vasas-NEKA 32-29

Felavattuk a Sterbinszky Amália Kézilabdacsarnokot

(Fotók: Vasas Attila)

Kézilabdaedzés 2019.08.13.

Vasas SC-Kispest 37-32

(Fotó: Vasas Attila)
Előző Következő

Videók Még több videó