Jenkei András, 2016.03.29. | Röplabda

Az 1996-os esztendő kiemelkedő sikert hozott a Vasas női röplabda szakosztályának: a törökországi Ankarában rendezett CEV-kupa négyes döntőjében játszhatott a csapat, ilyen bravúrra pedig azóta sem volt képes magyar klubcsapat.

„… de a legmaradandóbb talán az, amikor a harmadik számú európai kupasorozatban, a CEV Kupában az 1995/96-os idényben a négyes döntőig meneteltünk. Ez azóta is – sajnos – a magyar női röplabda sport legutolsó jelentős sikere. Janda Attila volt a vezetőedző, Ankarában rendezték a finálét, de már a negyeddöntő sem volt akármilyen, hiszen az olasz Ravennát idehaza 3:1-re legyőztük, odakint ugyanilyen arányba kaptunk ki, és végül egyetlen egy pont döntött a javunkra. A fináléban, a török fővárosban 10 000 néző előtt játszottunk, azt hiszem ez a tény sok mindent elmond. Fantasztikus csapat állt össze akkor, Nyári, Dambedzet, Polgár később külföldön is bizonyított közülük.”Csortos Csaba tanár úr, technikai vezetőnk emlékezett így.    


                                                                                     fotó: Doba István

A Vasas-Budai Tégla (abban az idényben egyébként a magyar bajnokságban az Eger mögött végzett) a CEV-kupában a decemberi párizsi selejtezőben a Obilics Belgrád (jugoszláv) 3:0, az Anorthosis (ciprusi), 3:0 valamint Clamart (francia) 3:0, elleni győzelmekkel jutott tovább.
A nyolcaddöntőben a svájci Elite Genfet is kétszer legyőztük, 3:2-re idegenben, majd itthon 3:0-ra.
A negyeddöntőben az olasz Ravennával szemben nem a mieink számítottak esélyesnek, hiszen ellenfelünk – nem sokkal korábban – 1992-ben megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, és a következő évben is döntősök voltak. Ennek ellenére hazai pályán általános meglepetésre 3:1-re legyőztük az olaszokat, a visszavágón pedig hatalmas izgalmak után sikerült a továbbjutás. A Ravenna nyert 3:1-re, az akkori szabályok értelmében a szerzett pontok száma döntött a javunkra. Ezen az összecsapáson több meccslabdát hárítottak a mieink, és eközben sikerült a továbblépéshez szükséges pontok begyűjtése, a manapság Ausztráliában élő Janda Attila tanítványainak.
Ezt követte az ankarai négyes finálé 1996. március elején, ahol a még nagyobb bravúr már nem jött össze, az elődöntőben a német Münstertől 3:1-re, a bronzmeccsen pedig az orosz Rosszija Moszkvától 3:0-re kapott ki a csapat.

A sikerre emlékeztek az érintettek az UTE elleni bajnoki elődöntőn, ahol Markovits László a Vasas SC elnöke, illetve Kálmán Zoltán, a Szurkolói Klub elnöke köszöntötte a csapat tagjait, akik a mérkőzést követően az óbudai Mókus Sörkert és Étteremben költöttek el egy jó hangulatú vacsorát.

Bardi Gyöngyi:
- Meglepő és megható dolog, hogy 20 év elteltével is emlékeznek még ránk, nagyon jól esett ez a gesztus, ráadásul örömteli élmény volt a régi társakkal újra találkozni. Bár eltelt közel húsz esztendő, most is előttem vannak az akkori meccsek. Nehezek voltak az ellenfelek, de jól vettük az akadályokat. A fiatal és idősebb játékosokból nagyon jó csapatot rakott össze az edzőnk, a CEV-kupa négyes döntő azóta sem jött össze egy magyar együttesnek sem. Mióta abbahagytam a játékot kevesebbet tudtunk egymásról, ezért is örültem ennek a lehetőségnek.

Gudmann Csilla:
- Nagyon jól esett, hogy a Vasas megszervezte ezt az összejövetelt, jókat beszélgettünk egykori csapattársaimmal. Ami eszembe jut az akkori időkről, hogy kevesen, kilencen voltunk, Bardi Gyöngyi volt egyértelműen a vezér, és ahogy most elnéztem a lányokat, akár még ma is játszhatnánk. Harcos csapat voltunk. A fiatalokat jól befogadták a rutinosabbak, és bennünk is megvolt az alázat. Ha kaptam öt percet egy-egy szettben nyitni és a hátsó sorban mezőnyözni, azt is megbecsültem. Igaz voltak a játéktudást illetően olyan tekintélyek a csapatban, akik mellett örültem, hogy egyáltalán odakerültem a pályára. Az ankarai négyes döntő 10 000 drukker előtt meghatározó élmény volt számomra, addig ilyet nem tapasztaltam, elképesztő hangulatban játszhattunk.

Nyári Virág:
- Köszönet Markovits László klubelnöknek, hogy odaállt a szurkolók, Kálmán Zoli kezdeményezése mellé. Nagyon jól esett mindnyájunknak, hogy gondoltak ránk. Én bennem úgy él, hogy a Ravenna elleni párharc volt a csúcs, hiszen esélytelenként jutottunk tovább. Janda Attila elképesztően jól felkészített minket arra a két meccsre, mindenki tudta mire számíthat majd a pályán. Nekem  személy szerint is sokat jelentette az az idény, hiszen a sorozat alatt figyeltek fel rám a franciák, és így sikerült légiósként kikerülnöm oda. Amúgy pedig nagyon jó szellemű volt a társaság, és rengeteget köszönhettünk szponzorunknak, Dani Sándorné Katikának és férjének is.

A 1995/96-os idényben Janda Attila irányította  a Vasas-Budai Tégla csapatát, a technikai vezető pedig Csortos Csaba volt
Az alábbi kilenc játékos szerepelt a mecsceken: Nyári Virág, Battlay Krisztina, Polgár Annamária, Bardi Gyöngyi, Dambendzet Nathalie, Matykó Viktória. Szórád Lívia, Gudmann Csilla, Balogh Dóra. 

 


Hirdetések