A két Varga fivér és Steinmetz Barnabás mellett, talán éppen Steinmetz Ádám az, akinek a legtöbbet köszönhet a csapat. Ádám helyzete egészen különleges, hiszen a bajnoki döntő előtt nem sokkal egy komoly sérülést szedett össze és az orvosok szinte semmi esélyt sem adtak arra, hogy medencébe szálljon a fináléban. Az első összecsapásokon a remek centerünk így kénytelen volt a partról biztatni a társakat, azonban szemmel láthatóan már a puszta jelenléte is hatalmas erőt adott a többieknek. Aztán eljött a sorsdöntő vasárnapi találkozó a Komjádiban és Steinmetz Ádám, az orvosok tanácsai ellenére vízbe szállt. Már a bemelegítésnél látszott az hihetetlen győzniakarás az arcán, ami később az egész csapatra átragadt. Bár csak percek jutottak neki a mérkőzésből, így is dobott egy rendkívül fontos gólt és folyamatosan nyomás alatt tartotta a Domino védőit. A találkozó végére igazi hőssé vált, nem véletlenül skandálták a nevét, a kupa átadása alatt a szurkolók. Steinmetz Ádám ezen a mérkőzésen újra bebizonyította, hogy nemcsak kiváló sportoló, hanem igazi példakép és vezér is.

- Először is gratulálok a bajnoki címhez, ilyen rövid idővel a találkozó után, el tudod mondani, hogy mit érzel?
- Általában elég könnyen öntöm szavakba a véleményemet, de most valóban nehéz megszólalnom. Fantasztikus dolog történt velünk. Azt érzem most, hogy valóban megéri küzdeni és dolgozni egy célért. Nagyon büszke vagyok a csapatra és az egész légkörre ami itt körülvett bennünket.

- A remek légkör megteremtésében fontos szerepe van a szurkolóknak, sokat segítettek?
- Azt hiszem Magyarországon, sőt talán a világon is egyedülálló a szurkolótáborunk. Az elmúlt időszakban nagyon sok minden sújtotta Vasast, de most végre sikerült felülkerekednünk ezeken a gondokon és ebben hatalmas szerepe van a közönségnek, akik nagyon sok erőt adtak nekünk. Emlékezzünk csak vissza, hogy a harmadik meccsen, amikor Kőér utcában leradírozott minket a Honvéd, a szurkolóink a mérkőzés után még félórán át éltettek minket. Talán ők már sejtettek valamit és nagyon jó dolog, hogy az ő álmaikat is valóra tudtuk végül váltani.

- Nem akármilyen meccsen tértél vissza, milyen érzés volt újra a medencében lenni?
- Fantasztikus élmény volt újra játszani. Az orvosok már jó ideje figyelmeztetnek ugyan, hogy ha elkapkodom a visszatérést, akkor egy komoly sérülésre egy még komolyabb jöhet. Elsősorban azonban nem is ettől féltem, hanem attól, hogy öt héten át nem tudtam megfelelően edzeni és attól tartottam, hogy fizikálisan elfognak nyomi majd a mérkőzésen. Örülök neki, hogy ez nem így lett és ha csak percekre is, de tudtam segíteni a csapatnak. Jó dolog, hogy nem csak pszichésen tudtam hozzájárulni a győzelemhez, hanem egy picit tevőlegesen is.