A következő napokban közelebbről is bemutatjuk kézilabdacsapatunk új igazolásait. Saját nevelésű jobbszélsőnk, Arany Rebeka hét év után tért vissza a Fáy utcába.
Ahogyan nemrég beszámoltunk róla, hat játékost igazolt a kézilabdacsapatunk ezen a nyáron, köztük saját nevelésű sportolót is: a 24 éves Arany Rebeka az Angyalföldi Sportiskola DSE-ben kezdett el kézilabdázni, és egészen 2018 nyaráig a Vasast erősítette, az utolsó évadában az NB I-ben is bemutatkozhatott, a 2017/2018-as idényben 13 meccsen 26 gólig jutott.
Ezt követően négy évadot töltött el a DVSC, hármat pedig a Dunaújvárosnál, fiatal kora ellenére jelentős élvonalbeli tapasztalata van, ráadásul korábban a korosztályos válogatottakban is bizonyította a tudását: junior Európa-bajnok, ifjúságiként pedig vb-ezüstérmes és Eb-harmadik.
Rebeka a bemutatkozó videójában elárulta, sokat jelent neki a visszatérés.
„Nagyon jó újra itt lenni, még akkor is, ha a csarnok teljesen megváltozott, hiszen mi még az előző, régi létesítményben játszottunk – emlékszik vissza a jobbszélsőnk. – Rengeteg emlék tört fel bennem, amikor megkezdtük a felkészülést, boldog vagyok, egy új fejezet kezdődik most. A csapat kilencven százalékát már ismertem korábbról, válogatottból vagy előző klubjaimból, de az új emberekkel is nagyon jó találkozni. Várom, hogy elkezdődjön az új évad, remélem, minél eredményesebb idény vár ránk!”
Arany Rebeka ASI-mezben Kuczora Csenge (balra) és Szeberényi Flóra között
Játékosunk arról is mesélt, mit csinál a szabadidejében.
„Most végeztem egy médiaiskolában, sportújságírást és riporterkedést tanultam, ezzel szeretnék a jövőben foglalkozni, ahogyan a kézilabdázás engedi. Igyekszem fejleszteni magamat ezen a téren, a szabadidőmben pedig a párommal és a kutyánkkal sokat kirándulunk, beülünk különböző helyekre, de imádok olvasni és zenét hallgatni is. Örülök, hogy újra itt lehetek, remélem, hogy eredményesek leszünk, és várom a szurkolóinkat a lelátóra, hiszen nélkülük nem lehet elérni a kitűzött célt.”
Kérésünkre Rebeka egy sok évvel ezelőtti, a jelen helyzetéből adódóan extrán különleges emléket is felidézett.
„Konkoly Csaba a Győri ETO vezetőedzője volt, én pedig a Vasasban játszottam, amikor anyukámmal a Váci utcában egy sportboltban vásároltunk. Emlékszem, az első emeleten nézelődtünk, amikor megláttuk Csabát, én pedig teljesen lefagytam, anyu bátorított, hogy menjek oda hozzá. Összeszedtem magamat, és megszeppenve odaléptem, kértem autogrammot, beszéltünk is picit. Amikor kiderült, hogy a nyártól ő lesz az edzőm, anyu felidézte, hogy a találkozás után azt mondtam, hogy egyszer a játékosa leszek. Hátborzongató ebbe belegondolni, én már nem is emlékeztem, hogy ezt jósoltam, de nagyon boldog vagyok, hogy bejött.”
