- Egy éve beszélgettünk utoljára hasonló keretek között, akkor a párizsi játékok lázában égett mindenki, nagyban latolgattuk az esélyeket. Végül mind az olimpián, mind a paralimpián folytatódott a parádés Vasas-szereplés, az érmek halmozása. Közel tizenkét hónap távlatából milyen visszatekinteni? 

- Különleges olimpia és paralimpia volt több szempontból is. Újra Európában rendezték, csak három év telt el az előző óta, és a covid-buborék helyett ismét teltházas, euforikus hangulatú eseményeket rendeztek. Személyesen is volt alkalmam átélni, hogy Párizs ilyen téren extrát nyújtott. És ugyanez igaz a Vasas-sportolóink teljesítményére is! Folytatódtak a fantasztikus sorozatok, vívásban immár 2012, paraúszásban pedig 2016 óta minden olimpián nyertek aranyérmet vasasos versenyzők. Ami az egyéni teljesítményeket illeti, Illés Fanni édesanyaként tudott visszatérni a legmagasabb szintre, Pap Bianka pedig megvédte a címét, és további két érmet is szerzett. Vívóink részéről Koch Máté és Nagy Dávid személyében új hősök születtek, ők ketten csatlakoztak a saját nevelésű példaképeink sorához, miután több mint ötven év után nyertek újra aranyat Magyarországnak a férfi párbajtőr-csapattal. De a saját nevelésű példakép jelző ugyanígy megáll Somlai Béla tanítványára, Rabb Krisztiánra, aki bravúrosan oldotta meg a feladatát a kardcsapatban, annak ellenére, hogy az utolsó pillanatban, egy nagyon kényes időszakot követően dőlt csak el, hogy ott lesz Párizsban. Szilágyi Áron pedig örökre Áron marad, egy igazi legenda. Az ő sportemberi nagyságát már nemigen lehet fokozni. Az egyéni versenyére rányomta a bélyeget a régóta húzódó sérülése és az edzője körül kialakult helyzet, de ennek ellenére is haza tudta hozni az ötödik olimpiai érmét. Azóta pedig egy komoly műtét után visszatérve is a legmagasabb szinten tud versenyezni.

- Az biztosnak látszik, hogy Pasaréten van valami a levegőben…

- A vívás a klubon belül valóban egy külön kategóriát képvisel. Szilágyi Áron előtt is hagyományosan roppant sikeres volt a szakosztály, de egyértelmű, hogy 2012 óta további szintlépés történt, ami azóta is tart a folyamatos olimpiai és egyéb sikereknek köszönhetően. A folyamatosan növekvő létszám egyre nagyobb kihívás elé állít minket a létesítmény-feltételek biztosítása terén, de olyan közösség, szakmai tudás, tehetséggondozási rendszer és szellemi tőke halmozódott fel a szakosztálynál, ami egyedülálló, és ami egyelőre még ellensúlyozza a nehézségeket. Ennek a műhelymunkának és a korábban létrehozott szakmai örökségnek köszönhető, hogy többségében saját nevelésű sportolóink tudnak újra és újra felérni a csúcsra. Dr. Boros György szakosztály-igazgató és a szakmai stáb nagyon magas szintű, odaadó munkát végez a mindennapokban, amihez az anyaegyesület is hozzáteszi a maga részét, Szász Emese és Szilágyi Áron révén pedig a vezetői utánpótlás is adott. Így abszolút reális, hogy az új olimpiai ciklusban is fennmaradjon a megfelelő egyensúly a szakosztály szakmaisága és az egyesületi erőforrások biztosítása terén, ez által pedig a Los Angeles-i játékokig folytatódhassanak a sikerek.  

- Tényleg elképesztő, amit a vívók és a paraúszók produkálnak, de hadd legyek kicsit ünneprontó. Ha őket kivesszük, akkor milyen remények vannak a többi egyéni sportágban az olimpiai részvételre és eredményességre?

- Ez valóban egy jogos kérdés, hiszen az utóbbi olimpiai ciklusokban szinte kizárólag ez a két sportág hozta a sikereket és a pontokat a klub számára. Ha távolabb tekintünk, akkor a hagyományos magyar olimpiai sikersportágak terén birkózásban a mostani U17-U23-as korosztályban vannak olyan saját nevelésű tehetségeink, akiktől a következő olimpiákon várhatunk szép eredményeket. Kifejezetten bízunk a női birkózóinkban, Sastin Mariannáék szakmai javaslatai alapján pedig próbáljuk is folyamatosan bővíteni a szakágat, ennek jegyében csatlakozott már idén is új versenyző a Vasashoz. Ökölvívásban Kovács Kruzító a legígéretesebb fiatal versenyzőnk ilyen tekintetben. Az úszás és a paraúszás nehéz helyzetben van, hiszen nincs saját uszoda és így bázis sem, így még Szabó Álmos vagy éppen Dr. Egressy János kiváló szakmai munkája sem feltétlenül elég ahhoz, hogy újabb tehetségeket neveljünk ki. Nagy öröm azonban, hogy a paralimpiai bajnokainkra, Pap Biankára és Illés Fannira még számíthatunk a következő években. Hosszú évtizedek után atlétikában is nyílhat remény arra, hogy Kun-Szabó Balázs tanítványai révén vasasos sportoló ötkarikás álmokat dédelgessen, de vannak sportfejlesztési terveink a londoni olimpia után elindított sportágakban, mint például a kajak-kenuban. Viszont ne csak a nyári sportágakról beszéljünk, hiszen jövőre téli olimpiát rendeznek, a szintén gyermekkora óta vasasos Tóth Zita pedig extra családi szerepvállalás mellett a második ötkarikás részvételére készül alpesi síben. Látva, hogy egyre érettebbé, tapasztaltabbá válik és egyre több pontot gyűjt, nagyon kellemes meglepetést is okozhat.

- Csatlakozhatnak-e új sportolók vagy sportágak a Vasashoz?

- A lehetőségeinkhez mérten próbálunk nyitni ilyen téren is, megnyerve új, feltörekvő sportolókat, vagy akár új sportágakat a Vasas családnak, de továbbra sem meghatározó célunk beszállni a kész olimpiai érmesekért folytatott átigazolási versenybe. Az elmúlt félévben sok fontos stratégiai döntést hozott, illetve készített elő a klubvezetés ezen a téren, melyek kapcsán lesznek hamarosan bejelentéseink.
 

- A csapatsportágakra áttérve azzal a friss és örömteli fejleménnyel kezdeném, hogy Mizsei Márton személyében szerepel majd egy vasasos vízilabdázó a szingapúri világbajnokságon. Mi a helyzet a VasasPlaket háza táján?

- Mindenképpen azzal kell kezdeni, hogy közel tíz év után visszajutottunk a bajnokság elitjébe, ez talán már kimondható azok után, hogy egymás után másodszor is bajnoki döntőben szerepelhetett a csapat. Emellett kipróbálhattuk magunkat a BL-főtáblán is. Mizsei Marci bekerülése a vb-keretbe pedig valóban egy nagyon pozitív fejlemény, ahogy az is, hogy többen kerettagok voltak az utóbbi időszakban a csapatunkból. Pedig a helyzet nem egyszerű, hiszen azok után, hogy az A-Híd megalapozta a lehetőségét az újabb sikereknek, immár másfél éve a leghűségesebb partnerünk, a Plaket mellett gyakorlatilag saját erőből maradtunk meg ezen a szinten. A tavalyi olimpiát követően az volt a legnagyobb kérdés, hogy a szűkülő anyagi lehetőségek és emelkedő árak mellett hogyan tudunk majd helytállni. Voltak nehéz döntések, sok bizonytalanság, de összességében minden azt a célt szolgálta, hogy versenyképesek maradjunk. A csapat összezárt, az elmúlt öt év legösszetartóbb öltözője volt az idei, a szerb olimpiai bajnokok igazi vezérként példát mutattak, ahogy a magyar kulcsjátékosok és a fiatalok is mind-mind hozzátették magukét, nem beszélve a szakmai stábról. Ennek köszönhető, hogy tavasszal egy komoly, tizenkét mérkőzésből álló veretlenségi sorozatot produkáltak a fiúk, majd a döntőben is volt két szoros meccsünk, és összességében az előzetes esélylatolgatásokkal szembe menve meg tudtuk tartani a döntős pozíciónkat. A sportban a jó eredményhez kell sokszor a szerencse is, de az nem lehet a véletlen műve, hogy éppen most sikerült a covid óta a legjobb mutatót elérni a bajnokságban, az alapszakasz huszonhat meccsén huszonkét győzelemmel és hatvannégy megszerzett ponttal.

- Az A-Híd távozása óta mégis folyamatos bizonytalanság lengi körül a jövőt. Mire számíthatunk a következő szezonban?

- Reálisan látni kell, hogy a vízilabdasportban egyáltalán nincs esély piaci alapú működésre, így széles összefogás révén kellene biztosítani az erőforrásokat ahhoz, hogy egy élcsapat ezen a szinten működőképes legyen és így szerepet tudjon vállalni például a nemzeti válogatott kiszolgálásában. Nem véletlenül hívta fel a figyelmet erre a bajnoki döntő során tett nyilatkozatában Markovits elnök úr. Ott is elhangzott, hogy bizonytalan volt a folytatás, de végül vállaltuk a következő szezonra a legmagasabb szintű versenyeztetést, és még fiatalabb, de ütőképes kerettel vágunk neki az idénynek.  Jövő héten be is jelentjük, hogy kik alkotják a 2025/26-os csapatot, hiszen az utolsó hiányzó láncszem is a helyére került. Úgy gondoljuk, hogy a megerősített szakmai stáb, a Nikics-Kovács-Mitrovics edzőhármassal az élén képes lesz arra, hogy továbbra is harcban legyünk hazai porondon az érmekért. A legfontosabb pedig az lenne, hogy egy év múlva már ne az előbb említett kérdések, dilemmák, további költségvetési korlátok álljanak fenn, és tudjuk stabilizálni a csapat hátterét és jövőjét, különös tekintettel a hazai rendezésű világbajnokságra és az állami sportirányítás által életre hívott LA10-es program elvárásaira.

- A kézilabdacsapat továbbra is NB I-es, igaz voltak komoly izgalmak ilyen téren a tavasz folyamán. Milyen az összkép?

- Az valóban egyértelmű siker, hogy a Konkoly Csaba által irányított csapatunk közel másfél évtized után zsinórban a harmadik idényét kezdheti meg az élvonalban. Magát a szereplést pedig a legobjektívebben a számok tükrében lehet itt is megítélni. Ha így nézzük, a bajnoki helyezés terén és a különböző bajnoki statisztikák alapján nem érte el a célt a csapat a mögöttünk hagyott szezonban, ahogy a kérdésben is elhangzott, azért, mert a markánsabb őszi-téli szereplés után tavasszal alig tudtunk pontokat szerezni. Tekintve, hogy ez már másodszor alakult így, nyilván elemeztük a szakmai stábbal a helyzetet, és próbáltunk e szerint döntéseket hozni az új keret kialakítása kapcsán. Továbbra is elsősorban magyar tehetségekre, valamint a szakmai háttérre és a csapatnak nyújtott szakmai feltételek minőségére kívánjuk alapozni a koncepciót, egyre nagyobb szerepet szánva a saját utánpótlásunknak is. Reálisan kell látni a helyzetünket, költségvetésben jelen állás szerint nem tudunk terjeszkedni, de próbáljuk még hatékonyabban felhasználni, beosztani a rendelkezésre álló anyagi keretet. Jó visszacsatolás, hogy Tóth Nikolett személyében egy Eb-bronzérmes játékosnak is tudtunk megfelelő szakmai alternatívát kínálni. Kulcsfontosságú a kapusposzt, nagyon bízunk abban, hogy a két új igazolásunk további stabilitást ad majd a csapatnak, ami kevesebb kapott gólt jelenthet, és ez a helyezésekben is visszaköszönhet. És ha már helyezések, feltett szándékunk, hogy a Vasas előbb stabilan a legjobb tíz, majd legjobb nyolc csapat között szerepeljen az NB I-ben.

- Változatos szereplésekkel, eredményekkel szembesülünk a többi vasasos csapatsportágban. Milyen a helyzet általánosságban?

- Talán kevesen tudják, de a hazai multisport-egyesületek közül a Vasas a csapatsportok sokszínűségében is élen jár. Úgy gondolom, hogy ilyen téren a klub is erőn felüli lépéseket tesz, de a legfontosabb, hogy vannak olyan önzetlen partnerek, akik a szerepvállalásukkal lehetővé teszik, hogy egyszerre kézilabdában, vízilabdában, röplabdában, kosárlabdában, labdarúgásban és jégkorongban is jelen legyünk. Az teljesen igaz, hogy egészen más adottságok és helyzet áll fenn, ahogy eleve mások a kiindulási pontok is az egyes sportágakban. Hadd hozzak erre egy példát a jégkorong és a röplabda kapcsán. Előbbiben az ország egyik legjobb utánpótlás-nevelő műhelye a miénk, amelyet immár régiós alközpontként is elismer a sportirányítás. A lehetőségek mégis determináltak, hiszen nincs felnőtt csapatunk, így a kiemelt akadémiák jelentik a kimenetet, vagy átmenetként az Andersen-ligás csapatunk. Az idei év érdekessége és egyik legnagyobb csapatsport szenzációja lett volna egyébként, ha a női csapat megszerezte volna az olimpiai kvótát és így történelmi mérföldkövet ért volna el a szakosztály azzal, hogy női olimpikont ad a sportágnak Hiezl Réka személyében. Röplabdában pedig éppen ellenkező a helyzet, hiszen minden adott ahhoz, hogy a teljes spektrumot lefedjük, így aztán jövőre is két Extraligás csapatot indít a Vasas. Ez az utánpótlásunk erejét mutatja, az pedig a felnőtt csapatét, hogy a ma már sztenderd BL-indulónak számító Vasas Óbuda immár a világ legerősebb csapataiba is ugródeszkát jelenthet egy-egy játékos számára. Nem beszélve arról, hogy az utóbbi húsz évben kevés vasasos csapat tudott ilyen szintű dominanciát kialakítani hazai porondon. Ez egyértelműen Sarlós Márton ügyvezető és Jámbor János főtámogató érdeme, akik rendíthetetlenül dolgoznak a sikerekért.  Kosárlabdában egy hajszálon múlott tavaly, hogy végül nem jutott ki a nőknél az olimpiára a válogatott, amit különösen sajnáltunk, mert hihetetlenül nagy figyelmet irányíthatott volna ez a siker a pasaréti nevelőbázisra, ahol lassan két évtizede már erőn felül, egyre nehezebben megoldható, megszervezhető körülmények között, állami kiemelés nélkül, de mégis az egyik legnagyobb produktivitással végzik a tulajdonosok és a szakemberek a játékosok nevelését, képzését.

- Számokról, eredményekről, szakmai értékelésekről, várakozásokról esett eddig szó leginkább. Mik azok a legfontosabb élmények, tapasztalatok, amik ezek mögött állnak a hétköznapokban?

- Mostanra valóban sokszorosan összetetté vált a működésünk, az eddig kibontott témák mellett még számos aspektusra ki lehetne térni a klub és a jelenlegi huszonöt sportágunk kapcsán. Minden tekintetben nagy számokkal dolgozunk, szerteágazó a feladat, de ez mégsem egy bürokratikus rendszer, amit az íróasztal mögül lehet menedzselni, hiszen sportról, tehát képességek fejlesztéséről, versenyeredményességről, fizikai kihívásokról, emberi kapcsolatokról, szakmai együttműködésekről, folyamatos problémamegoldásokról és nem utolsósorban a legkülönfélébb érzelmi állapotokról beszélünk. Operatív szinteken kulcsfontosságú az aktív kapcsolat a szakosztályokkal, a szakemberekkel, a versenyezőkkel.  Csak akkor tudunk megfelelő sportszakmai, létesítménnyel kapcsolatos, személyi, vagy éppen tehetségtámogatási döntéseket hozni, ha ténylegesen benne vagyunk és átéljük az érintettek mindennapjait. Ez egy nagy kihívás, a klubvezetésen megforduló információmennyiség, a fennmaradáshoz és a versenyképességhez tartozó igények és kérések, a szükséges döntési helyzetek száma önmagában komoly időráfordítást és napra kész felkészültséget igényelnek, ugyanakkor így lehet igazán megtapasztalni, hogy milyen kiváltságos dolog egy 115 éves nagyegyesület vezetésében részt vállalni. 

- Mik voltak az elmúlt egy év legnagyobb élményei?

- Rögtön tudnám említeni a vívó olimpikonok köszöntését Pasaréten vagy a parasportolók köszöntését a Komjádiban, ami egybeesett azzal, hogy a VasasPlaket legyőzött egy BL-topcsapatot. Ritkán tapasztalható, már-már hátborzongató hangulat uralkodott Érden kétezer néző előtt a Fenerbahce elleni röplabda Bajnokok Ligája-csoportmeccsen, ahogy akkor is, amikor a 2005-ös bajnokcsapat tagjait köszöntöttük a Folyondárban. Nagy büszkeség volt ott állni közösen Markovits Lacival a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlésén Szász Emesével, akit több igazán tapaszalt női sportvezető előtt választottak be az elnökségbe. Ráadásul ez nem sokkal az után volt, hogy Emesével közösen megtapasztalhattuk a helyszínen élőben, hogy milyen jó magyarnak lenni a párizsi Grand Palais-ben, átélve a vasasos olimpiai vívósikereket. De nemcsak a legkiemelkedőbb eredmények számítanak, hanem a sakkvacsorán tapasztalható családias légkör, az önfeledt öröm a gyerekek arcán egy-egy jól sikerült foglalkozás, sportnap, edzés vagy verseny közben-után, a közös út a saját nevelésű példaképekkel, az edzőink elismerő dicsérete vagy a kapcsolat a legendákkal nap, mint nap. Ezek mind igazi élmények!