Bár a korosztályos bajnokságok selejtezőiben nem ritkák a nagy különbségű győzelmek, illetve vereségek, a Vasas Akadémia U14-es A csapata a szokásosnál is erősebben kezdett. Akadémistáink az A csoport mindhárom mérkőzésén száz feletti pontot szereztek, a Törökbálint ellen 170-10-re nyertek, a Soproni Darazsakat pedig 140-21-re verték. Az alapszakasz felsőházának keleti csoportjában ugyan már becsúszott két vereség is, egyik a DVTK, a másik pedig a Törekvés ellen, de még így is a tabella élén végeztek. A felsőházi főtábla selejtezőinek végére egyértelművé vált, hogy a Vasas Akadémia és a Csata lesz harcban a végső győzelemért. Ehhez azonban mindkét csapatnak hibátlanul kellett teljesítenie a Pécsett megrendezett A döntő első két napján.

„A lányok egész évben keményen és alázatosan dolgoztak, majd az utolsó másfél hónapban rátettek még egy lapáttal – foglalta össze találóan a siker titkát Kovács Martin, aki második éve vitte a csapatot Farkas Fanni vezetőedzővel, a döntőt azonban már az anyai örömök elé néző kolléganője nélkül irányította. – Le a kalappal játékosaink előtt, régen láttam már hozzájuk hasonlóan eltökélt és egyetlen célért, közösen dolgozó utánpótláskorú kosárlabdázókat. Nem tagadom, végig a döntő lebegett a szemünk előtt, de azt is tudtuk, hogy a DVTK és a Csata egyaránt kiemelkedik a mezőnyből. Előbbit elképesztő meccsen vertük, s így lettünk csoportelsők. Egyszerűen jobb csapat voltunk náluk, amelyet tizenkét nagyon hasonló képességű és motivációjú játékos alkotott.”

Takács Sára (balról a második) a pécsi A döntő All Star-csapatának is tagja lett
 

A döntőt orvosi utasításra már kihagyó Farkas Fanni is az összetartó közösséget jelölte meg az U14-es csapat erősségeként, amelyben minden meccsen volt valaki, aki valami újat, többet tudott hozzátenni az összteljesítményhez. Mindig valaki más, így hullámvölgyből sem volt sok.

„A bajnokság elején az jelentett egy kis nehézséget, hogy a serdülő A és B csapatból kellett összerakni ezt az együttest – idézte fel a szezon kezdetét Farkas Fanni, aki szívből sajnálta, hogy a fináléban már nem lehetett ott tanítványaival, bármennyire is szeretett volna. – Szerencsére egy-két hónap alatt teljesen összeállt a gárda, s ebben óriási része volt a lányok kiváló hozzáállásának, valamint a felfelé játszatásnak is. Az idősebb kadétek közötti indulás révén sok hasznos tapasztalatot szereztek, és egyénileg is sokat fejlődtek. Nagyon büszke vagyok a csapatra, hogy nélkülem is ilyen szépen megoldották a helyzetet, bár az is igaz, hogy Kovács Martin és Gál Dominik révén jó kezekben voltak. A szezon előtt igazából egy éremmel kiegyeztem volna, hiszen ebben a korosztályban még nagyon nehéz megjósolni a valós erőviszonyokat. A DVTK-tól például korábban többször is kikaptunk, a fontos pillanatban azonban mi nyertünk. Ez pedig azt mutatja, hogy versenyzőként is megállják a helyüket.”

A Vasas Akadémia serdülői minden meccsen az utolsó pillanatig csapatként küzdöttek
 

Gál Dominik akkor csatlakozott az U14-es stábhoz, amikor az U16-os és az U18-as bajnokság befejeződött, Farkas Máté erőnléti edző pedig folyamatosan segítette Farkas Fanni és Kovács Martin munkáját. A Pécsett megrendezett A döntőben a vezetőedző távollétében is nagyszerűen helytálltak a serdülők, hiszen csak az utolsó, Csata DSE elleni találkozón szenvedtek vereséget. A csapatmunka tehát nemcsak a lányokra volt jellemző, de az őket irányító szakmai stábra is.

„Az erőviszonyokról sokat elárul az, hogy ellenfelünk legjobbja egymaga huszonhét pontot dobott, ami majdnem fele a Csata által összesen szerzett hatvanháromnak – beszélt a döntőről Kovács Martin, aki szerint akadémistáink mind technikailag, mind pedig taktikailag sokat fejlődtek a mögöttünk álló szezon során. – Ebben a korban még egyetlen játékos is meccseket dönthet el, bár azt azért mindenképpen hozzá kell tennem, hogy ellenfelünk csapatként is frissebb volt nálunk. Belőlünk nagyon sokat kivett az első négy mérkőzés, de hát a döntőbe vezető úton a DVTK-t is le kellett győznünk. A lányok ennek ellenére minden meccsen negyven percen át küzdöttek, magas szinten támadtak és védekeztek, soha nem adták fel. Éppen ezért nagyon büszkének kell lennünk erre az ezüstéremre, de legfőképpen a mögötte lévő kemény munkára. Úgy gondolom, ez egy nagyon különleges csapat, sokra vihetik még a kosárlabda pályán, hiszen dolgozni tudó és akaró, igen érett fiatalokról van szó, akikkel öröm volt együtt küzdeni a közös céljainkért.”

Fotók: Vasas Akadémia és Németh József/NKA-Pécs