Egy évvel ezelőtt ideális körülmények között vehette át Dian Gergő a serdülő A csapat vezetőedzői posztját, hiszen a nyár folyamán előbb Marseille-ben, majd Ljubljanában nyert nemzetközi tornát a 2011-es és 2012-es fiúkból álló együttessel. Ahhoz tehát kétség sem férhetett, hogy ez a gárda saját korosztályos bajnokságában is a legjobbak közé fog tartozni. Az őszi selejtezők igazolták is ezt a feltevést, magabiztos győzelmeket zsebelhettek be, majd az alapszakasz nyugati csoportjában is hibátlanul meneteltek. A legnagyobb ellenfélnek ígérkező Rátgéber Akadémiát októberben majd húsz ponttal verték Pécsett, december közepén viszont visszakapták a kölcsönt, és 89-72-es vereséget szenvedtek a Menyecske utcában.

„Már az első összecsapás után, Pécsről hazafelé éreztem, hogy nem lesz egyszerű a földön tartani a fiúkat, később pedig  a lelkem mélyén, egy kicsit örültem is a jó időben jött pofonnak – idézte fel az alapszakasz végét Dian Gergő kiemelve játékosai jó képességeit. – Nem a kosárlabda tudással volt a probléma, sokkal inkább a hozzáállással és az életkori sajátságokkal. Legjobbjaink tisztában vannak azzal, hogy valóban nagy reménységek, amit a kamaszkor kezdetén nem könnyű kezelniük. Fizikálisan és mentálisan egyaránt kiemelkedtek a mezőnyből, s erről hétről-hétre kapták a pontos visszajelzést a bajnokságban. A pécsi vereségből gyorsan felálltunk, majd a korosztály kiválasztó programjának összetartására többen is behívót kaptak, a nemzetközi tornán pedig meghatározó emberünket, Fuzik Noelt választották MVP-nek. Az egyértelmű sikerek közepette kellett tehát a realitás talaján maradni.”

A Rátgéber Akadémia elleni döntő második félidejében nagyszerű teljesítményt nyújtottak játékosaink
 

A fiatal szakember ennél a pontnál saját felelősségét is megemlítette, s ma úgy véli, talán erősebben kellett volna tartania a gyeplőt. Túl sok ideje ment el a játékosok önérzetének gondozásával, ami miatt a maximális színvonalú edzésmunkát nem tudták végig fenntartani. A demokratikus edzésmódszereket is szívesen használó szakember szerint ekkor sérülések formájában, külső tényezők is nehezítették a helyzetüket, a legkellemetlenebbül Fuzik Noel másfél hónapos kényszerpihenője érintette a csapatot. A húzóembernek számító hátvéd ekkor ugyan már hetente kétszer egyébként is a kadettekkel gyakorolt, kiválásával mégis borult a serdülők jól megszokott rendszere. A magasemberként egyedül maradó Mónus Vince például senkivel sem tudott test-test ellen gyakorolni. De a gyors szerkezeti változtatások miatt Haberland Ábelnek is úgy kellett ekkor hátára venni a csapatot a támadásokban, hogy számára az idei évben éppen az volt a feladat, hogy a védekezésből, és a kevésbé látványos helyzetekből vegye ki jobban a részét. Ekkor jutott hangsúlyosabb szerephez az Ausztráliából hazatérő Pap-Kovál Brunó is.

„A Vasas Akadémián a tehetségfejlesztés, a játékosok egyéni előrelépése mindig fontosabb a számszerű eredménynél – emlékeztetett a pasaréti vezérlő elvre Dian Gergő, amely az ő személyes meggyőződésével is pontosan egybevág. – Úgy érzem a már említett nehézségek ellenére ez megvalósult, amit jól bizonyít, hogy végül az A döntő MVP címét Noel kapta meg, az All Star-nak pedig rajta kívül Bajor Zétény is tagja volt. Hogy végül kikaptunk a Rátgébertől, abban azért az is szerepet játszott, hogy a pécsiek kispadja minőségileg is mindenki másénál hosszabb, aminek különösen a serdülő szabályok miatt van nagy jelentősége. Mivel az első félidőben minimum tíz kosárlabdázónak pályára kell lépnie, bizony sokat számít, hogy egy adott csapatban ki a nyolcadik, kilencedik, vagy tizedik ember. De egyébként is kiválóan felkészültek belőlünk, és nagyon profin kezelték a meccset. Elképesztő összeszedettséggel kezdtek, megleptek bennünket a gyors és pontos távoli dobásaikkal. A második félidőben azonban a mi húzóembereink is megmutatták mire képesek, elképesztő teljesítményt nyújtottak a hajrában. A meccs azonban négy negyedből áll, ez alapján pedig megérdemelt volt a Rátgéber sikere. Reális az ezüstérem, hiszen a két döntős csapat volt a bajnokság favoritja.”

A győztes elődöntőt követően elszántan készült a csapat a fináléra
 

Dian Gergő szerint a négy nap alatt lejátszott öt mérkőzésen, amelyből az utolsó volt a legkeményebb, az itt-ott hullámzó teljesítmény ellenére is helytálltak a serdülők. Az A döntőben ugyanis nemcsak a Rátgéber elleni találkozó jelentett nagy kihívást, hanem az elődöntőként felfogható MAFC elleni is. A műegyetemisták bátran megszorongatták a két esélyest, így minket is. Ebben persze annak is szerepe volt, hogy akadémistáink ezen a találkozón kifejezetten rosszul védekeztek, a támadásokban pedig túlságosan rizikós dobásokat vállaltak be.

A Honvéd elleni valódi elődöntőben aratott harminc pontos győzelem jó előjel volt a finálé előtt, bár az már kevésbé, hogy Bajor Zéténynek egyáltalán nem jöttek be a dobások. Márpedig az ő esetében ez nagyon gyors önbizalomvesztéssel jár. A Rátgéber elleni összecsapás fontosságát azonban ő is felmérte, és a pécsiek ellen úgy hozott nyolcból öt triplát, hogy a védők folyamatosan rajta lógtak. A huszonhét pontos Fuzik mellett végül ő is huszoneggyel járult hozzá a csapat hetvennégy pontjához, Pap-Kovál Brunó pedig tízzel.

„Számomra az igazi siker az, amikor kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, az elmúlt hétvégén pedig ebben bőven volt részünk – tette hozzá Dian Gergő, aki a kadetek közé fellépő 2011-esektől nem búcsúzik a szezon végén, hiszen másodedzőként kíséri tovább őket, Nagy Zoltán vezetőedző mellett dolgozik a következő idényben. – Fiatal edző vagyok, nagyon sokat tanultam az idei szezonban, s jövőre vélhetően még többet fogok Zoli társaságában. Nagyon hálás vagyok a Vasas Akadémiának azért, hogy egy ilyen tehetséges csapattal foglalkozhattam, ráadásul önállóan. Hagytak kísérletezni, tapasztalni és hibázni. Tanácsokat természetesen kaptam, de utasításokat sohasem. Ez olyan bizalmi állapotot teremtett, amelyben nemcsak a játékosaim, de én is kihozhattam magamból a pillanatnyi maximumot.”

A fiatal szakember szavaiból pedig az is világosan látható, hogy Pasaréten nemcsak a jövő játékosait, de edzőit is nevelik.

Fuzik Noel a döntőt követően nem csak az All Star együttes tagja lett, de az MVP-nek járó trófeát is átvehette

Fotók: Vasas Akadémia és MKOSZ-Temesvári Zsolt