Hatodik helyen végzett a Morgen Ferdinánd Emlékbajnokságban a Vasas Akadémia U21-es férfi csapata, amelyben az U19-es játékosok is meghatározó szerepet kaptak. Az akadémiai rendszer fontos lépcsőfokát jelentő együttes számára a play-offban való részvétel is azért bírt különöse jelentőséggel, mert így több tapasztalattal és értékes játékperccel gazdagodhattak a fiatalok. A gárda vezetőedzője, Katona Róbert ez utóbbit fontosabbnak tartja, mint a számszerű eredményt.
A TF-BP elleni hatvan pontos győzelmével, a bajnokság utolsó fordulójában biztosította helyét a nyolcas döntőben U21-es férfi csapatunk. A felnőtt, valamint U19-es csapatunkra egyaránt épülő gárda nem kezdte túl jól az alapszakaszt, az első tíz fordulóban begyűjtötte vereségeinek nagy részét. A hajrá viszont jól sikerült, ennek volt köszönhető a play-off-os szereplés is.
„Minden meccsen a győzelem reményében, arra törekedve lépünk pályára, a szezon elején azonban még több hiba is becsúszott – kezdte értékelését Katona Róbert, az U21-es csapat vezetőedzője, aki NBI/B-s együttesünk másodedzőjeként a felnőtt mezőnyről is naprakész információkkal rendelkezik, nemcsak az utánpótlásban játszókról. – A tervszerű munkának köszönhetően azonban később igazi csapattá álltunk össze, s ekkor már a győzelmek is jöttek. Végül olyan jól hajráztunk, hogy a második helyen jutottunk be a rájátszásba. Ez utóbbi pedig azért volt fontos, hogy fiatal kosárlabdázóink jó ellenfelekkel szemben, kiélezett meccseken gyűjthessenek még több tapasztalatot. Ezzel nemcsak az U19-esek számára kívánunk extra lehetőséget adni, de azoknak a már felnőttek között játszóknak is, akik az adott időszakban ott kevesebb időt tölthettek pályán. A bajnokság vége felé egyébként már mi is úgy sakkoztunk a játékosainkkal, hogy maximálisan kihasználjunk minden pillanatot. Éppen ezért számomra nem is a számszerű eredmény volt a fontos, hanem a fiúk fejlődése.”
A ZTE ellen minden taktikai utasítást tökéletesen végrehajtottak U21-es játékosaink
Katona Róbert nem tagadja, komoly szakmai kihívás a felnőtt, illetve az U19-es csapattal edző játékosokból egységes gárdát kovácsolni egy-egy mérkőzés erejéig. A Vasas Akadémián kialakított elv- és követelményrendszerre azonban bátran támaszkodhat, hiszen mindenki hasonló koncepcióval, egymásra épülő tudásanyaggal készül Pasaréten. A szakember szerint így az ő szerepköre leginkább a szinkronizálás, valamint az eredményes meccselés. Az U21-es gárdának ritkán vannak közös edzései, ez alól a Morgen Ferdinánd Emlékbajnokság döntője előtti időszak volt kivétel.
„Azzal támogatom őket a leginkább, ha bátorítom az önálló döntéshozatalukat – beszélt a korosztály sajátosságairól Katona Róbert. – A felnőtté válás útján ez egy nagyon fontos lépés, ilyenkor még a hibázás is megengedett. Jó döntést ugyanis csak magabiztosan és bátran lehet meghozni, a rontástól való félelem nélkül. Az intenzitásnak és a hozzáállásnak kell még nagyon rendben lennie, ez utóbbi terén szerencsére nem lehet panaszom a srácokra. Sőt, éppen ez a kemény karakter és harcosság volt a legnagyobb erősségünk. Ugyanakkor a pozíciók terén is minden szerencsésen alakult, mindenki megtalálta a helyét. Egyedül a centerek között volt nagyobb versengés, a fiatal Erdős Artúr a döntőben ugyan kevesebb időt kapott, de a szezon során végig nagyon jó teljesítményt nyújtott.”
A nyolcas fináléban az NKA Universitas Pécs ellen kezdett együttesünk a Ludovika Arénában, és végül ötpontos vereséget szenvedett, ami azt is jelentette, hogy a folytatásban az 5.-8. hely valamelyikéért játszhatott. A Rátgéber Akadémia erős csapattal állt ki ellenünk, ráadásul a döntőben egy az évközben Spanyolországban pallérozódó játékosukra, Lukácsi Gáborra is számíthattak, aki ellen csak az utolsó negyedben találtuk meg az ellenszert.
Rosta Péter (balról) ugyan még a 18.-at sem töltötte be, de már a felnőttek között is rendszeresen bizonyított
„Ekkor ismét nyílt lett a mérkőzés, de már nem sikerült fordítanunk – idézte fel a nyolcas döntőt Katona Róbert. – Az elején volt egy rosszabb periódusunk, az agresszív védekezésünket nem tudtuk tovább vinni eredményes támadásba. Papíron persze a Pécs volt az esélyesebb, de a jó védekezés mellett egy kis extra támadójátékkal akár győzelmi esélyünk is lehetett volna. A következő mérkőzésünkön, a kisebb rotációval pályára lépő ZTE ellen, a fiúk minden utasításomat pontosan végrehajtották, a magabiztos védekezésünkből sikeres támadásokat vezettünk. A nagyarányú győzelmet követően álltunk fel az ötödik helyért a Honvéd ellen, amely a Rátgéberhez hasonló erőt képviselt. Ők ugye első meccsükön, a Sopron ellen betliztek, így az alsó negyedben már minden meccsüket meg akarták nyerni. Ahogy mi is a győzelem reményében léptünk pályára. Ebből egy színvonalas csata kerekedett ki, amelyben ugyan sikerült legjobbjukat, Hajdú Pétert teljesen kikapcsolnunk, ám az így megnyíló teret a társai használták ki. Ugyanakkor mi is rosszabbul dobtunk, mint a zalaegerszegiek ellen, így meg kellett elégednünk a hatodik hellyel. De ahogy már említettem, nem a számszerű eredmény, hanem a minőségi játékpercek és tapasztalat alapján értékelem a döntőt. Mivel itt nagyobb kihívással találták szemben magukat játékosaink, ezért reálisabb képet kaphattak tudásukról és az ellenfelekről is. A felnőttek között az év során folyamatosan tapasztalatot szerző hat játékosunk mellett kifejezetten fiatalok alkották a csapatunkat, éppen ezért csak dicsérni tudom őket. Persze, jó lett volna éremért játszani, de ebben a döntőben minden egyes találkozó hasznos tapasztalat volt a számunkra.”
Fotók: MKOSZ/Vasas Akadémia
