2023 nyarán vette át az NB I-be frissen feljutó női kézilabdacsapatunk irányítását Konkoly Csaba, aki vezetőedzőként előbb a 11., a nemrégiben véget ért évadban pedig a 12. helyen zárt a vasasos lányokkal – vagyis ismét bennmaradt az élvonalban. Bár hátrébb végeztünk, a mérlegünk teljesen megegyezett, 6 győzelemmel, 2 döntetlennel és 18 vereséggel ismét 14 pontot gyűjtöttünk. Lett egy dobogósunk is, a góllövőlistán irányítónk, Farkas Johanna harmadik lett, 26 mérkőzésen 169 gólig jutott.

Az idény előtt a cél az volt, hogy javítsunk az egy évvel korábbi pozíción, ami végül nem sikerült, a legfontosabb viszont az, hogy a következő idényt is az első osztályban kezdhetjük meg – sorozatban a harmadikat, ami legutóbb 18 évvel ezelőtt sikerült.

- Nagy kő esett le a szívedről májusban?

- Igen. Hasonlóan alakult az évad hajrája, mint egy éve, azzal a különbséggel, hogy idén saját kezünkkel biztosítottuk be a bennmaradást, a Békéscsaba elleni hazai győzelemmel és a dunaújvárosi döntetlennel; ennek nagyon örülök. Emlékezhetünk, az előző idényben nem ez volt a helyzet, akkor márciusban szereztük meg az utolsó győzelmünket, a többi eredménynek hála viszont megőriztük a tagságunkat. Óriási pozitívum, hogy a tét súlyától nem zuhant össze a társaság, és amikor a leginkább kellett, tudtuk hozni a kellő agresszivitást, koncentrációt és akaratot. A teljes kép miatt van hiányérzetem, számos kérdést vet fel, hogy a korábbi fordulókban miért nem tudtuk ugyanezt a produkciót a pályára vinni, viszont annak örülnünk kell, hogy sorrendben a harmadik évadot kezdjük majd meg az élvonalban, amire régen volt utoljára példa a Vasas kézilabda életében.
 

- Nemcsak a pontok tekintetében látunk hasonlóságot a két idény között, hanem abban is, hogy ismét ősszel remekeltünk, míg a tavaszi szezonra megint elfogyott a lendület.

- Zavar ez az azonosság. Nem tudtunk több pontot szerezni, és valóban, tavaszra ismét ütemet és fókuszt veszítettünk. Keressük ennek az okait, kerestük menet közben is, emiatt a hajrában már történtek olyan változtatások, amik szerencsére jó hatással voltak a társaságra. A tavaly nyári alapozásunk remekül sikerült, ennek köszönhetően januárban már tizenegy ponttal álltunk. Jól kezdtük az újévet, és ekkor talán túlságosan megnyugodott a csapat, olyannyira, hogy a lendület megtört. A budaörsi kupameccs nagy pofon volt, egyrészt a találkozó forgatókönyve miatt, másrészt, hogy lemaradtunk a négyes döntőről. A folytatásban számos lehetőségünk lett volna, hogy visszabillenjünk a kezdeti állapotba, de csak nem jött a győzelem, így borzasztó nehéz dolgunk volt a Békéscsaba elleni kulcsmeccsen, amelyen végül minden összeállt; ez az egyik legemlékezetesebb pillanat az évadból. Szinte az utolsó másodpercig benne volt, hogy akár tizedikek is lehetünk, bosszant, hogy nem sikerült, de ez is jelzi, mennyire sűrű és kiegyenlített a mezőny.

- Egy éve azt mondtad, hogy harminc-harmincöt perces NB I-es csapat vagyunk, amin javítani akarsz a 2024-2025-ös évadban. Sikerült?

- Jó irányba halad az együttesünk, a tavasz végére már minden elemben sikerült belőni a terhelést, aminek a látható eredménye volt a kézilabdázásunk sebességének és pontosságának a növekedése. Hasznos tapasztalat ez, amiből a nyáron és az új évadban profitálhatunk. A cél a stabilizálódás, hogy még tovább hosszabbítsuk az NB I-es időszakunkat, amit színezhetünk azzal, hogy előrébb masírozunk a tabellán. Nagyon bízom benne, hogy ez így lesz.
 

A Békéscsaba elleni mérkőzésünk az egyik legemlékezetesebb volt az évadban 
 

- Szakmai igazgatóként az utánpótlásunkat is segíted. Mit gondolsz a fiataljaink elmúlt hónapjairól?

- Az ASI-val való együttműködésünk gyümölcse, hogy ebben az évadban az U16-os csapatunk játékosai az Angyalföldi Sportiskolából érkeztek. Az U18-as együttesünk az élvonal Kelet-csoportjában harmadikként zárt, csak két akadémiai gárda, a Ferencváros és a DVSC előzte meg a Vasast. Az U20-asainkat hajszál választotta el az NB I/B-be jutástól, míg a korosztályukban ötödikként zártak, ami szintén jobb eredmény a tavalyinál. A legszebb pedig, hogy a felnőttcsapatunk keretébe az évad közben több játékost is fel tudtunk hozni, akik a taktikai, technikai tudásukkal nem lógtak ki a keretből, fizikálisan pedig bőven van még idejük erősödni. A Vasas-családot, mint képet ide is vetíthetjük, hiszen ahogyan a fiataljaink fokozatosan felcseperednek, a családban a gyerekszerepből felnőtté válnak; ezek a lányok reményeim szerint hamarosan teljes értékű szereplői lesznek az első csapatunknak.