Négy helyezéssel lépett előbbre a csapat az előző évhez képest, a MAFC elleni bronzmeccsen nagyszerűen játszottak akadémistáink. Elégedett a végeredménnyel?

Papíron jobb teljesítményt nyújtottunk, mint tavaly. De én nem szeretem pusztán a végső helyezés alapján megítélni a szezont. A mi célunk az, hogy folyamatosan, napról napra, hétről hétre és hónapról hónapra fejlődjünk. Aki az idény eleji, majd a végi meccseinket össze tudta hasonlítani, az a két időpont közötti egyértelmű előrelépést is jól láthatta. Egyéni szinten éppúgy, mint a csapat esetében. Számomra ez a legfontosabb, ahogy az akadémia számára is.

Mely területen volt ez a leginkább szembetűnő?

Természetesen a védekezéssel kezdem, ezen a téren kiemelkedően jó munkát végeztünk. A szezon végén viszont már azt is örömmel láttam, hogy a támadójátékunk is sokat javult. Ez utóbbi már az év elején is egészen jól működött, ám a magasabb pontszámok elérésével még voltak nehézségeink. A hajrában már könnyebben szereztük a kosarainkat, amely ugyan a csapatjáték fejlődését mutatta, valójában a játékosok egyéni előrelépésén alapult.

Az NBI/B-s férfi együttes szűk szakmai stábja: Harald Stein, Stephen Arigbabu és Katona Róbert

Milyen tervevkkel vágott neki a szezonnak, kellett-e új csapatot építeni?

A nyár folyamán jelentős változások történtek a tavalyi névsorhoz képest. Medve Máté és Cseh Botond távozásával két kulcsjátékosunkat veszítettük el. Előbbi nemcsak csapatkapitányunk, de legtapasztaltabb kosárlabdázónk is volt, míg utóbbi a liga legjobb fiatalja. A szezon elején ezt a helyzetet nem volt könnyű kezelni. Ám ahogy haladtunk előre, a csapat alkalmazkodó képessége révén egyre hatékonyabban ellensúlyoztuk ezt a veszteséget.

A szezon során tapasztalt hullámvölgyek pedig már a jelenlegi kerettel voltak összefüggésben.

Az első nehéz pillanat a nyári edzőtáborban jött el, hiszen két játékosunk is gyorsan megsérült. Később Olasz Ádámot kellett hosszabb ideig nélkülöznünk műtétét kövtően, Homoki Donát pedig hátfájás miatt hagyott ki hosszabb időt. A szezon vége felé Karosi Gergely dőlt ki a sorból. Azt hiszem ennek fényében helyesebb úgy fogalmazni, hogy az egész szezon egy hullámvasút volt, hegyek és völgyek között lavíroztunk. Éppen ezért a csapat számára is a sérülések miatti folyamatos változások és kudarcok kezelése volt a legnagyobb kihívás. Nekem pedig az, hogy ebben a helyzetben folyamatosan maximumot nyújtva ösztönözzem a fiúkat a munkára és a fejlődésre. Azokban a pillanatokban, amikor ez sikerült, elégedett voltam.

A közösség továbbra is igen erős alap Pasaréten, amire bátran lehet építkezni

Melyek voltak a bajnokság kulcspillanatai?

Mindenképpen az idegenbeli győzelmeket emelném ki. Ha visszatekintünk a korábbi szezonokra, hazai pályán mindig magabiztosabbak voltunk. Éppen ezért úgy gondolom, hogy az idei vendégként elért sikereink nagy önbizalmat és hitet adtak az együttesnek. Remélem, erre a folytatásban is támaszkodhatunk majd.

A MAFC elleni bronzcsata tette fel a koronát az idei teljesítményre, a fiúk egy jó csapat ellen, magabiztosan hozták a párharcot. Honnan merítették hozzá az erőt?

Nagyon örültem annak, hogy egyáltalán lehetőségünk nyílt a harmadik helyért játszani. Nem véletlenül hívják ezt éremmeccsnek, hiszen komoly tétje van. A csapatnak extra motivációt adott, hogy a MAFC, vagyis a legnagyobb fővárosi riválisunk ellen léphettünk pályára. Éppen ezért nem is kellett nagyon biztatnom őket, lelkesen tették a dolgukat. A helyosztókkal már egészen más a helyzet. Bevallom, teljesen értelmetlennek látom azt, hogy az ötödik, hetedik, vagy a kilencedik helyért játszanak az amúgy is csalódott csapatok. Remélem, a szövetség a jövőben újragondolja a rájátszás rendszerét.

Homoki, Olasz és Takács öröme a sikeresen megvívott bronzmeccs után

Hatodik évét tölti Pasaréten. Elégedett az eddigi eredményekkel? A várakozásainak megfelelően alakult ez az időszak?

Nem tudom úgy értékelni az elmúlt éveket, hogy elsőként ne szögezzek le valami nagyon fontosat. Itt most nem rólam van szó, hanem az egész körülöttem lévő csapatról. Együtt dolgoztunk ki egy programot és teremtettünk meg valamit, amit én jobb szó híján úgy fogalmaznék meg, hogy a „siker kultúrája”. Ha valaki értő szemmel néz a csapatunkra, azonnal látja, hogy saját arca, egyénisége lett a gárdának. Erre nagyon büszkék vagyunk, de hol van még a munka vége? A célunk továbbra is a folyamatos fejlődés, messze vagyunk attól, hogy elégedetten hátradőljünk. Bár ez utóbbi rám a sikerek idején sem igazán jellemző. Mindig van min javítani és kell is.

Most a pihenés ideje jött el, de talán már vannak elképzelései a jövő szezonnal kapcsolatban is.

Mint mindig, most is lesznek változások, de inkább csak kiigazítások, apró módosítások várhatóak a névsorban. A hosszútávú jövőképünk továbbra is ugyanaz: egyénileg és csapatként is fejlődni, a bajnokságban pedig mindig a győzelemért lépni páyára. A következő idényt is a lehető legjobb helyezéssel szeretnénk zárni, de arról most még nagyon korai beszélni, hogy  mit is jelent ez számokban.

Fotók: Vasas Akadémia/Mészáros Szonja