Bogáromi Tibor (vízilabda és úszás)
Az 1990-es évekig (egyik) eredeti szakmája szerint masszőrként dolgozott, utána kalandos fejezetek következtek az életében: volt éjjel-nappali üzlete, fuvarozócége, foglalkozott kutyatenyésztéssel, majd végül Kuvaitban kötött ki, ahol egy kutyás határvédelmi rendszer kiépítésében működött közre. Csoda-e hogy miután hazatért, nehezen találta a helyét, de végül újra belefogott a masszőrködésbe. Ekkor találkozott barátjával, Dr. Kiss Gergellyel, a háromszoros olimpiai bajnok pólólegendával, aki akkor éppen a Vasas játékosa volt, és beajánlotta a csapat mellé. Erős kezdés volt, hiszen a 2011/12-es szezonban máig utolsó bajnoki címüket nyerték a piros-kék pólósok és Nagyváradon BL négyes döntőben is szerepeltek.Nagyon megtetszett neki a közeg, a csapathangulat, az egymásért való küzdés, így aztán a szakosztálynál ragadt. Biztos pont volt az évek során a szakmai stábban, akkor is, amikor igencsak nehéz időszakokat élt át a felnőtt vízilabdacsapat. Ahogy ő mondja: jóban-rosszban számíthatnak rá.Mindenkivel megtalálta a közös hangot, idővel az utánpótlásban is dolgozni kezdett, ez pedig a mai napig kitart, ahogy az úszószakosztály munkájába is bekapcsolódott 2018-tól kezdve, így aztán javarészt lefedi masszőrként a Vasas vizes sportjait. 

Bukor László (jégkorong)
A történet 2003-ban kezdődött, amikor Rajmund, a nagyobbik fia elkezdett jégkorongozni a Budapest Stars jégkorong csapatában, Kercsó Árpád hívására. Kitüntetettünknek szülőként korábban semmilyen kapcsolata nem volt a jégkoronggal, korcsolyázni sem tudott, sőt, a szabályokat sem igazán ismerte… Mondhatni belecsöppent a közepébe, hiszen onnantól kezdve a fiával együtt minden délutánját és hétvégéjét a jég mellett töltötte. Később lánya, Petra, majd kisebbik fia, Benjamin is csatlakozott a különítményhez Káposztásmegyeren. Lelkes és aktív szülőként egyre többet segédkezett a csapat körüli teendőkben is, társadalmi munkában, kilenc hosszú éven át képezve magát. Aki egyszer belekerül ebbe a csodás közegbe, az örökre beleszeret, vallja. Amikor 2012-ben a Budapest Stars beolvadt a Vasasba, a Jégcsarnok akkori vezetése felkérte, hogy ezentúl főállásban segítse az egyesület munkáját technikai vezetőként. Azóta 13 év eltelt, de ő biztos pont a rendszerben, továbbra is a Vasas Jégcentrum a második otthona, precíz és megbízható munkája hatalmas érték vasasos utánpótláscsapatok működésében. Emellett tevékenyen részt vállalt a Vasas Erste Liga csapatának munkájában is, valamint számos hazai rendezésű utánpótlás és felnőtt világbajnokságon vett részt versenybíróként. Időközben már mindhárom gyermeke kiöregedett az utánpótlás korosztályokból, de ő megmaradt a Vasas-kötelékében.

Szijjártó Csilla (röplabda)
Mint sokan másoknak a Vasas röplabdával, neki is óbudai iskolásként indult ez a szerelem. Már akkor, az 1970-es években toboroztak, ő pedig kedvet kapott a sportághoz, amelyhez jó adottságai voltak. Így került 1976-ban a Folyondár utcába, akkor még a NIM SE igazolt játékosaként. Számos utánpótlásév során lépkedett felfelé, egészen a felnőtt csapatig. Közben megszűnt a Nehézipari Minisztérium , és a szakosztályt átvette a Vasas SC. Piros-kék színekben egyre komolyabb sikerek részese lehetett a parkettán, kiemelkednek ezek közül a Magyar Kupa-győzelmek. 1989-ben pedig eljött a nagy áttörés, hiszen a Vasas SC megnyerte első bajnoki címét női röplabdában. Ráadásul a mai kitüntettünk ennek a csodás csapatnak a kapitányaként emelhette magasba a serleget. Három évvel később zárta játékosként pályafutását, ám a vasasos fejezet csak egy időre maradt félbe ezzel, hiszen később lánya is a Vasasban kezdett röplabdázni, így lassan újra a mindennapjai részéve vált a Folyondár utca.  Akkoriban a teljes utánpótlást Kőrös Marika és Hőnig László vitte, ők kérték meg 2012-ben, hogy szakmai tapasztalatával segítsen be az utánpótlásmunkába. Azóta is lankadatlanul tart edzéseket és oszlopos tagja a szakmai stábnak. A fiatalok nevelésén túl nagy büszkeség számára, hogy az évtizedek során két olyan emberrel is megszeretette a röplabdát, akiknek neve később összeforrt a szakosztállyal: ők Csortos Csaba “Tanár Úr”  és Kálmán Zoltán “Töfi”. Ahogy mondani szoktuk: a Vasas család már csak ilyen…

Ubránkovics Csaba (birkózás)
Már az 1990/91-es szezonban volt egy rövid fejezete a Vasasban, amikor versenyzőként szerepelt klubunkban. A Honvédból igazolt át a sokra hivatott kötöttfogású birkózó, aki később az FTC-ben, majd a BVSC-ben is sportolt és figyelemreméltó eredményeket elérve a válogatottságig is eljutott.Érdekes módon a honvédos időszakából ered a későbbi vasasos története, hiszen még ott nevelkedett együtt Kacsó Tiborral (birkózószakosztályunk elnökével) és Bódi Jenővel, (korábbi szakosztály-igazgatónkkal.) Mindkettőjükhöz baráti viszony fűzte, így aztán nagy szerepük volt abban, hogy mostani kitüntettünk 2008-ban ismét bekopogtatott a Fáy utcai birkózóterem ajtaján. Edzősködni kezdett a Vasasban, a halk szavú, roppant megbízható és mindig mosolygós Csé becenévre hallgató szakember pedig hamar beilleszkedett a híresen összetartó vasasos közösségbe. 2015-ig edzőként, azóta szakosztály-igazgatóként vezeti a birkózókat, helytállva a mindennapokban Sastin Mariannával, a Wöller-testvérekkel, vagy éppen Fodor Gyuri bácsival. Fáradhatatlanul nevelik az utánpótlás tehetségeket és összetartják a közösséget, szinte nincs olyan hétvége, hogy ne vinnék a fiatalokat külföldön vagy belföldön versenyre. Igazi családként dolgoznak együtt a Fáy utcai sátorban, nem véletlen, hogy mostani kitüntettünk fia, Norbert is sikeres versenyzője szakosztályunknak, de talán már az unoka is kopogtat az ajtón. Ahogy ő mondja, roppant erős kötelék fűzi immár a Vasashoz.

Wöller Ákos (birkózás)
2008-ban került a Vasasba birkózóversenyzőként, az akkori szakosztály-igazgató, Bódi Jenő kifejezett invitálására. A közeg családias volt, hiszen bátyja, Gergő akkor már évek óta a Fáy utcában birkózott, igencsak sikeresen. Miután a Vasasba került, sorozatos sérülések hátráltatták, így egyre inkább az edzősködés felé fordult, elkezdett edzéseket tartani a szakosztályba járó gyermekeknek. 2009-ben pedig folytatódott a vasasos családegyesítés, hiszen menyasszonya, Sastin Marianna is a Vasasba került, így a gyermekcsoportok edzője mellett Marianna felkészítésében vállalt szerepet. A közös munka gyümölcseként Marianna 2012-ben, 2016-ban és 2021-ben is olimpián képviselte a vasasos színeket, 2013-ban ő lett a magyar birkózósport első női világbajnoka, 2015-ben pedig Európa-játékokat nyert. Mai kitüntetettünk időközben volt a magyar birkózóválogatott szakmai vezetője, de dolgozott Indiában is edzőként, ám sosem szakadt el a Fáy utcától. Folyamatosan foglalkozott a vasasos gyerekekkel, sőt, ha úgy kívánta a szükség, beugrott birkózni a csapatbajnoki fordulókba is, hogy segítse a klubot. Immáron 17 éve szerves része az életének a Vasas, és azt mondja, hogy ez minden bizonnyal a következő 17 évben sem lesz nagyon másként, mert már a nagyobbik fiuk, Olivér is ennek a családnak aktív része sportolóként. (Távollétében a díjat a méltatásban is kulcsszerepet kapó Sastin Marianna vette át.)

ÖRÖKÖS BAJNOK

Tóth Zita (sí)
Egy családi utazás során, két és fél évesen tanult meg síelni, s nem sokkal később már versenyeken is indult. A klubválasztáson sem kellett sokáig gondolkodnia, hiszen több szállal is kötődött a Vasashoz. Nagymamája Pasaréten atletizált, unokatestvéreivel együtt maga is több sportágat kipróbált egyesületünknél, miközben édesapja, Zalán és nagybátyja, Etre ekkor már aktívan segítette a síszakosztályunk munkáját.
Kiemelkedő nemzetközi korosztályos eredményeinek köszönhetően 15 évesen felvételt nyert a saalfeldeni sígimnázumba, ahol három éven át edzett és tanult. 2019-ben a Téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon szlalomban a 9. helyen végzett, egy évvel később a Lausanne-i Téli Ifjúsági Olimpián pedig 16. lett. 2021-ben, vagyis alig tizennyolc esztendősen indult először felnőtt világbajnokságon, majd a 2022-es pekingi téli olimpiára is kvalifikálta magát. A megnyitó ünnepségen Kékesi Mártonnal közösen vihette a magyar zászlót. Európa-kupa futamon először 2021-ben Ausztriában, világ-kupa futamon pedig 2022-ben Horvátországban indult.  A világ élmezőnyébe a 2022/23-as idény során lépett be, amikor 32-ről 24 re vitte le FIS-pontjainak átlagát műlesiklásban. A következő szezonban előbb sikeresen teljesített egy világkupa futamot, majd megszerezte első Európa-kupa pontjait is. A 2024/25-ös idényben újabb mérföldköveket hagyott maga mögött, az Európa-kupa sorozatban szerzett 85 pontjával műlesiklásban az igen előkelő 27. helyen zárta az idényt.
Az elmúlt években a magyar sízés nagy reménységéből a nemzetközi női alpesi sízők mezőnyének biztos tagjává nőtte ki magát, de ezzel még korántsem ért története végére. Még csak 22 esztendős, de már 51 egyéni magyar bajnoki cím birtokosa.

BREYER ZOLTÁN SZURKOLÓI DÍJ

Juhász László
Ahogy az lenni szokott, gyerekkorában fertőzte meg a Vasas-szerelem. Nem tegnap kezdődött, hiszen 1989 óta rendszeresen jár mérkőzésekre. Szenvedélye nem meglepő módon a csapatsportágakra terjed ki elsősorban. Azon belül is a kedvence a kézilabda, de bérletesként a foci, vízilabda és röplabda mérkőzéseken is jelen van. Legyen szó hazai meccsről, idegenbeliről, vagy akár külföldi túráról. Nemcsak hogy jelen van, viszi a dobot, és fáradhatatlanul üti ritmust a Vasas-tábor közepén. Erre mondják, hogy hangulatfelelős. Az egész családja szorosan kötődik a Vasashoz, a felesége és lánya is volt a Vasas kézilabda utánpótlás játékosa. Fia pedig a szurkolói hagyományt folytatja: együtt járnak Vasas-meccsekre. Ennél persze sokkal többről van szó, ő maga 30 éve szurkol a Vasasnak, ez alatt több évtizedes barátságok alakultak ki a lelátón, nemcsak szurkolókkal, hanem sportolókkal, edzőkkel, vezetőkkel is. Megélt sok sikert és sok bánatot, de egy dolog biztos: a Vasas a második családja, történjen bármi is. Annál pedig nem tud jobb érzést elképzelni, amikor a barátokkal, családtagokkal együtt szurkol a lelátón. 

KÁPOSZTÁS MIKLÓS-elnöki különdíj

Hodosi Lajos
Kisgyermekként Kabán nőtt fel, reggeltől estig rúgták a labdát a réten, vagy a helyi futballpályán, ahová néha-néha be tudtak lógni. Arra készült, hogy a Vasas labdarúgója lesz, nem véletlenül, hiszen a rádióban folyton a Vasas sikereiről hallott, kezdve az 1965-ös veretlen bajnokcsapatról. Később mindig Farkas vagy Mészöly volt az egymás közötti játék során a „grundon”. Vasas-labdarúgó végül nem lett, ez az álom nem teljesült, sikeres vállalkozó viszont annál inkább. Cukrászda, pizzéria, süteménykészítés, mindenben sikeresnek bizonyult, amibe belefogott. A kabai pizzériája a mai napig egy kisebb Vasas-múzeum, rengeteg ereklyével, és bizony rengeteg Vasas-sportoló járt nála az évek során. A kelet-magyarországi túráik során örömmel látta vendégül különböző vasasos csapatainkat. Büszkén mondja, hogy Komjáti András, Antal Péter, vagy éppen Gedó György is megtisztelte a barátságával az évtizedek során. És ha labdarúgó nem is lett a klubnál, az álmát így is megvalósította: Vasas-sportoló lett. Ez úgy történt, hogy miután megtanult sakkozni, levelet írt Káposztás Miklós szakosztályvezetőnek, hogy csatlakozna… Nem utasították el, sőt, később az első csapatban is játszott, még az élvonalban is. Közben a családias sakk-közeg teljesen megfertőzte, nemcsak játékosa, hanem évtizedek óta hűséges, nagylelkű támogatója a szakosztálynak és az egész klubnak. Mert neki tényleg az élete a Vasas.