Az NBI/B Piros csoportjában szereplő női együttesünk a Vasas Akadémia képzési rendszerében fontos helyet foglal el, hiszen a juniorok számára ad játéklehetőséget egy felnőtt bajnokságban, miközben a már élvonalban szereplő fiataljaink fejlődését is kiválóan szolgálják a másodosztályban gyűjtött plusz percek. Idén eredmény formájában is testet öltött a pasaréti képzés sikeressége, hiszen a bronzérem egy a saját korosztályában ezüstöt szerző, igen erős juniorcsapatra épült.

Az együttes szakmai stábjának felépítése is jól tükrözi, hogy a korosztályos mezőnyből a felnőttbe való átmenetet kívánja könnyíteni az NBI/B-s szereplés. A vezetőedzői teendőket Kovács Martin, élvonalbeli másodedzőnk látja el, segítője pedig a juniorok tapasztalt mestere, Igor Skočovski. A két szakember a legnagyobb összhangban dolgozott az év során, pedig egyáltalán nem volt könnyű dolguk.

„A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy abban a formájában, ahogy a rájátszásnak nekivágtunk, gyakorlatilag soha nem készült együtt a csapat – kezdte értékelését Kovács Martin. – Éppen emiatt tartom most különösen értékesnek a bronzérmet is. Az U18 és a felnőtt együttes egyfajta fúziója során alapvetően mindenki a saját korosztályában edzett a szezon során. A közös felkészülés az A csoportos bajnokság befejezését követően kezdődött, és az idő rövidsége ellenére is minőségi munkát tudtunk végzeni. Ebben óriási szerepe volt annak, hogy a lányok egytől egyig fókuszáltak voltak, s nem pluszteherként fogták fel az újabb bajnokság hajráját. Éppen ellenkezőleg. Az elődöntő második mérkőzésétől kezdődően, mindenki előtt egyetlen cél lebegett, a bronzérem megszerzése. Ennek érdekében pedig nemcsak az edzéseken, de a meccseken is mindent megtettek. Le a kalappal előttük. Ugyanakkor azt is éreztem rajtuk, hogy együtt, csapatként is fejlődni kívánnak, nemcsak egyénként. Aki például kevesebbet játszott, az a kispadon, vagy a pályán kívül tett többet a közös sikerért. Ez utóbbit most is hangsúlyozni szeretném, s a játékosokon túl az edzőkre, gyúrókra, erőnléti trénerekre, vezetőkre, tehát a Vasas Akadémia egész nagy családjára gondolok.”

Kovács Martin emiatt nem is szeretett volna értékelésében egyetlen játékost sem kiemelni, szerinte ez a bronzérem tipikusan a különböző stábok együttműködésének gyümölcse. Ez utóbbinak beérését látni pedig már önmagában is nagy öröm, a bronzéremmel együtt pedig még inkább az. Természetesen mindannyian szerettek volna döntőt játszani, a DVTK U23-as együttese azonban kiemelkedett a mezőnyből. Éppen ezért arra is büszkék lehetnek, hogy a diósgyőriek elleni, pasaréti második elődöntős meccsen, mindössze hatpontos vereséget szenvedtek tőlük. Pedig az első összecsapáson nagy veszteség érte csapatunkat, Szerencsés Tamara sérülése komoly érvágást jelentett.

„A bronzmeccsen érte is küzdöttek a lányok – tette hozzá Kovács Martin. – Természetesen volt néhány hullámvölgyünk is, hiszen hosszú volt a szezon, de ezekből mindig sikeresen jöttünk ki. Nehéz volt folyamatosan fenntartani a játékosok frissességét, miközben a gyakran változó felállásokhoz is folyamatosan alkalmazkodni kellett. Ez utóbbi még akkor is komoly feladat, ha a tipikusan vasasos játékrendszer azért adott némi állandóságot. Ne felejtsük el, ez egy felnőtt bajnokság, legjobb juniorjainknak maximumot kellett hozniuk a helytálláshoz, ami egyértelműen a fejlődésüket szolgálta. De a már A csoportos kosárlabdázóink is előbbre léphettek a plusz játéklehetőség révén. Ahogy én is. Borzasztó sokat tanultam ebben az idényben, s ezt elsősorban a nagyszerű kollégáknak köszönhetem.”

Fotók: Vasas Akadémia és MKOSZ