A felnőtt női röplabda Extraligában a 2024-2025-ös évadban debütáló csikócsapatunk edzőjét, Kőnig Gábort kérdeztük a tapasztalatokról.
Tavaly nyáron óriási lehetőséget kapott az előző évadokban a felnőttmásodosztályban előbb bronz- majd ezüstérmet szerző, javarészt utánpótláskorú játékosok alkotta második számú női röplabdacsapatunk, amely Vasas SC néven elindulhatott a 2024-2025-ös idényben az Extraligában.
A keret a korábbi évekhez hasonlóan fiatalokból állt, ennek ellenére senki sem jött zavarba, az évad végeztével pedig kijelenthetjük, remekül helytálltak a röpiseink, akik bizonyították, megállják a helyüket a felnőttélvonalban. Kőnig Gábor együttese a kilenc csapatos (ha az U19-es válogatottat is ide számoljuk) alapszakaszt a hetedik helyen zárta, a rájátszásban pedig előbb a későbbi győztes első csapatunktól, a Vasas Óbudától, majd a székesfehérvári MÁV Előrétől kapott ki; utóbbi ellen viszont a szetteken túl mérkőzést is lopott. A hetedik helyért viszont 3:1-es összesítéssel győzte le a Szent Benedek RA gárdáját.
„Maga az, hogy elindulhattunk az Extraligában, óriási fegyvertény, ezúton is köszönjük az anyaegyesületnek, hogy lehetővé tették számunkra ezt – mondja a honlapunknak Kőnig. – Öröm, hogy nem az utolsó helyen zártunk, emellett bravúros szettgyőzelmeink is voltak. A hangsúly viszont nem az eredményen volt, hanem a tapasztalatszerzésen és a fejlődésen; azt hiszem, a lányok rengeteget tanultak ebből az idényből. Komoly erőkkel mértük össze a miénket, kiváló hangulató mérkőzéseket játszottunk, ezek a legfontosabbak. Az NB I és az Extraliga között is nagy a különbség, ezt a fiatalok is megtapasztalták, utóbbiban ötvenszázalékos teljesítménnyel lehetetlen pariban maradni az aktuális ellenféllel. Több olyan emlék, pillanat is van, ami rendkívül közel áll a szívemhez: a második fordulóban aratott első extraligás győzelmünk (a Szent Benedek ellen – a szerk.) felejthetetlen, ahogyan az UTE elleni hazai bajnokink is, amikor kétszettes hátrányból jöttünk vissza. Igaz, nyerni végül nem tudtunk, de kiváló teljesítményt hozott a csapat. A rájátszásban a fehérvári diadal, a meccs végi öröm eufórikus volt, megvan videón is, nagy becsben tartom. Az szintén különleges, hogy párharcgyőzelemmel tudtunk búcsúzni az idénytől, és nem szabad megfeledkezni a Vasas Óbuda elleni ütközetekről sem.”
A bajnokcsapatunkkal a fiataljaink ötször találkoztak az idény során, és többször kimondottan szoros szettet játszottak.
„Nehéz volt ezeket a meccseket edzői szempontból megélni, hiszen tulajdonképpen a saját csapatunk ellen játszottunk – erről a Vasas Óbudát irányító Giannisszal is beszéltünk, ő ugyanígy érzett. A hangulat minden alaklommal felemelő volt, hiszen a nézők felváltva biztatták a két felet. A játékosoknak ez extra motivációt adott, bizonyítani akartak a nagyok ellen, és azt is tudom, hogy az első csapatunk nem vette félvállról ezt a párharcot. Sokat adott nekünk ez az évad, és a folytatásban is hasonló felfogásban haladnánk előre, javarészt a saját nevelésű fiataljainknak lehetőséget biztosítva.”