- Lehet, hogy furcsa lesz így elsőre, de azon gondolkoztam, hogy annyira régóta vártál már egy ilyen sikerre egyéniben, hogy akár hasonló polcon is lehet számodra, mint a párizsi olimpiai ezüstérmetek a csapattal.

Ezen én is gondolkoztam, és nem is teljesen irreális az összehasonlítás, de azért az olimpia van magasabban, mégiscsak a sportágunk fő eseménye, amit csak négyévente rendeznek meg. Viszont számomra elképesztően fontos volt az is, hogy egyéniben jöjjön végre egy ilyen áttörés. Szóval biztos, hogy egész életemben emlékezni fogok arra, ami most Szöulban történt. Eddig mindig egy hajszál hiányzott ehhez, miközben azért azt éreztem, hogy egyre stabilabb vagyok, lépkedek előrébb. Béla bácsi és a családom is mindig ezzel nyugtatott, hogy ne aggódjak, mert az út jó és ki fog egyszer jönni a lépés…

- Te pedig türelmesen kivártad…
Azért nem egészen… Én nyerni akarok mindig, így ilyen téren sokkal inkább türelmetlen vagyok. Nehezen kezelem a kudarcot, szóval kellett emésztgetnem a helyzetet. Aztán most hétvégén végre összeállt minden, felszabadultam és jól tudtam vívni. És ha már így alakult, talán jobb is, hogy lépésről lépésre jutottam el ide, könnyebb lesz tartani a szintet, mintha nagyon fiatalon értem volna el egy kiugró sikert.

fotók: Bizzi Team

- Most már tudod: milyen megnyerni egy ilyen versenyt?
Hadd legyek nagyon őszinte és nyers: rohadt nehéz! Két napot kellett végigküzdenem ezért az aranyért. A selejtezőben most először nem tudtam full-t vívni, így vártak rám még asszók a főtábláért, de utólag mondhatom, hogy segített ez is, belelendültem már ott, lement a teher. Másnap pedig nagyon felkészülten álltam oda, Béla bával átbeszéltük, mire kell figyelni, és ez működött is. Közhelyes, de mindig a következő asszóra koncentráltam. Nagyon eltérő stílusú ellenfeleim voltak, így mindig valami mást kellett előhúzni.

- Tulajdonképpen már azzal átlépted a nagy határt, amikor bejutottál a négybe, erre azért nem mindig sikerül újoncként rátenni egy lapáttal. Téged mi repített egészen az aranyig?
Ez tényleg egy érdekes helyzet, korábban sokszor éreztem olyat, hogy ha valamit megcsinálok, akkor lemegy a teher, megkönnyebbülök. Biológiailag is bizonyított, hogy ilyenkor a test ellazul, megnyugszik. Éppen ezért én ezt el akartam kerülni, azt tudatosítattam magamban, hogy ha már idáig eljutottam, akkor én ezt meg is fogom nyerni. Szerencsére a társaim, Áronék is ezt sulykolták, nagyon örültem, hogy tudtam velük beszélni az asszók között.

- A francia Patrice elleni döntőd még ezen belül is egy külön történet, nagy előny, aztán nagy előny leadása, majd a végén 14-14-nél Te találtál…
Az volt talán legnehezebb asszó. Megvolt a tervem ott is, tudtam dominálni, szerintem meg is fogtam az ellenfelet az elején. De az asszó közepe táján egyre inkább a fáradtság kezdett dominálni, túl lassan gondolkoztam, hibáztam a támadásokban, ez pedig egy GP-döntőn nem igazán fér bele. Ráadásul az ellenfél elképesztően jól reagált a csapdáimra is, szóval nem volt könnyű a helyzet, de aztán valahogy mégis tudtam újítani, és ez elég volt a győzelemhez. 

- Ha csak a testbeszédeket figyelte a végén az ember, úgy tűnt, a franciáé lesz a döntő találat. Te tudtad, hogy Neked ítélik majd?
Biztos voltam benne, hogy én adtam a találatot, de ő is érezte egyébként. Szóval egyértelműnek tűnt, de mégis volt bennem egy kis félsz, mert előtte két alkalommal ugyanilyen helyzetben ellenem ítéltek. Aztán, amikor eldőlt, hogy enyém, talán még nem is látszott, hogy mennyire boldog vagyok. Egy elég szolid örömöt produkáltam, talán a fáradtság miatt is, pedig elképesztően boldog voltam már akkor is.

- Mit mondott az itthonról izguló vasasos mestered, Somlai Béla, mikor tudtatok egyáltalán beszélni?
Sok volt a feladat, egy órát ültem a doppingellenőrzésem, aztán már jött is értem a taxi és mentem a reptérre. Akkor útközben tudtam Béla bácsival beszélni végre telefonon, és az volt a legjobb, hogy éreztem, mennyire boldog ő is. Ez nekem nagyon fontos, hiszen ezekbe a sikerekbe ő is ugyanannyit beletesz, mint én. 

- Ha a mestered most nem is tudott ott lenni, láthatóan így is komoly támogatást kaptál a kinti magyar küldöttségtől.
Mondhatom bátran, hogy nélkülük sem sikerült volna. Kósa Miki a Vasasból végig mellettem volt, ahogy Nemcsik Zsolt és a csapattársaim is. Tényleg nagyon jó érzés volt, hogy közösen tudtam velük megélni ezt a győzelmet. De egyébként a nemzetközi mezőnyből, az ellenfelek közül is rengetegen gratuláltak, ami külön jólesett.

- Ez most tényleg egy igazán kellemes és motiváló állapot lehet, amibe kerültél, hogy tekintesz a folytatásra?
Bár a kudarcokból is lehet motivációt meríteni, de nekem valóban nagyon-nagyon kellett egyéniben egy ilyen sikerélmény. Rengeteget adhat ez a jövőre nézve, igazából már most azt érzem, hogy alig várom a következő versenyt…