A második félidei javuló játékunknak köszönhetően szűk vereség Barcelonában, és reális remények a visszavágóra.
Eurokupa-nyolcaddöntő, 1. mérkőzés
Club Natació Barcelona-VasasPlaket 11-10 (2 -1, 4 -2, 1-3, 4-4)
Gólszerzőink: Randjelovics Sz. (3), Djurdjics (3), Dedovics N., Gábor L., Bátori B., Dala D.
Olyan tekintetben már a meccs előtt volt mit ünnepelni, hogy három születésnaposa is akadt a VasasPlaketnek: Szlobodan Nikics a 42., Nikola Dedovics a 33., Gábor Lőrinc pedoig a 23. "évfordulóját" ünnepelte ezen a túlnyomórészt napsütéses barcelonai szombaton.
A csapat délelőtt egy átmozgató edzést végzett szokás szerint, ennek különlegessége az volt, hogy ezt januárban is szabad ég alatt tehették meg játékosaink, ezt videózás, csendespihenő, majd a meccsre való elindulás jelentette.
Mondhatni tehát, minden flottul ment, a Natació uszodájának bejáratánál érdeklődve böngésztük a meccs előtt a klub olimpiai dicsőségtablóját (nem mintha a Vasasnál ilyennel ne tudnánk szolgálni...). Mindenesetre tény, hogy nemcsak a Markovits Kálmánnal a kispadon elért BEK-győzelmükből látszik, hogy nagyhagyományú egyesülettel nézünk szembe az EK-nyolcaddöntőben.
Lássuk a meccset:
Az első két negyedben leginkább támadásban voltak problémáink, tizenhat perc alatt mindössze háromszor sikerült mattolnunk a katalánok a kapusát, a Barcelona pedig a félidő végére belelendült a góllövésbe, így 6-3-as hazai vezetéssel fordultak a csapatok.
A harmadik negyedben végre jött a piros-kék fellángolás: Djurdjics, Bátori, majd Dala találatával percek alatt egalizáltunk, egyben megdupláztuk addigi találataink számát.
A zárónegyed elején már 8-6 is volt oda, ám Randjelovics két remek góllal újra visszahozott minket. Vezetni azonban egyszer sem tudtunk, és a végén be kellett érnünk a 11-10-es, szűk vereséggel, ami biztató helyzetet teremt a február 6-i, Komjádiban esedékes visszavágóra.
Köszönet a maroknyi Vasas-tábornak a biztatásért!
