- Négy érem a paralimpiáról. Megint megcsináltátok, pedig ez közel sem magától értetődő. Boldogság, felszabadultság, fáradtság? Mi dominál most a hazaút előtt közvetlenül? 
A végére csatlakoznék rá, mert most borzalmasan fáradt vagyok, ritkán szoktam ilyet mondani, de a végére teljesen kimerültem, annyira intenzív volt ez a két hét. Nagyon büszke vagyok a lányokra, csak mi tudjuk, hogy milyen kemény és hosszú út végén jutottunk el idáig, ami egyben össze is kovácsolt minket. Szavakban nehéz kifejezni, mennyit ér ez a teljesítmény, és nemcsak a mostani párizsi, hanem ez a több mint tíz év, amióta együtt dolgozunk a Vasasban. Nagyon sokat adott ez az időszak.

- Felülmúlja a várakozásaidat a négy megnyert érem?
Előre szerintem aláírtam volna, és tényleg azok a boldog érzések dominálnak bennem emberként, amiket az előbb mondtam, de edző is vagyok, a maximalista típusból, így szigorúan szakmai szemüvegen keresztül azért vannak hiányérzeteim is. Ahogy pedig távolodunk az eseményektől, tisztul is ilyen tekintetben a kép.
 

fotó és borítókép: Szabó Miklós, Nemzeti Sport

- Mondhatjuk, hogy kicsit döcögősen indult számunkra a paralimpia és onnan egyenesedett ki szépen minden?
Mondhatjuk talán, igen. Ugye legelőször Száraz Evelin úszott a fő számában, száz mellen, ahol hetedik lett, de elmaradt sajnos attól az időtől, amit vártunk. Ez egyébként igaz volt a másik két számára is. Sajnálom Evelint, láthatóan rosszul érintette ez őt, és mentálisan nehéz helyzetbe került. Én azt tudom most mondani, hogy alaposan meg fogjuk vizsgálni az okait, hogy miért alakult ez most így, és majd meglátjuk, mire jutunk.

- Pap Bianka pedig a száz gyors nyolcadik helye után könnyes szemmel adott interjút, szóval neki is volt honnan felállnia.
Külön sztori a száz gyors, ahol egyébként szerintem egyáltalán nem ment rosszul, de a mellette úszó francia lány, aki meg is nyerte a futamot a semmiből, alaposan megtréfált mindenkit, és ennek főleg Bianka itta meg a levét. De mondom, nem volt ez egy rossz úszás, csak hetvennél akadt egy kis megbicsaklás. Fejben inkább a nyolcadik helyet volt nehéz emésztgetni, mert nem ehhez szokott ő sem.


- Kronológiailag haladva, Illés Fanni éppen egy hete nyert csodás ezüstöt, egy elképesztő finis után, ahol egyébként szinte mindenki Fannit látta elsőnek. Ezen a részén, magán a célba érésen mennyit merengtél szakmai szempontból?
Az edzői zónában néztem közvetítést, nem is mertem szinte odapillantani, de láttam a végén, hogy milyen sebességgel jön Fanni, és már feltett kézzel ünnepeltem. Aztán amikor megfordultam, láttam a táblán, hogy második. Egy pillanatra nem értettem, hiszen általában ilyenkor mindig az az úszó nyer, aki nagyobb sebességgel jön. Most ez máshogy alakult, a Jóisten, vagy a vonzás törvénye így hozta. Ez alatt azt értem, hogy Fanni már bajnok, az olasz lány, akivel egyébként szoros barátság van köztük, pedig most mindent erre tett fel. Valamiért ez most neki járt. Ez a négy század egyébként nem is mérhető különbség gyakorlatilag. Őszintén mondom, összességében nincs bennem hiányérzet, ez egy hatalmas eredmény, amit Fanni elért.

fotó: MPB
 

- Abszolút, és tényleg csak szakmailag voltam erre kíváncsi, a lényeg az, hogy csak a legnagyobb elismeréssel lehet Fanni teljesítménye előtt adózni.
Minden erre volt felépítve, az utolsó makrociklusban már csak a megfelelő taktikát csiszoltuk, másodpercről másodpercre felépítettük ezt a száz mellet. Nem volt könnyű, hiszen úgy kellett belőni, hogy az első ötven se túl lassú, se túl gyors ne legyen. Azt gondolom, ez sikerült, és Fanni nagyon profin tudta hozni magát az előfutamban és a döntőben is. Kimondom, hogy a Mariana-árok mélységéből jött fel, a szülés és a testi változások és az ezzel kapcsolatos hullámvölgyek tükrében egészen fantasztikus, amit nyújtott.

- Mégsem ünnepelhettél önfeledten, hiszen az események pörögtek tovább.
Nyilván nem könnyű, de én azért szét tudom a szerepeimet választani, akad ebben is rutin. Volt egy kis ünneplés, de közben fejben már a következő feladatok jártak a fejemben, hiszen jöttek Bia fő számai. És ahogy beszéltük, a száz gyors után nehéz helyzetben volt, de az elvégzett munkája és a formája predesztinálta arra, hogy jól teljesítsen. Minden idők legerősebb S10-es kategóriájában kellett helyt állnia, úgy, hogy a három fő száma a nyolc, kilenc és tizedik napon volt. De persze erre készültünk, ő ezt szereti is, fizikailag tökéletesen bírta is, de azért a sok izgulás, a rajtok előtti stressz rengeteget kivett belőle mentálisan.

- Először négyszáz gyorson a bronz jött, ami láthatóan felszabadultságot adott neki.
Igen, délelőtt az előfutamban tudott egy viszonylag könnyedebbet úszni, így jó pályára került a döntőben. Az amerikai lányra sokat készültünk, ahogy azt is tudtuk, hogy a lengyel riválist kell majd valószínűleg maga mögött tudnia az éremért. Biának megvan az utazósebessége, de kétszázötven és háromszáz között a két éllovas kicsit ellépett tőle. Én azt mondom, talán tudott volna velük menni, de számára most az érem volt a lényeg, ezért inkább a lengyel lányt figyelte, hogy maga mögött tartsa. Ez utóbbi pedig sikerült is.


- Hogy aztán másnap reggel száz háton címvédőként startoljon…
A délelőtti előfutam nagyon tetszett, tét nélkül hozott egy 1:08-al kezdődő időt, ami tökéletes, bár ő úgy jött oda hozzám utána, hogy milyen lassúnak érezte… A délután keményebb dió volt, nyilván döntőt úszni címvédőként egy paralimpián, az extrém stresszel is jár. Megoldotta, de a hajrára már nagyon görcsölt, így a vártnál talán szorosabb lett, tud ennél jobb időt is, de én személy szerint nyugodt voltam közben, látszott, hogy meg fogja oldani.

fotó: MPB

- Tizedik nap, kétszáz vegyes, kimondani is fárasztó, ennek ellenére magabiztosan, első idővel jutott fináléba.
Hát ez egy külön sztori…egy terv szerint felépített tökéletes úszás volt, erre is hónapokon át készültünk, tudtuk, hogy a holland lányt kell megverni, és ez sikerült is, még úgy is, hogy a mellúszás kicsit kaparósra sikeredett. Aztán jött a kínai ellenfél, és csak hogy értsük, ez a lány a második százon az ép úszók idejét hozta, mellen hat másodpercet adott Biának, a délelőtti úszásához képes tíz másodpercet, az egyéni csúcsához képes pedig nyolcat javítva lett paralimpiai bajnok. Erre nem lehet készülni, ugyanakkor nehéz feldolgozni, hiszen benne volt egy újabb arany. Összességében viszont visszacsatolnék az elejére, minden nehézség ellenére, vagy inkább azokkal együtt, óriási öröm és büszkeség számunkra ez párizsi paralimpiai szereplés.