Derekas Szilárd személyében egy komoly tapasztalatokkal rendelkező tréner segíti idén nyártól a Vasas gyermekkorosztályának munkáját és persze az egész vízilabda-utánpótlásunkat. Erről beszélgettünk vele a munkába állását követő első hetek után.
- Sokszor találkoztunk Veled ellenfélként a Honvéd kispadján, akár a felnőtt meccseken, akár a Komjádi-kupákon. Hogy lett ebből most Vasas?
Régóta szerettem volna a kisebb korosztályokkal foglalkozni, és a Vasasnál adódott most erre lehetőségem. Remek helyre kerültem, hiszen Földi László koordinálása mellett és a két Ildi néninek köszönhetően (Szedlmayer Ildikó és Kuna Ildikó – a szerk.) a klub már évek óta foglalkozik a legkisebbekkel is, mi pedig most ebbe a rendszerbe csatlakoztunk be Bane Mitroviccsal együtt. Nagyon fontos az alulról építkezés, hogy a gyerekek megfelelő képzést kapjanak, mire elérnek az országos gyerekkorosztályig. Hosszú távon ez lehet a záloga annak, hogy minőségi, saját nevelésű játékosai legyenek a Vasas felnőtt csapatának. A feladatunk az, hogy a kollégákkal együtt letegyük a biztos alapokat, amire aztán mindenki tud építkezni a későbbiekben.
- Mennyire éles a váltás, hogy most egészen kicsikkel kezdtél el együtt dolgozni?
Inkább úgy közelítem meg, hogy előnynek érzem, hogy korábban felnőttekkel vagy éppen ifikkel foglalkoztam, mert ott világossá váltak azok a hiányosságok, amik a korai képzés kapcsán esetlegesen elcsúsztak. Nagyon fontos a folyamatos hibajavítás, ahogy az úszástudás és az úszáskészség fejlesztése is, ebben is segíti majd a munkánkat szakember a Vasasnál. Ezután, emellett pedig jöhetnek a vízilabdaalapok, a lábtempó vagy éppen a passzoló-készség. Szóval összetett feladatról beszélünk, sok szempontból figyelnünk kell a ránk bízott gyerekekre.
- Ahogy gondolom, az sem könnyű, hogy a gyerekeket bevonzzátok a sportágba.
Speciális a helyzet, hiszen egy vízilabda vagy egy jégkorong olyan sportágak, ahol idegen közegben kell mozogni, ezzel is külön meg kell küzdeni. A szülők általában azért hozzák le a gyerekeket az uszodába, hogy megtanuljanak úszni, nekünk pedig onnan kellene minél többeket átcsábítanunk a vízilabdába. Ez egyre nagyobb kihívás, hiszen óriási a konkurencia a sportágak között, és ez nem feltétlenül a hagyományos sportágaknak kedvez. Láttuk, hogy már taekwondóban is lett olimpiai aranyunk, de például egy gördeszka is izgalmasabbnak tűnhet elsőre egy gyerek számára, mint a vízilabda. Arról nem is beszélve, hogy mióta élünk, 2023-ban született a legkevesebb gyermek Magyarországon. Szóval nem állunk jól ilyen téren, de ezzel küzd az összes többi sportág is, ebből kell valamit kihozni, hiszen azt tanultuk, hogy csak széles bázisból lehet felépíteni egy piramist az utánpótlásképzés során.
- Melyik a csapatod pontosan? Mik az első benyomásaid?
A 2012-2013-as korosztállyal kezdtem el a munkát, és nagyon jók a tapasztalataim. Ugyanolyan, néha csibész, néha érzékeny gyerekek ők, mint mindenki ebben a korban. Tudnak jó passzban és rossz passzban lenni, ugyanúgy korlátozni kell a telefonjaik nyomkodását. És a legfontosabb, hogy ugyanolyan sokat kell foglalkozni velük, hogy érezzék, hogy az edzőt érdekli, mi van velük. Csak így fognak odafigyelni, csak így fogják komolyan venni. Szerintem, ahogy én, úgy ők is elhivatottak, nem véletlenül töltjük a négynapos augusztus 20-i ünnepet is edzőtáborral Marcaliban majd.
- Sokszínűnek tűnik a vasasos utánpótlás edzői stáb, de gondolom, ez abszolút pozitívum.
Én is így gondolom, az csak a hasznára válhat egy játékosnak, ha minél több stílusú edzővel dolgozik együtt, mire eljut a felnőtt csapatig. Mindenki más tapasztalatokkal, személyiséggel rendelkezik, nem beszélve a habitusról, de éppen ez a szép benne. Mindenki másban erős, mindenki kicsit mást tud megtanítani a fiataloknak. Ilyen téren szerintem egy nagyon jó edzői közösség állt össze a Vasas utánpótlásában mostanra.
