1974. augusztus 20-án sporttörténeti tettet hajtottak végre a piros-kék kézilabdázók, hiszen női és férficsapatunk néhány óra eltéréssel egyaránt megnyerte az MNK-kupát. Ilyen, egy klubhoz kötődő duplázásra pedig azóta sem volt példa. Felidézzük a legendás napot, több érintettet is megszólaltatva.
„Augusztus 20-án délután ismét zsúfolásig megtelt a Tímár utcai Goldberger-pálya nézőtere. Körülbelül ezren voltak kíváncsiak az MNK-döntőkre.”
Ezt írja a Népsport augusztus 21-i száma, a tömeg pedig két vasasos kézilabdacsapatot is láthatott, méghozzá a kor szellemének és lehetőségeinek megfelelően, természetesen még szabad ég alatt.
A piros-kék hölgyek ekkor már igazi nagycsapat voltak, két évvel korábban az első bajnoki címmel elkezdődött a páratlan sikerkorszak. Így aztán az 1974-es kupa-végjátékot is nagy esélyesként vívták.
Ennek megfelelően a mieink az elődöntőben az FTC-t győzték le, a kupáért pedig a Bakony Vegyész csapatával csatáztak. A finálé vége 13-8-as Vasas-győzelem lett. Az első játékrész még szoros volt, de aztán a nagyon masszívan védekező vasasos hölgyek bedarálták az ellenfelet.
A csapat egyik kiemelkedő játékosa, az ős-vasasos, bajnoki rekorder Angyal Éva három góllal járult hozzá a sikerhez, vele idéztük fel az emlékeket:
- Őszinte leszek, nehéz visszaemlékeznem, hogy mi történt ötven évvel ezelőtt, annyi döntő, meccs és név kavarog az emberben, így igazán éles benyomásaim nincsenek arról a kupagyőzelemről. Az tény, hogy nagyon erős csapatunk volt, esélyesek voltunk minden fronton, de tudtuk, hogy ha előre akarunk lépni, akkor folyamatosan meg kell felelni a növekvő elvárásoknak. Ez így van rendjén, és ahogy az eredménysor is mutatta, megoldottuk ezt a feladatot rendre. Egyébként teljesen más világ volt az akkori, más volt a kézilabda is, szabadtéren játszottunk, teljesen eltérő volt egy-egy meccs ritmusa, nem véletlenül esett például jóval kevesebb gól. Mi mindenesetre mindig nyerni szerettünk volna, így volt ez a Bakony Vegyész ellen is, utána pedig szurkoltunk a fiúknak, akik nagy bravúrt elérve szintén győzni tudtak.
Az 1974-es csodacsapat, a hátsó sorban áll Burghardt Tivadarné, Csík Jánosné, Sterbinszky Amália, Fleck Ottóné és Nádori Pálné. A középső sorban Vadász Józsefné, Hajós Mária, Fleck Ottó edző, Babos Márta és Werner Ágnes áll. Brinzay Margit, Bujdosó Ágota, Solti Gabriella és Angyal Éva guggol.
Bizony, volt is miért drukkolni, hiszen a férfidöntőben a Vasas cseppet sem számított esélyesnek a komoly erőkből álló Honvéd ellen. A mieink számra a döntőbe jutás is nagy tett volt, a Csömört sikerült ennek érdekében nagy izgalmak mellett legyőzni.
Aztán a finálé erre is rátett egy lapáttal: a két csapat végig fej-fej mellett haladt, 15-15-nél a mieink részéről Tavasz Barna talált be a Honvéd kapujába, az utolsó percekben pedig már nem esett gól, így jöhetett a piros-kék ünnep!
És hogy mekkora meglepetés volt ez a vasasos férfi-kupagyőzelem? Nos, erről sokat elárul, hogy Hikáde István csapata a tizenkettedik helyen tanyázott a bajnokságban a siker idején.
1975-ös csapatkép, az egy évvel korábbi kupasiker sok főszereplőjével. Hátul Adorján János edző (a kupasiker idején még Hikáde István volt a tréner), Fekete Béla, Nád János, Kovács Tibor, Schmidt András és Csík János áll. A középső sorban Pintér István, Egervári István, Magyar István, Hunyadkürti János, Endrédi Gábor és Őri Péter térdel. Elől a négy kapusunk: Horváth József, Bálint Tibor, Lukácsi Károly és Csönge Béla ül.
Csík János, aki egy évvel már később már női csapatunk edzője (és későbbi sikeredzője lett), az 1974-es kupasikert még a férficsapat oszlopos tagjaként élte meg. Ő mesélt nekünk az emlékeiről:
- Ötven éve bizony… furcsa kimondani. Akkoriban a hangulatos Duna-parti Goldberger-pályán egyszerre rendezték a férfi és a női döntőt. Ilyen nem nagyon volt máskor, ahogy olyan sem, hogy mindkét döntőt ugyanaz klub nyerje. Nekünk volt nehezebb dolgunk, hiszen a sokszoros bajnok Honvéd ellen játszottunk, igaz akkoriban már mi is feljövőben voltunk. Korábban a kiesés ellen küzdöttünk rendre, de azokra az évekre összeálltunk, és lehetett sejteni, hogy eredményesek leszünk, a bajnokságban is összejött később a dobogó. A kupagyőzelem ezzel együtt valóban nagy meglepetés volt, és komoly örömet okoztunk az egész klubnak azzal, hogy mi is aranyat nyertünk. A Vasason belül erre nagyon adtak, akkoriban egész Magyarországon, szinte minden sportágban dominált a Vasas. Maga a kézilabda elismertsége azonban még nem volt olyan, mint manapság, ez a kettős Vasas-siker sokkal kisebb publicitást kapott, mintha manapság történne ilyesmi. Ettől még nekünk egy szép és fontos emlék!
A korabeli Népsport 1974 augusztus 21-i tudósítása (forrás: Arcanum)
Végül vissza még kicsit a női csapathoz, amelynek az idén 90 éves Fleck Ottó volt a trénere az 1974-es siker alkalmával. Ottó bácsi fantasztikus szellemi frissességnek örvend, egyből mesélni kezdett, amikor azt ötven éve történtekről kérdeztük:
- Megmondom őszintén, nagy önbizalommal vágtunk neki annak a kupadöntőnek, hiszen egységes, jó csapatunk volt, és előtte, 1972-ben már megszereztük az első bajnoki címet a csapattal, ami hatalmas mérföldkő volt. Még ma is emlékszem pontosan az utolsó meccs kapcsán a góllövőkre és a nagy ünneplésre. Ez a kettős kupasiker utána elsősorban a fiúk miatt volt nagy szenzáció, hiszen arra senki sem gondolt, hogy ők is meg tudják nyerni. Utánunk játszottak az óbudai Goli-pályán, persze akkor még szabad ég alatt, így nagyon szurkoltunk nekik, és dupla öröm volt az ő aranyérmük is. Amennyire tudom, ilyet azóta sem tudott elérni más klub.
Ottó bácsi természetesen jól tudja, páratlan vasasos tett volt, ami 1974. augusztus 20-án történt, így aztán a nemzeti ünnep mellett kicsit piros-kék kézilabdaünnep is marad mindig ez a dátum.
(A visszaemlékezés kapcsán külön köszönet Gergály Károly vasasos kézilabda-fanatikusnak, a szakosztályi múlt egyik fontos ápolójának, aki számos információval segítette a visszaemlékezés elkészültét).
