- Olyanok voltatok a férfi kardcsapattal, miután megnyertétek az ezüstöt, mint a magyar csapat kabalái, mindenhol feltüntetek Párizsban. Hogy bírtad a tempót?
Brutális volt az egész. Miután megnyertük az ezüstöt, konkrétan percről percre vagy óráról jöttek az új események, élmények. Teljes őrület volt. De ez így is volt jó, mert a versenyig pont az ellenkezője volt velem, totális fókuszban voltunk, és csak a feladatra koncentráltunk. Ami utána történt, az elképesztő, álmomban sem mertem ennyi gratulációra és szeretetre gondolni.

 
- Nyilván cél volt, hogy minél több magyar vonatkozású eseményen tudjatok még szurkolni.
Igen, ugye ez tulajdonképpen az érmesek jutalma, hogy kint maradhatnak pár napot. Mi pedig maximálisan ki is használtuk, láttuk a párbajtőr-aranyat, voltunk kézimeccsen és még sok más helyen, a többiek pedig Kós Hubert aranyát is végigszurkolták. 

- És persze buliztatok az Eiffel-toronynál…
Az volt a csúcs talán. Konkrétan sokkolt az az élmény, még Áron is azt mondta, hogy ilyen ünneplésben nem volt része soha korábban. Igazából, amikor ott sétáltunk a kifutón tizenháromezer ember előtt, akkor tudatosult bennem, hogy mekkora dolgot értünk el. 

fotó: Paris2024

- És micsoda nyomás alatt, hiszen különösen a viharos előzmények után, nagyon nem volt mindegy, mit mutat ez a csapat, vagy személyesen Te hogy tudsz szerepelni az olimpián. Ezzel, hogy tudtál megbirkózni?
Kicsit magamat is megleptem vele, hogy miután a többiek levívták az egyénit, és nem volt túl fényes a hangulat, én is teljesen úgy éreztem, mintha vívtam volna, annyira beleéltem magamat a helyzetükbe. Aztán kezdtem nyugodtabb lenni, mert láttam, hogy hamar túlléptek rajta, az edzéseken látszott, hogy nem lesz gond a csapatversennyel. Direkt csináltunk csapatépítő jellegű programokat is, közös séta meg városnézés, meg miegymás, ez is segített. Mire pástra léptünk, abszolút érződött, hogy nagyon egyben vagyunk.

- Aztán Irán ellen érkeztél, mint egy buldózer, ahogy pár hete az Eb-n…
Sokat segített, hogy az Eb-n már egyszer sikerült nehéz helyzetben jól beszállnom, igazából csak ezt kellett felelevenítenem. Tudtam, hogy mire figyeljek, mit kell csinálnom, azt pedig próbáltam kizárni, hogy ez egy olimpia. Hónapokon át dolgoztunk ezen a pszichológusommal, hogy rendben legyek fejben ilyen téren, és tényleg pozitív drukk maradt így csak bennem. Életem nagy lehetőségeként fogtam fel, hogy pástra léphettem. Nagy boldogság volt, hogy lendületet tudtam adni az elődöntőben, hozzátettem érdemben, és utána emiatt Andris és Áron is vérszemet kaptak, és nagyon-nagyon jól befejezték az asszót.

fotók: FIE

- A döntőben pedig Korea is előhúzott egy Rabb Kikit, pont ellened, pedig előtte ott is remekeltél.
Gu-ra készültem abszolút abban az asszóban, a cserével kicsit valóban megleptek, nagyon dinamikus volt a srác, és az első két tusnál meg tudott zavarni, utána pedig elvesztettem a fonalat. Őszinte leszek, nagyon csalódott voltam emiatt, de a többiek nem hagytak szomorkodni, így aztán hamar túllendültem a dolgon.

- Abszolút megnyert ezüstnek tűnt ez kívülről, a finálés vereség ellenére is. Te is így látod már?
Nem tagadom, hogy nekem az álmom az olimpiai arany volt és marad továbbra is, így akad hiányérzet, de látni kell azt is, hogy egy nagyon jó ellenféllel szemben maradtunk alul nagy csatában, és tényleg mindent megtettünk. Közben pedig olyan elismerést és szurkolást kaptunk itthonról, hogy amellett eszébe sem jutott az embernek a szomorkodás. Most úgy érzem, hogy nem az érem színe az elsődleges, hanem inkább az, amit közvetítünk a sikerünk által.

- Például a vasasos gyerekeknek?
Pasarét különleges helyszín ilyen szempontból, nekem nem kell ezt bizonygatnom, hiszen Szilágyi Áront figyelve nőttem fel a Vasasban, élőben láttam Londonban nyerni, és ott határoztam el, hogy én is olimpiai bajnok akarok lenni. Tizenkét évvel később pedig iszonyatos mennyiségű munka és edzés árán vele együtt sikerült érmet nyernem. Szóval nekem óriási motiváció, hogy én is segítsem a sikereimmel a mostani vívógyerekeket. Boldog vagyok, hogy Párizsban tudtunk tenni ilyen szempontból is egy lépést.

- További tervek? Mármint az ünneplést illetően!
Kell, hogy jusson rá idő! Csodás volt kint maradni Párizsban pár napot, magunkba szívni az olimpiai légkört, de ugyanilyen jó lesz itthon a családdal, barátokkal ünnepelni, lazítani. Nagyon várom már ezt a pár hetet is!