Koch Máté. Olimpiai bajnok. A csapatsiker másnapján beszéltünk vele a Vasas családról, az aranyfalról, Borelről és a nyolcadik emelet megmászásáról, de magát meg nem meghazudtolva, már a Los Angeles-i olimpiát is szóba hozta.
- Próba szerencse alapon hívtalak, de hamar visszacsörögtél. Mi a helyzet most Párizsban?
Igazából most éppen az interjúk fázisában vagyunk, mindenki keres minket, mondhatni, hatalmas a hype… Annyi szerencsém van, hogy tavaly, amikor megnyertem a vébét, már valamilyen szinten belekóstoltam ebbe, így azért részben tudom, mire számíthatok.
- Az a helyzet, hogy tudtad még fokozni tegnap a katarzisunkat, amikor bemondtad első mondatként a tévében, hogy milyen jó lesz majd a Vasas-aranyfalra kikerülni.
Teljesen spontán jött ez, annyit nézegettem az évek során azokat a táblákat Pasaréten, amiknek a csúcsán az olimpiai bajnokok vannak, csupa nagybetűvel, fotókkal…. Óriási lesz, hogy kint leszünk, és ezt látják majd a fiatalok! Annyira jó a Vasas családhoz tartozni, el sem tudom mondani. Iszonyatosan jólesett, hogy többen kint voltak és szurkoltak tegnap az egyesületünkből a lelátón, de Ti, akik otthon drukkoltatok, ugyanúgy velünk voltatok lélekben, és én ezt abszolút éreztem. Gyerekkorom óta követtek, figyeltek, elismertek a Vasason belül, nagyon nagy köszönet ezért.
fotók: Szalmás Péter, MOB
- Ugyanígy gondoltunk Rád, amikor nem sikerült az egyéni. Nehéz volt felállni?
Kellett az az öt nap, mert így sokkal mélyebbre tudtam ásni magamban a kudarcot. Közben szépen felkészültünk, elemeztünk, iskoláztunk, a kazahokról annyi videót néztünk, hogy már azt is tudtuk, mikor kelnek és fekszenek. Ez meglátszott szerintem, azért tudtunk ilyen elsöprően vívni ellenük. Én személy szerint nagyon meg akartam mutatni, hogy ott a helyem az olimpián és tudok jól vívni. Tegnap az utolsó asszó kivételével tudtam is hozni az összeset a csapatversenyben, de szerencsére azért a döntőben is előnnyel adhattam át Dávidnak a végén.
- És megnyertétek az olimpiát!
Ez mesébe illő. Párizsban egy arannyal kezdtük a kvalifikációt, és most így fejezzük be. Nem nagyon vannak erre szavak, arra az érzésre, amikor hallgattuk a Himnuszt a dobogón… Extra energiák jöttek ki mind a négyünkből, most így eszembe jut, amikor megflesseltem Borelt, a legjobb a franciát, hazai pályán. Az emberünk olyan magas, hogy kábé a nyolcadik emeletre kellett felmennem, hogy eltaláljam a vállát, de összejött az is. Ezt most csak azért mondom, mert ez a bátorság kellett. Meg, hogy levetkőzzem az olimpiai feelinget és a nyomást. Mostantól ez már rendben lesz, négy év múlva Los Angelesben egyéniben is menni fog.
- Ismerve Téged, tudom, hogy nemcsak viccből mondod, hanem már tényleg ezen gondolkodsz.
Igen, most még amúgy semmi sem ülepedett le, de már mondtam a srácoknak, hogy hiányozni fognak a közös edzések, és kell készülnünk az őszi világkupákra. Nagyon sok van még ebben a csapatban, de már az is elképesztő, hogy ötvenkét év után nyertünk Magyarországnak aranyat párbajtőrben csapattal. Schmitt Pállal volt alkalmunk erről beszélgetni tegnap kicsit, akkor jobban átéreztük, mit értünk el.
- De azért csak kiélvezed majd most a következő napokban, hetekben…
Persze, a legjobban a Bajnokok Parkját várom hétfőn, nagyon irigykedve figyeltük Szilágyi Áronékat, de most mi is ott leszünk az Eiffel-toronynál, arannyal a nyakunkban!