A Magyar Síszövetség közgyűlésén nem okozott túl nagy meglepetést, hogy az elnökség döntése alapján szakosztályunk kapta meg Az év legsikeresebb sportklubjának járó díjat. Sízőink eredményei ugyanis magukért beszélnek, a 2023/24-es idényben sokszor volt okunk az örömre. Közülük is kiemelkedett Tóth Zita alpesi sízőnk teljesítménye, aki műlesiklásban 21,36 FIS-pontos átlagával a világranglista 77. helyéig jutott, az Európa-kupa sorozatban 45 pontot gyűjtve a 40. helyen végzett, és három teljesített világkupa-futammal is büszkélkedhetett. Az ő esetében már nemcsak hazai, de nemzetközi eredményességről is beszélhetünk, hiszen egyre határozottabban követel helyet maga számára az európai és a világ elitben.

A legeredményesebb klub cím elnyeréséhez azonban arra az alpesi mellett, az északi, a freestylesí, valamint a parasí szakágakban is helyt kellett állniuk sportolóinknak. A magyar bajnokságokon szerzett érmek sokasága mellett a nemzetközi porondon is számos fiatal sízőnk képviselte eredményesen a magyar színeket. A Téli Ifjúsági Olimpiai Játékok biatlon számában Bozóki Laura és Kunos László, sífutásban pedig Holló Martin indult, majd márciusban a korosztályos biatlon vb-n is részt vettek. Ők hárman, Ferbár Csongorral kiegészülve, a junior sífutó világbajnokságon is helyt álltak.

Idén hárman részesültek Életmű díjban, köztük a Vasas SC síszakosztályának tiszteletbeli elnöke, Rosivall Zoltán is. Klubunk Örökös bajnoka, Aranygyűrűse és Életmű díjazottja idén ünnepli 80. születésnapját, s egy igen gazdag és eredményes sportolói, illetve sportvezetői életút áll mögötte. A sífutóként többszörös magyar bajnok, FIS-versenyeken is induló korábbi sportoló az 1964-es és 1970-es Universiadén maga is részt vett, majd piros-kék színekben kezdett edzősködni, s lett a szakosztály „lelke”,  barátja, Holló Miklós társaságában. A hazai szövetségnél szakmai elnökként, a sífutó- és sírollerszakág vezetőjeként, három olimpián pedig a magyar sífutó csapat edzőjeként is tevékenykedett. Pedig a sportággal való találkozását igazából a véletlennek köszönhette.

Rosivall Zoltán (középen kékben) a Vasas-síház avatóján                                             Fotó: Vasas Attila

„Mindig is szerettem mozogni, úsztam, kézilabdáztam, a grundon pedig annyit rúgtam a labdát, amennyit csak lehetett – tudtuk meg Rosivall Zoltántól, amikor a díj kapcsán a kezdetekről kérdeztük. – Tanár édesapám azonban nem focistának szánt, ezért gyakran ajánlgatta nekem a különböző sportágakat. Tizenöt éves voltam, amikor elvitt egy filmvetítésre, a francia alpesi sízőkről szóló csodálatos alkotás pedig úgy magával ragadott, hogy a kipróbálás mellett döntöttem. Szerencsére ismerte a Vasas síszakosztályának vezetőjét, aki nyomban a szárnyai alá vett. A szárazföldi fárasztó edzéseket követően, az már csak télen derült ki, hogy nem lesiklók, hanem sífutók közé kerültem, de addigra annyira megszerettem a társaságot, hogy örömmel maradtam velük. Ezt a döntésemet a mai napig nem bántam meg, hiszen annyi csodálatos élményt kaptam a sportágtól, hogy fel sem tudom sorolni őket. Egyszerűen lehetetlen egyetlen egyet kiemelni közülük. A Vasashoz pontosan hatvanöt éve vagyok hűséges, soha nem éreztem áldozatnak a szakosztályra és a sportágra fordított időt. A családom persze ezt biztosan kicsit másképp látja, hiszen sokat voltam távol tőlük az edzőtáborok miatt, de szerencsére mindig megértőek voltak velem, hiszen egykori alpesi síző feleségemet is itt ismertem meg, pontosan tudta mit is jelent számomra a sport.”

Rosivall Zoltán kitartására jellemző, hogy a síelők között igen nagyra becsült World Loppet Mester címet is megszerezte a világ tíz leghosszabb símaratonjának teljesítésével. Erre a különleges listára az 1531.-ként került fel, amelyre a mai napig nagyon büszke.

„Szinte egész Európát bejártam, Svédország, Norvégia különleges helyek voltak, de szakvezetőként Amerikába is eljutottam. Függetlenül attól, hogy én álltam rajthoz, vagy később saját nevelésű sportolóim, illetve a válogatott tagjai, minden verseny élmény volt a számomra, és valamennyire jó szívvel emlékszem vissza. Ha nem sikerült magunkból mindent kihozni, akkor hasznos tapasztalatokat szereztünk, amelyeket a következő alkalommal igyekeztünk hasznosítani” – tette hozzá Rosivall Zoltán, aki a Műszaki Egyetem elvégzését követően főállásban mindig szakmájában dolgozott. A munkaidő kedvezmény igénybevételével is csak ritkán élt, a sportot és a hivatást mindig igyekezett maximálisan összehangolni. Ehhez persze elkötelezettségre és nagyfokú tervezettségre is szükség volt, ám mindkét tulajdonsággal rendelkezett, így évtizedeken keresztül sikerült több fronton is helyt állnia. A mai napig aktívan mozog, a sífutás mellett a síroller és a nordic walking is rendszeresen szerepel a programjában.

A Magyar Sí Szövetség díjazottjai, köztük balról Rosivall Zoltán, valamint Tóth Etre (jobbról a második). Utóbbi síszakosztályunkat képviselte annak elnökeként az eseményen        Fotó: Magyar Sí Szövetség