NB I 24. forduló

Győri Audi ETO KC–Vasas SC 41–22 (20–9)

Vasas SC: Balog (kapus) – Domokos, Ferenczy 2, Sirián 1, Szilovics 4, Juhász 1, Lengyel 2. Csere: Pénzes 3, Dombi 3, Gáspár 2, Fodor 2, Mihály 1, Oláh 1, Boldizsár, Zsigmond (kapus). Vezetőedző: Konkoly Csaba.
Kiállítások: 2, ill. 2 perc
Hétméteresek: 2/3, ill. 4/4

Ahogyan vezetőedzőnk, Konkoly Csaba fogalmazott, nekünk a Győr és a Ferencváros elleni meccs felkészülésnek számít az utolsó fordulóban következő, Fehérvár elleni bajnokinkra, ami – a tabellán mögöttünk álló csapatok eredményeitől függően – akár sorsdöntő is lehet számunkra a bennmaradás szempontjából. Az ETO jó formában várta a találkozót, nemrég bejutott a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe, a legutóbbi fordulóban pedig legyőzte otthon a Ferencvárost, amely mögött másodikként állt a forduló előtt. Mi elsősorban részcélokat fogalmaztunk meg, de persze most sem feltett kézzel vágtunk bele a meccsbe.

Az első percekben tartottuk is a lépést, a Győr első két gólját egyaránt kiegyenlítettük, ezt követően viszont igencsak elhúztak a hazaiak, negyedóra sem telt még el a mérkőzésből, amikor már 11–3-at mutatott az eredményjelző – időt is kért Konkoly Csaba.

A miniszünet és az eligazítás jót tett a csapatnak, ugyanis a félidő második felében folyamatosan válaszoltunk az ETO góljaira, így – ha a támadógépezetüket nem is sikerült igazán megfékezni, lelassítani, de legalább a különbség nem nőtt sokkal nagyobbra.

Kapusunk, Balog Judit rengetegszer került kiszolgáltatott helyzetbe, ennek ellenére több szép védést is bemutatott, emellett pozitívum volt még, hogy az ificsapatunkból Gáspár Dorka is belekóstolhatott, milyen elitkézilabda ellen játszani, ráadásul nem csak pár perc erejéig. A félidőben 20–9 volt az állás.
 

A második félidőben is igyekeztünk ha nem is karnyújtásnyira, de látótávolságból követni az ellenfelünket, ennek eredményeképp a 40. percben is ugyanúgy 11 gólos volt a hátrányunk, mint a félidőben (26–15). Örömteli lett volna, ha a zárásig tudjuk tartani ezt a tempót, de az ETO ismét begyújtotta a rakétákat, mi pedig állva maradtunk, egy közel tízperces szakaszt 7–1-re nyertek, tovább nyílt az olló. A rossz periódust a már emlegetett, 2006-os születésű Gáspár első NB I-es gólja szakította meg (nem sokkal később jött a második is). Végül tizenkilenc lett közte (41–22), nem borult a papírforma.

Szerdán (kezdés: 18:00) máris jön a csarnokunkban a Ferencváros elleni bajnoki, vasárnap pedig Fehérváron zárjuk az évadot.

ÉRTÉKELÉS:

Konkoly Csaba vezetőedző: „A korábban emlegetett részcélokat többségében tudtuk teljesíteni. Bíztam benne, hogy kicsivel több ellenállást fejtünk majd ki a felállt fal elleni védekezésben, ez az első félidőben Judit védéseinek segítségével részben megvalósult. A második játékrészből inkább a támadójátékot emelném ki, lőttünk tizenhárom gólt. A tempó két-három fokozattal magasabb volt, mint amit bírunk, de mindenki játszott tizenöt-huszonöt percet, magához képest a lehető legnagyobb intenzitással. A bátortalanság miatt elégedetlen vagyok, mert ha határozottabban játszunk, lehetett volna ennél szorosabb az eredmény. Örülök, hogy sérülésmentesen zajlott le a meccs, mert eléggé elfogytunk az évad végére. Összességében több volt a pozitívum, bízom benne, hogy a lányok is így értékelik; nekünk leginkább a jövő hét vasárnapi, Fehérvár elleni összecsapásra kell fókuszálnunk.”