NB I 22. forduló

Kisvárda Master Good SE–Vasas SC 25–21 (11–10)

Vasas SC: Zsigmond (kapus) – Mihály 3, Boldizsár 1, Dombi 3, Szilovics 6, Juhász, Fodor 2. Csere: Pénzes 3, Oláh 2, Sirián 1, Domokos, Ferenczy, Gáspár, Sárkány, Balog (kapus), Ossik (kapus). Vezetőedző: Konkoly Csaba.
Kiállítások: 4, ill. 10 perc
Hétméteresek: 1/1, ill. 1/1

Egy héttel ezelőtt – a bennmaradásért folytatott versenyfutás tekintetében – fontos meccsen kaptunk ki a csarnokunkban, ahonnan elvitte a két pontot a Kozármisleny. A sikerrel nagy lépést tettünk volna, hogy biztosítsuk a helyünket a következő kiírásra, a helyzet pedig szombat délután Kisvárdán is hasonló volt. Ellenfelünkkel az ősszel kétszer találkoztunk: míg a kupában ők győztek, pár nappal később a bajnokságban nyerni tudtunk a csarnokunkban.

Mi vezetést szereztünk, ők egyenlítettek – ez volt a forgatókönyv az első bő tíz percben röviden, a tizenharmadikig kellett várni arra, hogy először előnybe kerüljön a meccsen a Kisvárda, amely rögtön kettővel lépett el (6–4). Nyolcperces gólcsendünk volt ekkor, amit végül Pénzes Laura tört meg jó helyzetfelismerés után. Egyik csapat sem támadott kirobbanó formában, ezt a 20 perc alatt született 11 találat jól jelzi. Az események folyását aztán nem mindennapos közjáték szakította meg: lyuk keletkezett a parkettán, amit hosszas tanakodás és próbálkozás után – nem meglepő módon – nem sikerült megjavítani, így a pálya alkalmatlansága miatt a városi sportcsarnokban nem folytatódhatott az összecsapás. A csapatok a maradék negyven percre átköltöztek a Szent László Katolikus Gimnázium tornatermébe.

Az állás 6–5 volt 20 perc után, természetesen semmi nem dőlt még el ekkor, így a legfőbb kérdés az volt: melyik együttes tud jobban alkalmazkodni ehhez a helyzethez, kit zavar meg kevésbé a helyszíncsere.

A folytatás hasonlóan alakult, és bár egyszer fordítani tudtunk, nem volt sokáig nálunk az előny, végül egy góllal a Kisvárda állt jobban, amikor eljött a félidő (11–10).
 

A folytatásban is fej-fej mellett haladtak a csapatok, és bár mi futottunk az eredmény után, kiegyenlített volt a küzdelem, nem tudtak elhúzni a hazaiak. A 43. percben 18–18-nál még a vezetésért is támadhattunk, az előny helyett azonban teljes blokk következett, legalábbis támadásban: a következő 12 percet 3–0-ra elveszítettünk, a lehető legrosszabb módon futottunk neki a hajrának, amelyben még így is lett volna esélyünk visszajönni, négy minutummal a vége előtt a gólunk megadása helyett belemenést fújtak, a hátralevő időben pedig már nem tudtunk közel kerülni az ellenfelünkhöz.

Négy góllal (25–21) maradtunk alul Kisvárdán – újabb fájó vereség, ráadásul a bennmaradásért folytatott versenyfutásban tovább nehezedett a helyzetünk. Három ponttal állunk a képzeletbeli vonal fölött, a már kieső helyen álló – nálunk egy meccsel kevesebbet játszó – Békéscsabát ennyivel előzzük meg jelenleg.

A folytatás ráadásul még nehezebb lesz, a Győri ETO-hoz látogatunk jövő szombaton; a kezdés 18 óra.

ÉRTÉKELÉS:

Konkoly Csaba vezetőedző: „Sajnos nekünk okozott nagyobb görcsöt a meccs, pedig a két ponttal viszonylag nyugodtan vághattunk volna neki a folytatásnak. A védekezésünk hullámokban volt csak megfelelő, ez igaz a támadójátékunkra is, utóbbiban viszont jóval nagyobb mélységeket éltünk meg. Nehéz úgy kézilabdázni, hogy a nemcsak az ellenfél, hanem a saját önbizalmunk ellen is játszunk. Van még három meccs, aminek becsülettel nekifutunk, közben pedig figyelhetjük, hogy a riválisok hogyan teljesítenek, ugyanis így már aktív nézői lettünk ennek a versenyfutásnak.”