„Sízni akkor is jó, ha nincs hó!” – skandálták az immáron 14. alkalommal megrendezett Vasas-Pasarét Síkupán induló 4-11 éves gyermekek a díjátadóra várva, amelyen mindenkinek jutott egy kis ajándék. A legjobbaknak természetesen kupa és érem is, amelyek legalább olyan értékesek voltak számukra, mint maga az élmény. A verseny technikai delegáltja, síszakosztályunk alpesi szakágvezetője Tóth Zalán, saját tapasztalataira támaszkodva jelentette ki, hogy az első érem, mindig a legszebb helyre kerül. Hiszen nem is volt olyan régen, amikor leánya, a Vasas SC ma már top100-as alpesi sízője, Tóth Zita először állhatott dobogóra. Igaz, nem Pasaréten, hiszen ő négyévesen egy Ausztriában megrendezett Magyar Kupa-futamon állt először hivatalosan rajthoz. 2010-re, az indulás évére ő már kinőtte ezt a mezőnyt, és csak előfutóként indulhatott, az akkori magyar legjobb, Berecz Anna társaságában. A szombati pasaréti résztvevők között ennek ellenére Zita utódait is keresték klubunk szakemberei.

„Nem titkolt célunk, hogy ismét erős MK-csapatot építsünk, valamennyi korosztályban ott szeretnénk lenni a legjobbak között – jelentette ki Tóth Etre, a Vasas SC síszakosztályának elnöke, aki éppen ezen tervek miatt viselte különösen a szívén, a szombati eseményt is. – Nagyon örülök annak, hogy ilyen színvonalas versenyt tudtunk rendezni, ráadásul támogatóink, a HEAD és a Mercedes is végig mögöttünk álltak. Remélem, a profi előkészítés és szervezés, a szülők és a gyermekek számára egyaránt vonzóvá tette klubunkat és a versenyzést. Egyedülálló helyzetben vagyunk abban a tekintetben, hogy három helyszínen, Pasaréten, a Normafánál és Balatonfüreden egyaránt egész évben oktathatjuk az érdeklődőket, a mi feladatunk az, hogy a tehetséges és a versenyzés iránt kedvet érző fiatalokat a komolyabb munka felé irányítsuk.”

A szombati nap azonban nemcsak a versenyzésről szólt, ugrálóvár, arcfestés és bográcsban főtt gulyás is várta a résztvevőket, akik három mini és négy gyermek kategóriában mérték össze tudásukat. A nevezés egyetlen feltétele az volt, hogy az indulók korábban sem a Hómenők Kupán, sem a Magyar Kupa-sorozatban nem indultak, vagyis még amatőrnek számítanak. Sítudásra azonban mindenkinek szüksége volt, s a héten több napon át előkészítő edzéseket is tartottak azoknak, akik még nem voltak kellően biztosak a tudásukban.

„Ez a műanyag pálya egyáltalán nem könnyű, kell némi tapasztalat a teljesítéséhez – avatta be honlapunkat a verseny részleteibe Tóth Zalán, aki ezúttal a versenyszabályok betartása felett őrködött. – A közönség és a versenyhelyzet pedig csak tovább nehezíti a gyermekek dolgát. Természetesen mindig jó érzés nyerni, de szakemberként mi elsősorban a technikát figyeljük. Ha a később kulcsfontosságú elemekben jók, és ha éles helyzetben is jól teljesítenek, akkor szoktuk javasolni, hogy a versenyzés felé forduljanak. A fontos kordinációs fejlesztés a fiatalok esetében azonban még nem a sípályán, hanem a szárazföldi edzéseken történik. Ez utóbbira pedig a legnagyobb tehetségnek is szüksége van, hiszen a legjobbak közé csak nagyon sok munkával lehet odaérni.”

A versenybíró Udvardy-Bagó Petra korábban maga is a Vasas SC-nél edzősködött, nevéhez fűződik  szakosztályunk egyik legsikeresebb alpesi csapatának felépítése. Számára nosztalgikus élmény volt visszatérni a pasaréti közegbe, ahol most is nagy szeretettel fogadták.

„Ide mindig öröm visszajönni, ma is fantasztikus érzés volt a kollégákkal és persze a gyermekkel találkozni. A verseny célja, hogy élményt adjon a legkisebbeknek, kedvük legyen nekik is a visszatéréshez. Éppen ezért szükség esetén biztosítottunk egy második kört is, hiszen még nincs gyakorlatuk a versenyzésben. A gyermek kategóriákban ezzel szemben már komoly, színvonalas küzdelem bontakozott ki, erős mezőnnyé állt össze a sok nevező” – foglalta össze Udvardy-Bagó Petra szombati tapasztalatait.

A lassan másfél évtizedes múltra visszatekintő Vasas-Pasarét Kupa a versenyszezon lezárásaként mindig is jól illeszkedett a hazai versenynaptárba. Korábban sok más hazai síiskola is elhozta rá a versenyzéssel még csak ismerkedő tanítványait. Az utóbbi időben azonban ez a tendencia megváltozott, a résztvevők több mint kilencven százalékát a piros-kék színekben indulók tették ki szombaton. Kivételt jelentett a Wax Klub SE, amelynek tulajdonosa és vezetője, Üsztöke Lél idén is budajenői és nagykovácsi iskolájának legfiatalabb tagjaival érkezett Pasarétre.

„Mi itt voltunk a kezdeteknél, s azóta is minden évben – tudtuk meg Üsztöke Léltől. – Számunkra fontos, hogy minden korcsoportban és szinten legyen versenyzőnk, éppen ezért a versenyrendszer adta valamennyi lehetőséget ki is használjuk. Van, aki kicsit elfáradt a hazai szakember gárdából, van, aki háziversennyel oldja meg ezt a típusú tudásfelmérést. Mi szeretünk kimozdulni, találkozni, beszélgetni a kollégákkal, és a gyerekeknek is jót tesz a változatosság. Hat-hét éve valóban itt volt még mindenki, fájó, hogy ez ma már másképp van. Mi most is jól éreztük magunkat és jövőre is jövünk.”

A programot stílszerűen egy különleges, családi futam zárta. Ebben egy szülő és egy gyermek alkotott csapatot, utóbbinak saját korosztályához viszonyított időeredményét vették figyelembe. A versenyszámot a többinél is nagyobb figyelem és drukkolás kísérte, mindenki értékelte a felnőttek erőfeszítését.

„Örülünk, hogy idén viszonylag sokan neveztek a családi számba, hiszen tényleg az volt a célunk, hogy a síelés élvezetét tapasztalhassák meg a résztvevők egy örök élmény keretében – tette hozzá fáradtan, mégis elégedetten a Vasas Pasaréti Síiskola vezetője, Krakler Kata, aki hetek óta égett a verseny lázában, s minden energiájával azon dolgozott, hogy az amatőrök a lehető legprofibb körülmények között versenyezhessenek. Ez teljesült is, amelyre a vidám, mosolygós gyermekarcok szolgáltatták a legjobb bizonyítékot. A szakosztály pedig a versenyzés felé fordulók számában mérheti majd le az esemény sikerét.

Fotók: Réti Gerzson