- Utoljára a tavaly év végi országos bajnokságon láthattunk Téged a szorítóban. Ott lett elég?
A koromból kifolyólag napirenden volt már egy ideje a visszavonulás gondolata. Érzékeltem, hogy jönnek a fiatalok, ami így is van rendjén persze. Az viszont már kevésbé volt jó érzés, hogy az utóbbi években több hazai versenyen a pontozásnál is éreztették velem, hogy már nem biztos, hogy van keresnivalóm. Az általad is említett, legutóbbi magyar bajnokságon viszont nem ért semmilyen igazságtalanság, el kell ismernem, hogy ott a jobb győzött a második meccsemen. És valóban, az volt az a pont, amikor azt éreztem, lezárom az amatőr pályafutásomat. 

- Milyennek tűnik most visszatekintve ez az igencsak hosszúra nyúló időszak?
Mondhatom, hogy az utóbbi években a Vasasnál az volt a célom, hogy betöltsem a Bacskai Benjiék után keletkezett űrt. Ha úgy nézem, hogy jártam-e olimpián, akkor mondhatjuk, hogy ez nem sikerült. Nyilván az volt a nagy cél, egy meccsre voltam tőle, a covid is a legrosszabbkor szólt közbe, de nem keresek kifogásokat. Ez nyilván egy hiányérzet marad, de összességében büszke vagyok arra, hogy több mint tíz évig válogatott voltam, szállítottam bajnoki címeket a klubomnak, és ami a legfontosabb, mindig úgy jöttem a le a ringből, hogy tiszta volt a lelkiismeretem, mert mindent megtettem.
 

fotó: MÖSZ

Érezted már közben is, hogy jól állhat majd Neked később az edzősködés?
A szükséges végzettséget megszereztem már korábban, így ott volt mindig a dolog a gondolataim között. Idősebb fejjel pedig próbáltam a fiatalokat a szárnyaim alá venni, tanácsokat adni, és akkor éreztem, hogy ez tetszik, ehhez lehet érzékem.

- Edzőként is maradsz a szakosztálynál, így nem kell majd bemutatkozó-köröket futnod a Gedó-teremben.
Azt hiszem, ez a legjobb része, hogy itt a Vasasban folytathatom. 2011 óta vagyok az egyesület sportolója, szóval szerintem nem kell bizonygatnom a klubhűségemet. Igazság szerint nem is tudtam volna máshol elképzelni magamat, szóval örülök, hogy a régi ismerősök mellé csatlakozhatok a szakmai stábba.
 

- Pontosan mi lesz a feladatod, a szereped és mik a céljaid?
Heti öt alkalommal fogok edzéseket tartani, leginkább a versenyzőknek. Próbálok nekik segíteni a tapasztalataimmal, amik azért még elég frissek aktív koromból. Legyünk őszinték, jelenleg egy újraépítkezés zajlik a Vasas-Süllősnél, perpillanat egy válogatott versenyzőnk van, Kovács Kruzitó, akit szeretnénk előbb-utóbb közösen eljuttatni a felnőtt bajnoki címig. Ezzel párhuzamosan pedig felépítenénk új tehetségeket, hiszen azért látok bőven szorgalmas srácokat. Szóval ez egy hosszú távú projekt lehet, de egyelőre nekem is egy próbaidőszak jön most, hogy mennyire tudom ebben a szerepkörben megtalálni a helyemet. 

- Gondolom, önmagában is nagy kihívás megnyerni fiatalokat a sportágnak.
Teljesen máshogy kell közelíteni a gyerekekhez, mint a mi időnkben. Itt valami olyat kell mutatnod, ami felkelti az érdeklődését, ami bevonzza. Rohan a világ, pörög minden, óriási a verseny ilyen téren. Ha azt mondtam, hogy versenyzőként már túlkoros voltam, akkor szerintem edzőként még vagyok annyira fiatal, hogy szót tudok érteni ezzel a generációval. Próbálkozom is, a Tik-Tok videóktól kezdve az aktív közösségi média jelenlétig sok mindenre figyelni kell, ez is most már kötelező része szerintem egy edző tevékenységének. A lényeg, hogy minél színesebb legyen egy-egy edzés.