Sűrű januári programot tudhat maga mögött a 14 éves jégkorongozónk, Hiezl Réka, aki a nemzeti válogatott tagjaként előbb a divízió I/A-csoportos U18-as vb-n végzett harmadikként, pár nappal később pedig már a dél-koreai téli ifjúsági olimpián bizonyíthatott, ahol aranyérmet szerzett a 3x3-as viadalon.
„Sikerült már kipihenni az elmúlt heteket?” – kérdezzük rögtön a beszélgetés elején a 14 éves jégkorongozónktól, Hiezl Rékától, aki sűrű januárt hagyhat lassan maga mögött – és akkor lehet, hogy finoman fogalmaztunk.
Sportolónk ugyanis – a korosztályhoz képest is fiatal kora ellenére – bekerült az U18-as válogatott keretébe, amely Olaszországban szerepelt a divízió I/A-csoportos, vagyis a második vonalnak megfelelő világbajnokságon január 6. és 12. között. Az egnai megméretés nem az elképzelések szerint indult, az első két meccsén kikapott a magyar csapat (0–4 az olaszok, majd 0–2 a japánok ellen), ám összeszedték magukat a fiatalok: a dánokat (4–0), az osztrákokat (hosszabbításban 2–1) és a franciákat (2–1) is legyőzték a mieink, ezzel megszerezve a harmadik helyet; Réka a társaság kulcsembere volt a legponterősebb magyarként.
Pihenésre viszont nem jutott túl sok idő, január 20-án ugyanis már a dél-koreai Gangwonban, a téli ifjúsági olimpia (YOG) helyszínén lépett jégre a magyar válogatott tagjaként, az esemény 3x3-as jégkorongtornájának első mérkőzésén. A csapat megállíthatatlan volt: a döntőig vezető úton minden ellenfelét legalább tíz góllal verte, a döntőben pedig a házigazdákat múlta felül 10–2 arányban.
Magyar örömünnep Dél-Koreában (Forrás: MOB-Média/Szalmás Péter)
Na, de vissza a kérdéshez, vagyis inkább a válaszhoz: „Múlt hét végén értünk haza, az érkezés után pedig próbáltam pihenni, de túl sokat nem tudtam, mivel ilyenkor pótolni kell az iskolai feladatokat; el is kezdtem tanulni. Ennyi idő alatt viszont nagyjából már kihevertem az időeltolódást – mondja Réka, akit arra kértünk, idézze fel az U18-as vb-n szerzett élményeket. – Elsősorban a jó játék volt a cél, és az, hogy a maximumot adjuk ki magunkból. Emellett azért az sem titok, hogy az éremszerzésben gondolkodtunk. Az első meccs után viszont ez nagyon messzinek tűnt, nem ment a játék – a másodikon erre már nem nagyon lehetett panasz, a helyzetkihasználással azonban még gond volt. A folytatásban viszont átlendültünk a holtponton, és miután az osztrák-dán meccs számunkra kedvezően alakult, megnyílt az út a bronzérem felé. Ezt pedig kihasználtuk!”
A magabiztosan nyilatkozó hokis egyedül akkor jön zavarba, amikor a saját remek teljesítményéről kérdezzük.
„Örültem, hogy ennyire jól sikerült ez a torna, főleg, hogy az első világbajnokságomon szerepeltem. Bevallom, magamról ilyen esetben nem nagyon szeretek beszélni. Egyébként még ennél is mehetett volna jobban a játék, elégedetlen viszont nem lehetek.”
Hiezl Réka akcióban az U18-as vb-n (Forrás: MJSZ)
Az élménybeszámolóból az is kiderül, miben volt más a vb-hez képest a téli ifjúsági olimpia.
„Szerencsére a vb-csapatból kilencen elutaztunk Dél-Koreába is, ez nagyon jót tett a közösségnek. Ismerjük egymást, jó viszonyban is vagyunk. A kinti élmények pozitívak voltak, ráadásul a kezdés előtt három napot pihenhettünk kint, így az időeltolódást is megszoktuk. Azt nem tudtam, milyen erős lesz a mezőny; például az első ellenfelünk, Mexikó esetében közel sem nemzeti sport a hoki, viszont nem becsültük le őket, sőt! Itt is az éremszerzés volt a cél, minden meccset ugyanúgy komolyan vettünk. A kisebb pálya és az eltérő szabályok teljesen más érzetet adtak a vb-hez képest, ráadásul a hangulat is eltérő volt, a meccsek közben például hangos zene szólt.”
Az eredmény aranyérem lett, ami az esemény történetének első ilyen színű magyar medálja.
„A döntőben játszottuk a legszorosabb mérkőzést, Dél-Korea ellen; az eredmény picit megtévesztő, kiegyenlített csata volt, mi viszont sokkal jobban használtuk ki a helyzeteinket. Végre énekelhettük a Himnuszt! Szerintem a másnapi repülésig mindenkinek ott volt a nyakában az érem, alig akartuk levenni; ez óriási élmény mindenkinek. Nehéz lenne választani a két esemény között, nem is tudok, a vb esetében viszont jóval nehezebb úton jutottunk a dobogóig, talán amiatt egy hajszállal még nagyobb volt az öröm. Rengeteg új tapasztalattal tértem haza, sokat jelentett, hogy felmérhettem, hol tartok a nemzetközi lánymezőnyben. A tanultakat pedig itthon hasznosíthatom, hogy minél jobb legyek, és minél tovább játsszak itt a fiúk között, és segítsem a Vasast. Később viszont remek lenne egy komoly külföldi női együttesbe bekerülni!”
Borítóképünk forrása: MOB-Média/Szalmás Péter
