Illés Fanni számára különleges fontossággal bírt az évzáró Győr Open úszóverseny, hiszen feltett célja volt, hogy az április eredményén tovább javítva, egy olyan időt ússzon 100 mellen, amivel kedvező világranglista-pozícióba kerül a párizsi paralimpiai szempontjából.

Nos, ahogy mondani szokás: küldetés teljesítve! Minden másról pedig már Fanni beszélt nekünk:

- Valóban erre a győri versenyre készültem már hosszabb ideje, szerettem volna az áprilisi 2:03-as eredményemen jócskán javítani. Szeptemberben húztam egy vonalat, onnantól kezdve mindent ennek a célnak rendeltem alá, csak betegség miatt maradt ki néhány edzés. Tényleg mindent beletettem, éreztem is, hogy kezd visszajönni a ritmus, az erő. Persze nehéz ilyenkor nem meghallani egyes külső hangokat, amik szerint nagyon megváltozott a testem az anyaság miatt, meg már rég le kellett volna jobban fogynom… Ettől függetlenül csináltam, ahogy tudtam, nagyon sokat adott, hogy a kisfiam a délutáni edzéseken ott tudott lenni velünk az uszodában. Jól beilleszkedett ő is a kis vasasos paraúszó-családba, nagyon otthonosan mozog már a lányok között. Ahogy közeledett a Győr Open, éreztem, hogy tudok egy komolyabb javulást produkálni, nagyjából meg is jósoltam Álmosnak ezt az 1:55-ös időt, amit végül úsztam. A második ötven azért húzós volt, de erőt merítettem abból is, hogy Mór a parton izgult értem. Ezzel az idővel negyedik vagyok a világranglistán, úgy gondolom, hogy így biztos párizsi indulónak mondhatom magamat. Persze még rengeteg javítanivaló van, lesz is rá mód, de Álmossal mindig csak a következő lépésre koncentrálunk.

És ha már az edző, Szabó Álmos szóba került, Fannit arról is kérdeztük, mennyiben más a mostani felkészülése a korábbi paralimpiákhoz képest:

- Egyfelől sokkal nyugodtabb vagyok, el tudok engedni dolgokat, megváltozott a fontossági sorrend a kisfiunk születésének köszönhetően az életemben. Tokió előtt minden nap azzal keltem, hogy úristen, mi lesz majd a paralimpián és a felkészülés során. Mások most a prioritások, sokkal lazábban tudom megélni ezt az egészet, el tudom fogadni, ha nem sikerülnek dolgok, és szerintem ez nagyon pozitív változás. Nyoma sincs görcsösségnek bennem. Magát a munkát pedig tudatosabbnak mondanám, próbálunk minden helyzetben optimális edzéseket, terhelést belőni. Figyelni, hogy egy adott nap a kondiban például mi az, ami hatékony számomra. Rugalmasan változtatunk, ha az adott nap úgy hozza. A medencés adagjaim egyébként már napi nyolc kilométer felett vannak, ami persze még mindig jóval kevesebb, mint korábban, de a mennyiség helyett sokkal inkább a minőség számít mostanság. Szerintem képes leszek a következő kilenc és fél hónap során eljutni a csúcsformáig. Jövőre edzőtáborok és versenyek is várnak rám, persze ezekből mindig lehetne több, de igyekszünk megragadni az alkalmakat.

Fanni egyébként a mostani remek úszása után vasasos csapattársának, Száraz Evelinnek is külön köszönetet mondott:

- Igen, ez nagyon fontos volt. Evelin mellettem úszott, és rengeteget segített, húzott engem végig, pedig azért ő gyorsabb nálam mostanság. Szóval tényleg hálás voltam neki, hogy hozzásegített egy még jobb időhöz. Jó csapat vagyunk!