Több hazai korosztályos sikerrel is büszkélkedhet idén a Vasas Körmöczy Teniszakadémia 16 esztendős játékosa, és az U16-os egyéni Európa-bajnokságon való szereplését is a kellemes emlékek között tartja számon. A juniortornákon azonban eddig az elődöntő volt a legjobb eredménye, amit egy a mostanihoz hasonló, 5-ös kategóriájú san marinói viadalon sikerült elérnie, még júliusban.

Berlinben nem igazán kedvezett a szerencse Áronnak, hiszen egyesben nyomban kiemelt ellen játszott, a német Gampert ellen. A torna hatodik legjobbjaként rangsorolt hazai játékossal óriási csatát vívott teniszezőnk, s végül 6:7(5), 7:6(6), 6:3 arányú vereséget szenvedett.

„Három és fél órán keresztül gyűrtük egymást, a második szettben két meccslabdám is volt, amelyeket nem tudtam kihasználni – idézte fel Major Áron János a balszerencsés egyéni rajtját, amely végül nagyban hozzájárult ahhoz, hogy párosban mindenképpen bizonyítani szeretett volna. – Az is igaz, hogy nagyon akartam nyerni, úgy mentem ki Berlinbe, hogy most egy igazán jó tornát csinálok. Nagyon el voltam keseredve a meccs után, amely elég paprikás hangulatban zajlott, többször is vitába bonyolódtunk, pedig ez egyáltalán nem jellemző rám. Azt hiszem, hogy nagyon nagy terhet tettem a saját vállamra az akarásommal. Pedig pontosan tudom, hogy a meccseken ki kellene zárnom minden magammal szemben támasztott elvárást, próbálom is, de egyelőre ez még nem mindig sikerül. Az biztos, hogy ezt követően a párosra már úgy álltam oda, hogy a maximumot kihozom magamból.”

Szerencsére ezzel pontosan így volt a második körben szintén német játékos ellen, hasonlóan kiélezett körülmények között búcsúzó brit Enrico Franchi is, aki egy közös edzést követően mondott igent Áronnak. S bár az első fordulóban még döcögősen ment a játék a német Bretag, Heinrich duó ellen, a továbbjutás egy percig sem forgott kockán. A negyeddöntőben, az újabb hazai páros ellen már szorosabb eredmény született (7:5, 7:6(5)), végül azonban ezt a meccset is két szettben hozták. Igaz, kicsit furcsa előzményeket követően.

A nyári U16-os ob-győzelem is az idei év sikerei közé tartozik. Képünkön Kovács Márkkal (balról) a díjátadót követően

„A második forduló napján teljesen elcsúszott a program, s minket elég későn értesítettek hivatalosan az új időpontról – mesélt a Berlinben történtekről Áron. – Le akartak minket léptetni, de nem hagytuk magunkat, hiszen nem volt semmi okuk rá. Szerencsére Enricoval nemcsak a pályán, de azon kívül is egyre jobban megértettük egymást, így minden a legjobban alakult. A győzelemnek pedig érthető módon nagyon örültünk. Az elődöntőben az első kiemelt cseh páros következett. Az egyiküket ismertem, tudtam, hogy nagyon jók. De mi is jók voltunk, a második szett egyetlen breaken ment el, a meccs tiebreaket pedig már magabiztosan hoztuk. A fináléban már mi voltunk az esélyesebbek, de az olasz, izraeli kettős is jól játszott. Az első szettben két szettlabdát is hárítottunk, a második viszont már nagyon sima volt. Nagyon izgultam, mert tényleg nagyon szerettem volna győzni. Összességében hátulról végig nagyon stabilak és megbízhatóak voltunk, nehezen breakeltek minket az ellenfelek, és mind a ketten meg akartuk mutatni, hogy igenis jó játékosok vagyunk, bármennyire is a hazaiak felé lejtsen a pálya.”

Major Áron János saját bevallása szerint kemény pályán még nem érzi magát olyan otthonosan, salakon sokkal eredményesebben tud játszani. Az őszi-téli szezon azonban már többnyire az előbbin zajlik, így nincs túl sok választása, amennyiben gyarapítani szeretné az junior világranglistapontjait. S bár a Folyondár utcai mestere, Kovács Márk nem a helyezésekben méri tanítványa tudását, a versenyeken való indulás és a kiemelések szempontjából azért annak is van némi jelentősége.

„Márk a teljesítményemet és a játékomat nézi, hiszen ez egy hosszú tanulási folyamat – tenisz hozzá a Vasas fiatal teniszezője. – Idén nagyon sokat fejlődtem mentálisan, a teniszemet pedig nem is lehet a tavalyihoz hasonlítani. Az ütéseim felgyorsultak, egyre kellemetlenebb ellenfél vagyok, de a szervám, a fonákom, és a taktikai érzékem is javult. Úgy érzem, bennem van már az a szint, amit magamtól elvárok, csak még nem igazán jön ki. A korosztályos Eb-n a nyolcaddöntőig jutottam, amelyben egy nagyon szoros meccsen kaptam csak ki. Évközben pedig vertem már két- három- és ötszáz körülieket is. Amikor elkezdtem a junior ITF-tornákat, akkor úgy gondoltam, még a négyes és ötös viadalokon is nagyon hajtani kell majd egy-egy győzelemért. Ez így is van, ugyanakkor én is felnőttem a feladathoz, egyre közelebb vagyok ehhez a mezőnyhöz, s így a győztes meccsek száma is gyarapszik. Itthon lesz még egy pécsi torna, azon biztosan résztveszek, majd Romániban egy salakos, talán oda is elutazom. Azután jön a kemény alapozás, jövőre ugyanis egyesben is szeretnék tornát nyerni!