Magyar Kupa-döntő
A-Híd VasasPlaket-FTC Telekom 6–11 (1-3, 2-1, 0-4, 3-3)
Hajós uszoda, 2500 néző.
Vezette: Kovács Cs. T., Kun Gy.

FTC: Vogel – Argiropulosz, Varga Dénes 1, Di Somma 2, Molnár E., Nagy Ádám 1, Mandics 2. Csere: Szakonyi (kapus), Német T. 2, Jansik Sz. 1, Pohl, Vigvári Vendel 1, Fekete G., Varga V. 1.
Edző: Nyéki Balázs

Vasas: Lévai – Bátori 1, Sz. Rasovics 1, Dedovics 2, Bedő, Burián, Dala D. Csere: Mizsei (kapus), Randjelovics 1, Lakatos S., Konarik 1, Gábor L., Batizi.
Edző: Szlobodan Nikics

Gól – emberelőnyből: 10/4, ill. 11/2
Gól – kettős emberelőnyből: 1/1, ill. –.
Gól – ötméteresből: 1/0, ill. –
Kipontozódott: Konarik (28. p.)
 

Elegáns fehér ingben, jó hangulatban, és az OSC elleni szombati hibákat aprólékosan kielemezve érkeztek meg az A-Híd VasasPlaket játékosai szombat délután a Margitszigetre.

A kupadöntős ellenfél, ahogy várni lehetett, az idei szezonra még tovább erősödő FTC gárdája volt, amely egészen impozáns kerettel rendelkezik, és vélhetően a Bajnokok Ligája győzelemért lesz versenyben majd.

A hangulat abszolút igazolta, hogy érdemes volt a nyári villámlebonyolításra átállni a Magyar Kupánál, Szlobodan Nikics oda is szólt nekünk a bemutatás után, hogy ez az a hangulat, amiért érdemes űzni a sportágat...

Szupererős ellenfél ide vagy oda, a cél pedig nem lehetett más, mint eltüntetni a különbséget egy meccs erejéig, és ez két negyeden át többé-kevésbé sikerült is, a nagyszünetben 4-3-as Fradi-vezetés állt a táblán, és bizony még lehetett is hiányérzetünk, hiszen kimaradt pár ígéretes fór, no meg egy nagy ziccer is.

Aztán a harmadik negyedben jött a feketeleves számunkra, az ellenfél pillanatok alatt berámolt négy gólt, ezzel gyakorlatilag eldöntve a trófea sorsát. Komoly sebességbeli különbség volt a csapatok között ekkor, és a hosszabb kispad előnyeit is jól használták ki a zöld-fehérek...

Az utolsó negyed, ahogy várni lehetett ebben a helyzetben, békés döntetlent hozott, a különbség így maradt öt gól, az FTC pedig zsinórban hatodszor is megnyerte a kupát.

Nekünk jutott egy ezüstérem, ami kétségkívül egy újabb szintlépés az utóbbi évekhez képest, amit kifejezetten meg is kell becsülni. Ezzel együtt a döntő kapcsán, vagy legalábbis a vereség módját illetően azért lehet egy kis hiányérzet, és bizony látszott ma is, hogy lesz min dolgozni a továbbiakban ezzel az újjáformálodó csapattal. Tegyük hozzá, MK-döntő ide vagy oda, szinte még el sem kezdődött a szezon...

A Vasas-szurkolókat illetően viszont szó sincs hiányérzetről, többgólos hátrányban is óriási biztatásban részesítették csapatunkat, és a végén is hosszasan ünnepelték az ezüstös pólósainkat.