Óriási izgalmak közepette győzte le az A-Híd VasasPlaket az OSC-t az elődöntőben, így pólósaink 2009 után ismét kupafináléban lesznek érdekeltek.
Magyar Kupa-elődöntő
A-Híd VasasPlaket – OSC 14-13 (4-3, 0-1, 5-6, 5-3)
Hajós uszoda, 1800 néző.
Vezette: Csanádi, Kollár
Vasas: Lévai – Sz. Rasovics 4, Konarik 2, Batizi 1, Gábor L. 1, Dedovics, Burián 1. Csere: Mizsei (kapus), Randeljovics 2, Lakatos S. 1, Bedő 1, Bátori 1, Dala D.
Edző: Szlobodan Nikics
OSC: Grieszbacher – Várnai 1, Baksa B. 4, Vigvári Vince 1, Tóth M., Salamon F. 3, Rossi 1. Csere: Szalai P. 2, Gaszt, Ten Broek 1, Hárai, Aranyi.
Edző: Varga Dániel
Gól – emberelőnyből: 10/5, ill. 12/6
Gól – ötméteresből: 3/3, ill. 1/1
Kipontozódott: Konarik (28. p.), Gaszt (28. p.), Batizi (29. p.), Randjelovics (31. p.)
Remek hangulatban, óriási izgalmak között zajlott a szezon első igazi tétmeccse, amely rögtön arról döntött a Margitszigeten, hogy a mieink 2009 után újra játszhatnak-e Magyar Kupa-finálét.
Nos, erre csak az utolsó másodpercekben kaptuk meg a választ, ami végül igen lett, de addig komoly viszontagságokon ment át minden Vasas-szurkoló, kispadon ülő (inkább álló) stábtag, no meg persze a vízben a játékosaink.
A meccs elején ugyanis hiába voltak rá remek sanszaink, nem sikerült ellépni az OSC-től, ez pedig olyannyira megbosszulta magát, hogy a harmadik negyed végén már kétgólos előnyben is volt ellenfelünk.
Innen sikerült villámgyorsan egalizálni Bedő és Batizi révén, a negyedik negyed azonban egy újabb mini thrillert hozott...
Amikor szűk két perccel a vége előtt megadták Randjelovics gólvonalon túlra becsúszó labdáját, már 14-12 volt ide, utána kaptunk egy gólt, de úgy tűnt, sikerül kivédekezni az OSC utolsó támadását, ám egy kontrafaultot követően két másodperccel a vége előtt Salamon mégis ziccerbe került, a keresztléc azonban ma velünk volt, így aztán csak meglett...
Nagy sóhajtás, hiszen biztosan fogunk és kell is ennél jobban játszani, ahogy haladunk a szezonban, de hatalmas öröm is ez, hiszen "emberemlékezet" óta nem játszottunk döntőt hazai sorozatban. Márpedig most csak ez számított, hogy bejussunk!
Vasárnap 18.30-tól a Honvédot 9-6-ra legyőző FTC-vel ütközünk meg a Hajósban a Magyar Kupa döntőjében.
- Bosszús vagyok, és nem értem, hogy miért adtuk meg nekik a sanszot a végén, hogy ötméteresekre mentsék a meccset. Ezen a szinten ez nem nagyon fér bele általában. Úgy gondolom egyébként, hogy hamarabb el kellett volna döntenünk a meccset, de a harmadik negyedben rengeteg gólt kaptunk, ráadásul olyan szituációkból, amikre készültünk. Összességében viszont legyünk boldogok, és becsüljük meg nagyon, hogy mindezek a problémák ellenére hosszú idő után újra bejuttattuk a Vasast a fináléba. Az utolsó negyedben több remek egyéni teljesítmény is akadt, emiatt sikerült a javunkra fordítani a meccset, és emiatt mondom, hogy van erő, potenciál a csapatban. Sokat fogunk még dolgozni, de most előbb jön egy kupadöntő, amit ki kell élveznünk, szerintem könnyebb lesz ezt a helyzetet mentálisan kezelni, mint az elődöntőt. A nagy stressz most lekerül rólunk, egy új helyzetben mutathatjuk meg, mit tudunk.
