Az idén 70 éves Gyarmati Béla 1974-ben hagyott fel az aktív versenyzéssel, ekkor váltott az edzősködésre. Több mint egy évtizedig az Újpesti Dózsa SC Vívószakosztályának vezetőedzője volt. Munkásságát, többek között olyan nevek fémjelzik, mint Szekeres Pál, Stefanek Gertrúd, Székely Zoltán vagy az olimpiai bajnok Szabó Bence, hogy csak néhányat említsünk. Majd olaszországi edzősködés következett (Olaszországban a vívás az egyik legnépszerűbb sport, közvetlenül a foci után), ahol két tanítványa is bajnoki címet szerzett. És immár hatodik éve a Vasasban edzősködik. Ez idő alatt három országos bajnok is kikerült a kezei közül.

A vezetőség döntése alapján immár szakágként működhet tovább a tőrvívás a Vasasban. Mit vár ettől a változástól?
- Egyértelmű, hogy a tőrvívásnak megújulásra van szüksége. Ezen dolgozunk már egy ideje. Szeretnénk újra vonzóvá tenni ezt a technikai sportot. Meggyőződésem, hogy az eredményekhez négy dolog szükséges. Az első a tehetség. Az én felfogásomban ez azt jelenti, hogy egyfelől megvan a sportághoz való affinitása. Másfelől a munkabírása, a kitartása, mely nemcsak a tőrözéshez, hanem bármiféle sikerhez szükséges. Aztán kell edző, a szülők támogatása és végül, de nem utolsó sorban egy közösség. Ha nincs meg valamelyik, akkor nem születik meg a várt teljesítmény. Most abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy vannak tehetséges fiatal tőrözőink, megfelelő edzőink. A szülők is szívesen és aktívan vesznek részt a szakág életében. Társadalmi munkában szervezik és végzik az adminisztratív ügyeket - a szakág elnöki posztját is egy szülő , Dr.Molnár László tölti be – , valamint éppen az öltöző felújítását tervezik a nyáron. Ebből is látszik, hogy alakulóban van az a közösség, támogató közeg, amiben lehet a teljesítményre koncentrálni. Ez talán most már az eredményeinken is látszik.
Mindemellett szeretnénk még több gyereket megismertetni a tőrözés szépségeivel. Azt a modellt szeretnénk megvalósítani, amit Olaszországban is láttam. Ahol nem különül el a tömeg- és az élsport olyan mértékben, mint Magyarországon. Ott mindenkinek, aki befizeti az egyesületi tagdíjat, egyformán jár az iskola. Tehát, a fizikai felkészítési szakaszon, az alapozáson túl, ami 15-20 fős csoportokban történik, heti két alkalommal mindenki egyéni iskolát kap. Úgy gondolom, hogy az élet ezt a modellt igazolja, mivel az olaszok legeredményesebb olimpiai sportága a vívás.

A mai gazdasági helyzetben ez nem egy kis vállalás, hiszen ebben a sportban nem igazán olcsó a felszerelés. Sokakat visszatarthat az, hogy megveszik a felszerelést és aztán a gyerek mégsem ezt a sportot választja. Nem tart tőle, hogy ez eltántorítja a szülőket attól, hogy tőrözni adják a gyermeküket?
- Valóban a felszerelés nem olcsó. Azonban, ha valaki tőrözni adja a gyerekét ez nem jelenti azt, hogy azonnal meg kell venni a felszerelést. Az új jelentkezőket szeptemberben várjuk. Ekkor megkezdődik az alapozás, a tőrvíváshoz szükséges izomzat kialakítása. Nagyjából december végére, január elejére jutunk el oda, hogy megkérem a szülőket vegyenek egy tőrt, egy kesztyűt és egy fejvédőt, hiszen ekkor kezdődnek az egyéni iskolák. A teljes felszerelésre általában tavasszal, húsvét környékén van szükség. Ennyi idő alatt kiderül, hogy érdemes-e ezt vállalniuk a szülőknek. Az is segítség lehet, hogy a szülők kezdeményezésére megpróbálunk egy készletet létrehozni a használt felszerelésekből.

Több mint negyven éve dolgozik edzőként. Mi volt a legnagyobb szakmai kihívás ez idő alatt?
- A legnagyobb szakmai kihívást az jelentette, amikor 8-10 éves gyerekekkel kezdtem foglalkozni. Abban a korszakban, amikor a klasszikus vívóiskolákat megalkották - és amit tanítottak nekünk a főiskolán - még 14-16 éves korban kezdtek vívni a fiatalok. Erre íródott az összes szakkönyv. Egy 14-16 éves gyerek izomrendszere, fizikai fejlettségi foka és terhelhetősége teljesen más, mint egy 8-10 évesé. Ezért az iskola rendszerét át kellett alakítani a fiatalabbak izomrendszerének megfelelően. Úgy kellett a mozdulatokat és mozdulatsorokat átalakítani az iskolákban, hogy az izomrendszerről a csontrendszerre vigyék át a terhelést.

Számos sikert tudhat magáénak és a tanítványai is rendszeresen hozzák az eredményeket. Mire a legbüszkébb? Mit tart a legnagyobb elismerésnek?
- Ezen kell egy kicsit gondolkoznom. Talán arra vagyok a legbüszkébb, amikor a mélyen vallásos Szicíliában edzősködtem. Egy napon megjelent egy hivatalosnak tűnő személy és végignézte, ahogy a tanítványommal foglalkozom. Kiderült, hogy a helyi plébános aki annak akart utána járni, hogy a tanítványom miért lóg a hittan óráról. Miután végignézte az edzést odajött hozzánk és azt mondta a tanítványomnak: “Nem kell a közös hittan-oktatáson részt venned. Másik időpontban, külön foglalkozom veled. Vívj csak tovább!”

Köszönjük a beszélgetést és mi is ezt kívánjuk Önnek, hogy minél tovább vívjon és még számos iskolát adjon a tanítványainak! 

Vasas SC Tőr Szakága felvételt hirdet 8-12 éves gyermekek számára!
Jelentkezni lehet:
Vasas SC Pasaréti Sportcentrum, 1026 Budapest, Pasaréti út 11-13, hétfőtől-csütörtökig 15h-18h.
telefon:
06 20 3453029
e-mail:
gyarmatibela@t-online.hu