A közgyűlés elején Markovits László klubelnök köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, hogy az anyaegyesület számára is rendkívül nehéz és kihívásokkal teli volt az elmúlt egy év, elsősorban a drasztikus energiaár-növekedés miatt, ami akkor komoly aggodalomra adott okot. Mostanra viszont elmondható, hogy lényegesen javult a helyzet, és az állami forrásoknak köszönhetően a 2023-as év finanszírozás szempontjából biztosított.

Egy a sportállamtitkárság számára a közelmúltban készített beszámoló kapcsán Markovits László arról is szót ejtett, hogy az elmúlt egy évtizedben mind a sportolói létszám, mind a munkavállalók száma többszörösére emelkedett a klubnál, ez az ugrásszerű fejlődés pedig teljesen más működési modellt hoz magával. A nagy növekedés egyik oka a kiemelt támogatások mellett az, hogy a Vasas SC folyamatosan tudta fejleszteni a létesítményeit ez idő alatt.
 

Ahogy klubelnökünk elmondta, továbbra is az a cél, hogy bővüljön az infrastruktúra, hiszen a növekvő létszám miatt elengedhetetlenek az új edzőfelületek. Legutoljára tavaly decemberben az új Normafa Síházat adták át, de jelenleg beruházási stop van érvényben, így a háttérfolyamatokkal próbál haladni a klub, mind a Fáy utca, mind a Folyondár utca, mind pedig Pasarét kapcsán.

Végül Markovits László köszönetet mondott mindenkinek, aki az ügyvezetés, a szakosztályok és a támogatópartnerek részéről tesz a klub sikereiért, hiszen ahogy fogalmazott, ez egy igazi csapatmunka.

Az elnöki köszöntő után a jelenlévők megemlékeztek a Vasas család elmúlt egy évben elhunyt tagjairól.

Ezt követően átadták a kiemelt díjakat, idén a Vasas család tizenegy tagja részesült kitüntetésben.

A közgyűlés zárásként egyhangúlag fogadta el a 2022. évi számviteli beszámolót és a Szabó-Pap Gergely pénzügyi elnökhelyettes által előterjesztett 2023. évi költségvetési tervet.

A 2023-as év díjzatottjai

ÖRÖKÖS TAG

Dr. Mészáros Sándor (sakk)
1968 óta a Vasas sakkozója, családi indíttatásból lépett erre az útra, hiszen mindkét nővére Pasaréten vívott, így ő is ott keresett magának sportágat. A választás jól sikerült, hiszen a mai napig aktív tagja a Vasas sakkszakosztályának. Az elmúlt öt évtizedben az egyéni és a csapatbajnokságokban is szép sikerek részese volt piros-kék színekben. Mindig kiemeli a közösséget sakkozóinknál, és nagyon büszke a Káposztás Miklóssal ápolt több mint öt évtizedes barátságára, amely edző-tanítvány kapcsolatból alakult ki.

Miskolczi Tamás (sakk)
Miskolczi Tamás gyermekkorában, édesapjával kezdett el sakkozni, majd a dolog egyre komolyabbra fordult, így egy úttörő olimpiára is eljutott, ahogy egyre több budapesti gyerekversenyre is. Az egyik ilyen alkalommal éppen csúnyán vesztésre állt, amikor leült mellé egy úr és nézni kezdte a partit. Miután kikapott, meglapogatta a vállát, és megkérdezte, hogy nem lenne-e kedve a Vasasban sakkozni. Ez az úr volt Káposztás Miklós. Miskolczi Tamás így 13 éves korában csatlakozott a Vasas sakkozóihoz, majd szinte még gyerekként került be a később OB I-be is feljutó csapatba. Ő volt a csapat legfiatalabb tag, gyerekfejjel nagyon megragadta a hangulat és a közös utazások, valamint az egész közeg, még akkor is, ha viszonylag ritkán nyert partikat fiatal kora miatt. A mai napig hűséges támogatója a szakosztálynak, ha pedig ideje engedi, a Budapest Bajnokság meccsein ül asztalhoz piros-kék színekben.  Emellett követi Vasas-szurkolóként a klub életének valamennyi fontos eseményét. Káposztás Miklósra pedig nagyon jó szívvel emlékszik, ha ő nem lett volna, már biztosan nem beszélhetnénk Vasas-sakkról, mondja el rendszeresen.

Németh Árpád (vívás)
A kecskeméti illetőségű Németh Árpád 1961-ben, három évvel Budapestre költözése után egyik első hallgatója volt az újrainduló hazai vívó-edzőképzésnek, amely a legendás Bay Béla kezdeményezése volt. Pézsa Tibor, Szőcs Bertalan, Gyuricza József, Nemere Zoltán, csak néhány név az évfolyamtársak közül. Németh Árpád eközben tovább vívott a BVSC-ben, diplomája megszerzése után azonban gyorsan edzőként kezdett dolgozni, s nemcsak az életét végig kísérő vasutas klubban, de Csepelen is. Friss házasként nem volt könnyű a megélhetés a fővárosban, ezért volt kénytelen két egyesületnél is helyt állni. A tanítványok szeretete hozta később a Vasashoz is, mert amikor már nyugdíjasként befejezte a munkát a BVSC-nél, három kislány ragaszkodott hozzá, hogy továbbra is foglalkozzon velük. Ennek már közel tíz éve, és Németh Árpád életében ismét egy olyan korszak kezdődött, amiért örökre hálás lesz a sorsnak. Vagy a szerencsének? Különlegesség vele kapcsolatban, hogy budai otthonában egy valóságos vívástörténeti múzeum található, szenvedélyes gyűjtőként világszinten is egyedülálló vívóereklyéket tudhat magáénak, amelyekről szívesen mesél minden érdeklődőnek. Németh Árpád, aki az egyik legidősebb aktív magyar vívómester, a vívórelikviák nemzetközileg elismert gyűjtője és szakértője. 

Pinkóczi Ferenc (vívás)
Viszonylag későn, felnőtt fejjel ismerkedett meg a vívással, fia révén, aki 1999-ben kezdett el vívni a Vasasban, Somlai Béla tanítványként. Nagyon megtetszett neki a közeg, és át akarta élni azt az érzést, amit a versenyzők a páston tapasztalnak. 2000 táján elkezdte tanulni a vívás alapjait, majd később indult szeniorversenyeken is. Egyre közelebb került a sportághoz, és mert nagyot álmodni, a középfokú sportmenedzseri képzés után belefogott az edzőképzés rejtelmes és érdekes világába. 2006-ban, a TF-en letett sikeres vizsgák után dr. Szepesi Lászlótól, a Kárpáti Rudolf vívóklubban kapott edzői állást. Gerevich György halála után, 2009 januárjában lehetősége nyílt a Vasasban dolgozni, és 2010-ig hárman, Somlai Bélával és Weiperth Andrással végezték az edzői munkát. Béla bácsi a juniorokat és a felnőtteket oktatta, számára az utánpótlás nevelése volt a feladat. Nagyon sok kisembernek „adott” kardot a kezébe. Szép és biztató sikereket értek el az évek során. Mostanában a versenyző tanítványai nevelgetése mellett az utánpótlás utánpótlását rendezgeti, mivel több iskolában is tart vívó tanfolyamot. Szepesi László mondását idézi szívesen ars poeticaként: „Igazán vívás közben akkor kell ott lenni a tanítvány mellett, ha bajban van, ha vesztésre áll, akkor nem szabad magára hagyni, akkor van igazán szüksége a higgadt, lényegre törő tanácsokra, segíteni kell őt mindenféle szempontból. Ha jól oldotta meg a feladatot és győz, hátra kell lépni és engedni, hogy örüljön a győzelmének!” A már versenyző tanítványainak pedig mindig azt mondja, hogy érvényesíteni kell a vívónak az akaratát a páston, hibázásra kell kényszeríteni az ellenfelet, csak akkor biztos a tus...

Szabó Álmos (paraúszás)
Szabó Álmos 1980-ban született Budapesten, hatéves korában ismerkedett meg az úszósporttal, amelyben több korosztályos magyar bajnoki címet is szerzett. Úszópályafutása során kapcsolatba került Széles Sándorral és Széchy Tamás versenyzői csoportjával is, és az ebben az időszakban szerzett tapasztalatai vezették az edzői pálya felé. 2002-ben hagyott fel az aktív sporttal és egyből egy úszóiskolában kezdett el dolgozni. Edzői pályája elején foglalkozott hosszútáv úszókkal, szeniorokkal, sőt triatlonosokkal is  2008 őszén került először kapcsolatba a parasporttal: két paralimpikon úszó, Engelhardt Katalin és Ráczkó Gitta kereste meg őt a közös munkában reményében. A 2012-es londoni paralimpiára már három versenyzőjét is kijutatta. Korszakhatár volt 2013 januárja, amikor újjáalakult a Vasas SC úszószakosztálya, és Szabó Álmos is itt állt munkába, vegyesen foglalkozva ép és parasportolókkal.  A következő években a Vasas Sport Club kezdeményezésére és égisze alatt megalakult a klub paraúszó-műhelye, amelynek keretében a legjobb parasportolók az épekhez hasonló kiemelt feltételrendszer mellett kezdtek el készülni. A műhely szakmai vezetője pedig Szabó Álmos lett, aki ekkor kezdte el letenni a későbbi páratlan sikerek alapköveit, immár csak a paraúszókat felkészítve.
Ennek a munkának a gyümölcse már a 2016-os riói paralimpián elkezdett beérni, hiszen Szabó Álmos vasasos tanítványai közül Pap Bianka ezüst és bronzérmet nyert, de Kézdi Réka és Illés Fanni is értékes pontszerző helyekkel tért haza. És ez még csak a kezdet volt: a vasasos sportolók a mai napig folyamatosan szállítják az érmeket a világversenyekről. Pap Bianka háromszoros világbajnok és hatszoros Európa-bajnok, ahogy Illés Fanni is világ –és Európa-bajnoknak mondhatja magát, de Száraz Evelin is nyert Eb-címet az elmúlt években. És még ezek mellett is számtalan medált nyertek a piros-kék paraúszók a különböző világeseményeken.
Az eddigi csúcspont egyértelműen a 2021-es tokiói paralimpia volt, ahol Pap Bianka és Illés Fanni is a csúcsra ért, mindketten paralimpiai bajnokok lettek. Bianka pedig további két ezüstérmet is nyert még. A rengeteg munkával felépített vasasos paraúszó műhely vezetőedzője, Szabó Álmos eközben több rangos díjat, kitüntetést is átvehetett. Legutóbb a Magyar Paralimpiai Bizottság 25 éves születésnapján Málnai István-díjat kapott, de korábban volt az Év Fogyatékos Sportolókkal foglalkozó edzője két ízben is, a tokiói paralimpia után pedig megkapta a Magyar Arany Érdemkereszt állami elismerést.

ÖRÖKÖS BAJNOK
Juhár Dalma (röplabda)
Juhár Dalma szó szerint a génjeiben hordozza a Vasast, hiszen az 1990-es, 2000-es évek kitűnő vasasos labdarúgójának, Juhár Tamásnak a lányáról beszélünk. Dalma kisgyerekként a röplabdát választotta a Folyondár utcában, amivel egy példaértékű pályafutás vette kezdetét. A korosztályos válogatottakat és a ranglétrát végigjárva, számos bajnoki cím és kupagyőzelem után 2017-ben már a Vasas Óbuda felnőtt csapatában találta magát a liberóposzton játszó tehetség. A fejlődés töretlen volt, Dalma az évek során alapemberré vált a felnőttek között is, bekerült a nagyválogatottba, sorozatos bajnoki címeket és kupagyőzelmeket ünnepelhetett a csapattal, miközben a BL-főtáblát is kétszer megjárta a csapattal. Még mindig csak 23 éves, a közelmúltban pedig 2026-ig hosszabbította meg a szerződését az idei Extraliga és Magyar Kupa győztes Vasas Óbudával. A klubhűség tényleg a génekben van…

ARANYGYŰRŰ
Virág Lajos (birkózás)
Virág Lajos a 2000-es évek vasasos birkózó aranygenerációjának meghatározó tagja, hosszú éveken át szállította kötöttfogásban a kiemelkedő eredményeket a klubnak. A 2004-es athéni olimpián a 96 kilogrammos súlycsoportban kilencedik helyen végzett. A 2005-ös budapesti világbajnokságon ezüstérmet szerzett. A döntőben a török Hamza Yerlikayával szemben maradt alul. A döntő alatt beszakadt az elülső keresztszalagja, kétszer kellett műteni, de folytatta pályafutását és eljutott még egy olimpiára a Vasasból.  A 2008-as pekingi játékokon végül első mérkőzésén kikapott az amerikai Adam Wheelertől és kiesett. Pályafutása során hazai szinten négyszeres egyéni és négyszeres csapat magyar bajnok. Korábban klubunk örökös bajnoki címmel is kitüntette kiemelkedő eredményei okán. Visszavonulását követően a Heves Megyei Birkózó Szövetség elnökeként és a Magyar Birkózó Szövetség elnökségi tagjaként is tevékenykedett. Emellett a Magyar Olimpiai Bizottság tagja és a Sportegyesületek Országos Szövetségének ügyvezető igazgatója. Virág Lajos a mai napig sokszor megfordul a Fáy utcai birkózósátorban, ahová lejár edzeni, hiszen sem a sportágtól, sem a vasasos közösségtől nem tudott teljesen elszakadni.

ÉLETMŰDÍJ
Kőrösi Sándor (ökölvívás)
Édesapja ökölvívó volt, a Vasas elődjében, a BTK-ban bokszolt, de mindenfelé ment az 50-es években, járt a Fradihoz, a Dózsába, majd a Vasashoz. Akkoriban még nagyon nagy csapatbajnokságok voltak, és fia, a kis Sándor mindenhová követte gyerekfejjel. Arról álmodozott, hogy őt is Ádler Zsiga bácsi tanítsa. Aztán így is lett, 1956-ban, 13 évesen került először a Vasashoz. Az erőviszonyok akkor úgy néztek ki, hogy az első csapat megnyerte az NB I-et, a Vasas második csapata az NB II-t, az ifik meg az ifibajnokságot. Kőrösi Sándor 15 évesen, bekerült az ifiválogatottba, egyéniben később felnőtt Budapest-bajnok lett, és több felnőtt csapatbajnoki arany részesévé is vált. Az igazi útját mégis edzőként találta meg: dolgozott a Dinamóban, majd több időszakban a Vasasban, és 60 éves korában, a nyugdíjazásakor is Angyalföldre vitte az útja. Azóta is fáradhatatlanul dolgozik a Gedó György Ökölvívóteremben, már talán ő maga sem tudja, hány generációval ismertette meg az ökölvívás szeretét.
„ Mondhatom, hogy a második otthonom a Vasas. Mindent időmet itt töltöm. Amikor annak idején a József Attila lakóteleppel szemben laktam, másfél-két órát utaztam, hogy a Vasasban legyek, eszembe se jutott máshová menni. Negyven éve már Angyalföldön lakom. A Vasashoz mindig szívesen jön az ember, az edzőkollégák jó barátok, sajnos, már kevesen vagyunk a régi arcok közül. Egyébként a feleségemet is a Vasason keresztül ismertem meg.”

Létay Gyula (sakk)
1944-ben született, kisiskolás korában tanult meg sakkozni édesapja hatására, 1971-ben került a Vasashoz, így piros-kék színekben lett magyar mester és FIDE mester.  A Vasasban az ötödik táblán kezdte fiatalon a versenyeken, innen vált meghatározó, éltáblás játékossá. Értékes tagja volt évtizedeken keresztül az NB I-es és NB I/B-s csapatunknak. Nagy hatással volt rá Bobby Fischer játéka, hiszen ő maga is a kombinatív játék híve. A Vasas kapcsán mindig kiemeli a néhai Káposztás Miklós különleges közösségépítő szerepét és a baráti hangulatot, nem véletlen, hogy aktív évei után a szeniorbajnokságban is asztalhoz ült, és társadalmi munkában edzőként is segítette a Vasas sakkozóinak felkészülését.

BREYER ZOLTÁN SZURKOLÓI DÍJ
Molnár Csaba
„Én vagyok a családban a harmadik generáció, aki a klubnak szurkol. Nagyapám 1902-ben született. Hogy pontosan mikor lett Vasas, az nem ismert, de az biztos, hogy egészen a kezdetektől kötődik a család az egyesülethez. Engem már pocakban is vittek meccsre. Születésem előtt 12 nappal volt az utolsó mérkőzés, amit csak hallgattam, de nem láttam. Ez egy hazai 1-4 volt az MTK ellen. Amint látszik, túlságosan nem szegte kedvem. Hajrá, Vasas!”
Molnár Csaba, vagy, ahogy mindenki ismeri, Lepete, Lepi, évtizedek óta nélkülözhetetlen tagja a Vasas-szurkolótábornak, elsősorban a labdarúgómeccseken, de más sportágakon is találkozunk vele rendszeresem a lelátókon. Alapítója és fontos motorja a Vasas Szurkolói Klubnak, amely összefogja a Vasas-drukkerek közösségét, és több példaértékű akciót is szervezett az elmúlt években.

VASAS TÁMOGATÁSÁÉRT DÍJ
Apáthy-család (A-Híd cégcsoport)
Az A-Híd cégcsoport Apáthy Endrén és fián, a családi hagyományokat ilyen téren is tovább örökítő Apáthy Zoltánon keresztül hosszú évtizedek óta kiemelt támogatója a magyar sportéletnek, elsősorban a vízilabda és a kajak-kenu sportágakon keresztül. Az A-Híd 2020 áprilisában csatlakozott a Vasas vízilabdacsapatához névadó főszponzorként, ezzel egy új és meghatározó fejezetet nyitva a felnőtt csapat életében. Azóta A-Híd VasasPlaket néven a csapat ismét visszakerült a magyar vízilabda elitjébe, amelynek lenyomata három Magyar Kupa-bronzérem, egy bajnoki harmadik hely és most áprilisban egy Eurokupa-győzelem lett. Utóbbi azért is nagy mérföldkő, mert a Vasas vízilabdacsapata több mint húsz év után ünnepelhetett európai kupagyőzelmet egy felejtethetetlen hangulatú meccsen a Komjádiban. Az Apáthy-család részéről Endre és Zoltán is szerves részei a csapat életének, amikor csak tehetik, a lelátón szurkolnak a csapat sikereiért. A Vasas Sport Club a Vasas Támogatásért Díj odaítélésével is szeretné megköszönni önzetlen támogatásukat.