A jeles nap alkalmából hívtuk fel Varga Dénes szüleit, akik négy remek fiút neveltek fel és adtak a magyar vízilabda sportnak. Varga Zoltán és felesége joggal büszke gyermekeikre, mégis hangjukat, mondataikat a visszafogottság és szerénység kíséri. 

Megkeresésünkre az édesanya veszi fel a telefont, de inkább átadja férjének, hogy beszéljen Ő.  „Már tegnap küldtünk egy sms-t – kezdi az édesapa, hogy kinti idő szerint hajnalban, körülbelül abban az időpontban kapja meg, amikor húsz esztendővel ezelőtt megszületett. Az időeltolódás miatt kényszerültünk erre a megoldásra, de természetesen azóta már telefonon is beszéltünk, köszöntöttük. Visszafogottan ünnepeltek a fiúk, mert most minden erővel a vb-re kell koncentrálni.” 
Arra a kérdésre, hogy milyen gyerek volt Dumi, édesanyja egyből rávágja a háttérben: „Nagyon édes!” Az édesapa szerint „Öntörvényű volt és az a mai napig.” - majd így folytatja: „Négy fiút neveltünk fel, mind a négyen vízilabdáztak. A kettő idősebb a korosztályos válogatottságig jutott, aztán más utakon képzelték el a jövőjüket és szögre akasztották az úszósapkát. A két fiatalabb Dániel és Dénes a pólót választotta. Együtt nőttek fel, együtt játszanak, mégis annyi mindenben különböznek. Az eltérő tulajdonságok, vérmérséklet, életfelfogás megmutatkozik a medencében és azon kívül is. Gyerekként sokszor kaptak össze, de a vízben mindig megértették, megértik egymást. Még nem döntöttük el mivel várjuk a fiúkat idehaza, legyen ez inkább meglepetés!”