December elején, az olaszországi Santa Caterina Valfurvában megrendezett OPA Kontinentális Kupán kezdte meg nemzetközi szereplését Lágler Kristóf, amelyet a teljes nemzetközi mezőnyön, s így a magyar csapaton is áthaladó fertőzéshullám miatt nem tudott befejezni. A hónap közepén, a sorozat ausztriai állomásának 10 kilométeres szabadstílusú számában azonban már egy 147.29-es igen értékes FIS-pontszámmal végzett a 61. helyen. Január végén, Lengyelországban tovább javult, hiszen 10 kilométeren 131.60, 15 kilométeren pedig 134.47 pontot ért a 9., illetve 12. helyezése.  A Szlovákiában megrendezett országos bajnokság azonban mindent vitt, s nemcsak a 119.10 FIS-pontnak köszönhetően.

„Tömegrajt esetén mindig nehezebb jó számszerű eredményt elérni, ezért még értékesebb a skalkai teljesítményem, bár karrierem első felnőtt sífutó ob-címének megszerzése miatt már önmagában is emlékezetes maradna – idézte fel Lágler Kristóf a március közepén megrendezett Szláv Kupát, amelyen a hazai elsőség sorsa dőlt el. – Legerősebb ellenfelem, Kónya Ádám nem volt kirobbanó formában, számomra pedig minden összeállt ezen a napon. Technikailag is rendben voltam, miközben az erőnlétem is jó volt. Ez egyébként egy érdekes verseny volt, az időjárás nagy kihívás elé állított bennünket Szlovákiában. Szombaton óriási hóvihar alakult ki, ami ugyan hozott friss havat is, de egyes helyeken a szél egészen a jeges alsóbb rétegig lefújta. A síléceket mi vaxoltuk, és meglehetősen lassúra sikerültek. Felfelé jól haladtunk a mezőnnyel, a lefelé vezető hosszú szerpentinen azonban nem voltunk elég gyorsak. Akiket az előbbin megelőztem, azok az utóbbin lehagytak. Emiatt elég szenvedős lett a futam, de a végeredménnyel elégedett lehettem. Pedig klasszikus stílusban mentünk, amiben mindig gyengébb vagyok, különösen a rosszabb körülmények között. Nagy élmény volt a világbajnokság is, amelyen jó átlagos teljesítményt nyújtottam a csapat sprinten kívül.”

Első felnőtt országos bajnoki címét nyerte idén Lágler Kristóf a szlovákiai Skalkában  
 

Lágler Kristóf az idei szezont találóan úgy jellemezte, hogy evés közben jött meg az étvágya. Ősszel a szokásosnál gyengébb motivációval vágott neki a felkészülésnek, majd a versenyeknek. Ennek ellenére tette a dolgát, s a nemzetközi futamok gyarapodásával egyre jobban élvezte a síelést. Ráadásul most a jó forma, amelyet február elején szokott elérni, tovább is kitartott két-három héttel, hiszen még a hétvégi Falunban megrendezett Világkupa-viadalon nyújtott teljesítményével is elégedett volt. A legszívesebben azonban a február elején megrendezett toblach-i Vk-állomásra gondol vissza, ott ráadásul a tíz kilométert a szívéhez közelebb álló szabad stílusban futhatta.

„Inspiráló esztendő volt az idei, az biztos, éppen ezért a jövő évi szezonra biztosan felkészülök, s talán a következő olimpia is benne lehet még a programomban, bár pillanatnyilag három évre előre nem tudok tervezni – beszélt jövőjéről az áprilisban 29. születésnapját ünneplő sportolónk, aki életkora alapján legeredményesebb időszakát kezdhetné meg sífutóként. – Erőnlétileg és technikailag a következő öt-hat esztendőben lehetnék a csúcson, ám az idő múltával a civil karrieremre is egyre jobban figyelnem kell. Most szerencsére olyan munkám van szociológusként, amelyet össze tudok egyeztetni a sporttal, de nem tudhatom, hogy ez meddig lesz így. Mivel magyar sífutóként nem tartozom a világ elitjéhez, a jövőmre is gondolnom kell. Bevallom, hogy még most is feszengek a világbajnokok társaságában, ugyanakkor óriási motivációt is ad, hogy köztük lehetek. Imádom a sportágamat, és sajnálom, hogy mi nem tudunk hozzájuk hasonlóan profi körülmények között készülni. Mostantól egy-két hónapig a civil életemben hozom be a lemaradásokat, a nyár végétől azonban ismét a sífutás kerül majd a gondolataim középpontjába.”

Fotók: www.ivancillik.eu