Az északi számok férfi versenye, elsöprő norvég fölényt hozott a szlovéniai Planicában megrendezett világbajnokságon. A három magyar résztvevő, Kónya Ádám, Lágler Kristóf és Büki Ádám jóval szerényebb reményekkel vághatott neki a futamoknak, számukra a részvétel, a jó teljesítmény volt a cél. A Vasas sífutója a hosszabb távot kedveli, ennek ellenére, már a nyitó 1,4 kilométeren is jobbat futott, mint a két évvel ezelőtti vb-n. Persze az eredmény mindig viszonylagos, az indulók létszámától és a kialakított pályától egyaránt függ, így nem is a 99. helyezés, hanem a teljesítmény szerint értékelt. Ez pedig a 15 kilométeres táv esetében is igaz volt.

„A sprinten nagyon lassú volt a pálya, hiszen nappal szokatlanul meleg, éjjel viszont hideg volt, a párás idő pedig szinte ette a havat. A klasszikus nyomok a felfelé menetekben és a kanyarokban szinte teljesen eltűntek, sokszor bokáig merültünk a laza hóban – idézte fel Lágler Kristóf a klasszikus sprintet, amelyet a nehézségek ellenére jó érzéssel zárt, és optimistán várta fő számát a 15 kilométert – Kedvenc számomban nagyon jól kezdtem, indulás előtt bekaptam egy koffeinzselét, amitől nagyon erősnek éreztem magam, jól felpörögtem. Ezt követően, a második körben persze jött egy törvényszerű hullámvölgy, amikor a lábam nem bírta követni a szívem által diktált tempót, de ezt a nehézséget is legyőztem, és a harmadikban ismét jól mentem. Hogy mi a jó eredmény, az persze mindig viszonylagos, számomra például az, hogy több olyan sífutót is megvertem, akik korábban jobbak voltak nálam, gyűjtöttem tehát értékes skalpokat. Hiába vagyunk a mezőny második felében, azért közöttünk is van egy óriási rivalizálás. Nagyon jól akartam menni, titokban szerettem volna a legjobb magyarként célba érni, de Ádám végül négy hellyel előttem végzett.”

A világbajnokság megnyitóján Kristóf vitte a magyar zászlót ( fent a színpadon), előtérben a magyar delegáció: Kónya Bálint szövetségi kapitány, Kónya Ádám és Büki Ádám sífutók
 

Kristóf az edzések alapján úgy gondolta, hogy fekszik majd neki ez a pálya, de végül a hosszú felfelé vezető szakaszokon igencsak próbára tette a „mászás”, s hiába érezte a rajtot követően, hogy élete versenye lesz, nem így történt. Még akkor sem, ha a kifejezetten jó futamok között fog emlékezni a planicai hosszabb távra.

A csapat sprint versenyben Kónya Ádámmal képviselték a magyar színeket, az új lebonyolítási rend azonban nem nekik kedvezett. A korábbi, versenyzőnkét három-három kört, egy-egyre csökkentették s ezzel az igazi sprinterek kerültek előnybe. Utóbbiak a korábbi rendszerben gyakran nem bírták a végéig, most viszont gyorsaságukkal a mezőny elejére kerülhettek.

„Számomra egyértelműen kedvezőbb volt a korábbi lebonyolítási rend, nem tudtam dinamikus mozgással haladni, nehezek voltak a lábaim, az izmaim pedig még merevek – számolt be a csapatverseny eseményeiről Lágler Kristóf, aki a nemzetközi erőviszonyokba is engedett némi betekintés ennek kapcsán. – Eddig három team sprinten vettem részt, ezt volt közülük a legrosszabba, ezen nincs mit tagadni. Ádám egy tisztességes sprintet ment, én viszont nem. Nagyon szenvedős volt az egész. A norvégok hegemóniája a férfiak mezőnyében nemcsak a skandináv ország hagyományaiban keresendő, de bizony óriási kutatásfejlesztés és tőke is áll mögöttük. A tizenöt kilométeres számban harminckét percet futott a győztes Krueger, amivel húsz évvel ezelőtt, még a tíz kilométeren is dobogós lett volna. Döbbenetes ez a fejlődés. Amikor a pályán elhúznak melletted, az természetesen demotiváló érzés, ám amikor a versenyt kívülről figyeled, akkor azért lenyűgöző a laza, szép mozgásuk. Norvégiában olyan erős ez a tudományos háttér, hogy egyetemi karokon külön sífutás edzéselméleti szak is létezik. Az orosz távollétéről is szót kell azonban ejteni, hiszen ők azért bele tudtak volna szólni a végső helyezések sorsába is.”

Kónya Bálint, Lágler Kristóf, Büki Ádám és Kónya Ádám (balról jobbra)
 

A világbajnokságot a klasszikus 50 kilométeres táv zárja majd vasárnap, ám ezen már nem állnak rajthoz a magyar versenyzők. Kristóf úgy gondolja, hogy ebben a számban nincs ott a helye a világ legjobbjai között. A mezőny eleje annyival jobb náluk, hogy biztosan leköröznék. Ennek pedig nem igazán látja értelmét. Szabadstílusban még talán megkockáztatná, de klasszikusban semmiképpen. Utóbbiban igazán látványos a különbség az elit és az őket követők között.

„Jó érzésekkel tekintek vissza a világbajnokságra, szerintem a lehetőségeimhez mérten kihoztam magamból amit tudtam. Most még az ob-ra készülök, majd egy világkupa-futamon is elindulok, a teljes szezont majd azt követően értékelem saját magam számára is” – zárta összefoglalóját Lágler Kristóf.