- Ha ránézünk a mai évforduló alkalmából készült képes és szöveges visszaemlékezésre, látható, hogy a „köszönet" a leghangsúlyosabb üzenet.

Igen, a köszönet jut először az eszembe, hiszen a Vasas élén töltött két évtized során sokak segítségére, támogatására számíthattam. Mindig jó megtapasztalni, hogy mennyire sok embernek fontos a klub – de ez persze nemcsak az elmúlt húsz évre, hanem mind a száztizenegyre igaz. A kötődés sokféleképpen nyilvánul meg: vannak, akik nap mint nap szorgalmas, lelkiismeretes munkával járulnak hozzá a működésünkhöz. Vannak, akik fanatikus szurkolással segítenek minket. Vannak, akik bíznak bennünk és hozzánk hozzák sportolni a gyerekeiket. És persze vannak olyanok is, akik pénzügyileg vagy tulajdonostársként segítik a Vasast. Ez tehát tényleg egy csapatmunka, ami elengedhetetlen a professzionális működéshez, valamint alapja a jó közösség kialakításának, vagy éppen a hatékony érdekérvényesítésnek. Ezzel együtt nem akarok álszerény lenni, mert biztosan nekem is szerepem van mindabban, amit az elődeim munkáját követően az elmúlt húsz évben felépítettünk, ahogy természetesen bizonyos hibákért is terhel felelősség, hiszen a végső döntéseket mindig nekem kellett és kell meghoznom a folyamatokban. 

- Maradva ennél a bizonyos visszaemlékezésnél, felvillan rajta a 2002-es megválasztás utáni interjú, amelynek már a címe is árulkodó: „Bátor ember mély vízben”. Milyen most visszatekinteni?
Fiatalkori sajátosság, hogy az ember bátrabban hoz döntéseket, és talán kevésbé gondol bele, mire vállalkozik. Óriási ajándék volt az élettől, hogy én akkor ezt a lehetőséget megkaphattam, de a bátorság mellett egy határozott vízióm is volt arról, mit szeretnék elérni a Vasassal. Az egyik munkatársam jóvoltából pont a napokban került a kezembe egy másik interjú ebből a kezdeti időszakból, amiben így foglaltam össze a célokat: „…Új egyesületi modellt szeretnénk kidolgozni. Egy olyan modellt, ahol minden terület élén profi szakemberek állnak, és mindenki pontosan tudja, hogy mi a feladata. Egy olyan modellt, ahol a szabadidő, az utánpótlás és a minőségi (profi) sport egyforma törődést fog tapasztalni...” Úgy gondolom, két évtized távlatából kijelenthetjük, hogy a Vasas ezeken a területeken markánsan előre tudott lépni, és elértük a céljainkat.

- Banális kérdés, de felteszem: mire a legbüszkébb?
Összességében talán pontosan erre, hogy sikerült elérnünk, amit elterveztünk, és amit a Vasas családnak megígértem a megválasztásomkor. No meg arra is, hogy a mai széthúzó világban egy olyan közösséget, egy olyan brandet hoztunk létre „A család az első” szlogen jegyében – gyakorlatilag úttörőként a magyar sportban –, ami nemhogy nem megosztó, de kifejezetten összehozza az embereket.  

- Milyen út vezetett idáig?  
Mindenkinél hamarabb felismertük, hogy a korszerű létesítmények a fejlődés zálogai. 2004-ben elsőként léptünk, saját vagyonkezelésbe véve az állami létesítményeinket. Ennek köszönhetően indulhatott el nagyon komoly fejlődés ezen a téren, eleinte olyan elhivatott és önzetlen üzemeltetőpartnerek bevonásával, mint Pasarét esetében Farkas Balázs és az euroleasinges tulajdonostársai, valamint kisebb volumenben ugyan, de a Folyondár utca megújulása is egy ilyen konstrukcióban történt meg. A Fáy utcai bázisunk fejlődése egy területértékesítésnek köszönhetően indult el szintén ebben az időszakban a labdarúgó-edzőcentrum megújulásával, majd 2012-től, immár a kormány által nyújtott kiemelt állami támogatásoknak köszönhetően tudtunk kiteljesedni, sokmilliárdos, sikeres beruházásokat levezényelve a sporttelepeinken. Ezen felül bővültünk is, hiszen immár a Jégcentrumot is a Vasas SC vagyonkezeli, hamarosan pedig átadjuk a Normafán a megújuló Vasas-síházat.

- Szabadidősport, utánpótlás és profi sport: ezeket jelölte meg kulcsterületnek 2002-ben. Hova jutottunk azóta? 
A szabadidősport nagyon szorosan összefügg az előbb említett létesítményfejlesztésekkel, mert így külsősök számára is vonzóvá tudtuk tenni az infrastruktúránkat a szolgáltatásainkkal. Az utánpótlásnevelés továbbra is a legfontosabb alapfeladatunk, ami szintén erősen kapcsolódik a létesítmények állapotához, hiszen ma már több ezer gyerek sportol nálunk napi szinten, döntő többségében modern feltételek mellett. Azok számára, akik közülük az élsport mellett teszik le a voksukat, szintén tudunk lehetőséget biztosítani. Nagyon komoly értékeink vannak ilyen téren is, elég, ha egy pillantást vetünk a weboldalunkon a tavasszal elindított Vasas-tehetségek rovatunkra. A felnőtt élsportot pedig a mindenkori lehetőségeinknek megfelelően finanszírozzuk, hiszen egy száztizenegy éves klubnál elvárás, már csak a szurkolók miatt is, hogy a legjobbak között legyünk. Mára be kellett látnom, hogy ez utóbbit az anyagyesület nem tudja önállóan magas szinten menedzselni, csak olyan önzetlen és tőkeerős partnerek, illetve tulajdonostársak szerepvállalásával, akik a saját forrásaikból támogatva teszik lehetővé, hogy a hagyományokhoz méltóan az elithez tudjunk tartozni.

- Milyennek látja a jelent és a jövőt?
Már a covid-időszak is komoly kihívás elé állított minket, ahogy mindenki mást is, de utólag kimondható, hogy – elsősorban a sportolóink és a szakembereink kitartásának köszönhetően – nagyon jól átvészeltük azt az időszakot. Azt viszont senki sem gondolta, hogy ezután szinte rögtön jön egy még komolyabb kihívás, amit a háborús helyzet és a vele járó infláció, valamint az energiaárak drasztikus emelkedése okoz. A legnehezebb, hogy éppen a létesítmény-fenntartás kerül így komoly veszélybe, márpedig ha nem tudjuk az infrastruktúrát megfelelő színvonalon üzemeltetni, akkor az egész működésünk atomjaira hullhat. És itt elsősorban nem a stadionokról, csarnokokról beszélek, hanem minden olyan edzőfelületről, ami a gyerekek sportolását hivatott szolgálni a mindennapokban. A döntéshozók és a kormány eddig is mindig igyekezett segítőkezet nyújtani a nehéz helyzetekben, és bízunk benne, hogy most is lesz lehetőségük erre. Mivel azonban globális krízisről van szó, ami nemcsak a sportvilágot érinti, hanem más létfontosságú szektorok is segítségre szorulnak, így tiszteletben kell tartanunk a prioritásokat.

- Ha már időutazással kezdtük, fejezzük is be azzal: milyen lesz újabb húsz év múlva a Vasas?
Csupa jó dolgot vizionálok! Újabb létesítményfejlesztéseket mindenképpen, hiszen edzőfelületekre mindig szükség lesz. A magyar sport továbbra is kiemelt ágazat lesz, ennek köszönhetően pedig még magasabb szintre tudjuk emelni az utánpótlásnevelésünket. Addig még lesz újabb öt olimpia és paralimpia, amelyeken biztosan születnek Vasas-érmek, és talán egy budapesti rendezésű olimpiát is megélhetünk. A csapatsportágaink újabb bajnoki címeket és kupagyőzelmeket ünnepelhetnek a szurkolóinkkal. Lesznek olyan újabb klublegendák, akikről létesítményeket nevezhetünk el. És ami talán a legfontosabb: a Vasas továbbra is egy szerethető közösség marad.