Klubunk ökölvívó-szakosztályának sportolójával, Fodor Milánnal beszélgettünk az elmúlt időszak eredményeiről, amatőr és profi versenyzésről, illetve a céljairól a boksz nemzetközi helyzetének függvényében.
– Jobban vagy?
Igen, köszönöm a kérdést! Sajnos lebetegedtem a héten, az elmúlt napokban pedig emiatt nem volt túl sok erőm. Szerencsére ma sokkal jobb közérzettel ébredtem, azonban már megtanultam, hogy türelemmel várjam meg, amikor újra készen állok a sportolásra; korábban emiatt előfordult, hogy pórul jártam, és csak rosszabb lett a helyzet a kesztyűhúzás után.
– Az utóbbi napokban nem csak a megfázást pihented, hiszen szeptember végén Szarajevóban jártatok a válogatottal, ahol egy emlékversenyen léptél ringbe. Egy győzelem és egy vereség volt a mérleged, mellé pedig egy bronzérem; elégedett vagy?
Az első meccsemen palesztin ellenféllel csaptam össze, aki meglepően magas srác volt. A 67 kilós súlycsoporthoz képest szokatlan testalkatú bokszolóról van szó: nagyjából egy fejjel magasabb nálam, mellé pedig masszív felépítésű – úgy éreztem, mintha kategóriákkal feljebb harcolnék. Viszont a verekedős stílusa feküdt nekem, így a második menetben döntő fölénnyel nyertem. A második fellépésemet – a korábbiakhoz képest szokatlan módon – jól indítottam, viszont a lengyel ellenfelem nagyon jó bunyós, őt sem kellett félteni. Szoros küzdelem volt, aminek a végén – meglepetésünkre – az ő kezét emelték a magasba. Talán még a lengyel stáb sem számított erre, a végén nem győztek gratulálni a teljesítményemhez. A vereség csalódás volt, ám az évek alatt megtanultam kezelni azt, ha kérdéses eredmény születik. Sokkal fontosabb, hogy jó formában bunyóztam, nem játszottam alárendelt szerepet a későbbi győztes ellen sem; a szövetségi kapitány és az edzőim is elégedettek voltak velem.
– Tegyük félre a keserédes boszniai kiruccanást; mit tekintesz az év eddigi csúcspontjának, legszebb emlékének?
Sokat nem kell gondolkodnom, a nyár eleji, jereváni Európa-bajnokság ugrik be. A legnagyobb tét azon a versenyen volt, mindig extra élmény ekkora eseményen képviselni a magyar színeket. A bolgár ellenfelem ellen komoly skalpot szereztem, erős ökölvívóról van szó az esetében, utána pedig még nagyobb falat következett a végül döntőig menetelő grúz személyében. Ő korábban olimpián és vb-n is érmes tudott lenni, és az első kiemeltként vágott neki a kontinensviadalnak. Hajszálon múlott, hogy meg tudjam verni, szoros csatát vívtunk, így kijelenthetem: ha megfelelő a felkészülésem, a súlycsoportom legjobb európai képviselőivel is fel tudom venni a versenyt. Ez pedig mindennél többet jelent.
– Tudjuk, hogy az olimpiai kvalifikáció áll a fókuszodban, a tokiói versenyről kevéssel maradtál le. A sportág helyzete azonban nehéz, hiszen – jelen állás szerint – a 2024-es ötkarikás játékok után a boksz kikerül a programból. Érzel emiatt extra terhet?
Rengeteg egyéb feladat áll előttem a következő időszakban: jelenleg a decemberi országos bajnokságra készülök, ám ha minden igaz, előtte még lesz a válogatottban nemzetközi meccsem. Jövő vasárnap pedig szintén komoly mérföldkő érkezik a pályafutásomban, hiszen az első profi mérkőzésemen fogok szerepelni. Óriási különbség nem lesz, három helyett négy menetet fogok vívni a fővárosi eseményen; izgalmas lesz belekóstolni, még akkor is, ha viszonylag kisebb rendezvényről van szó. Az utóbbi időben valamivel szabadabb lett az átjárás az amatőr és a profi szint között, ezt pedig megpróbálom kihasználni. Való igaz, a legfőbb cél továbbra is az olimpia, a felkészülést pedig minden új impulzus segít. Szomorú, hogy 2028-ban valószínűleg már nem láthatjuk ökölvívást a programban, de a sportágunk folyamatosan változik, így elsősorban saját magamra próbálok figyelni, a külső hatásokat kizárva.
