„Természetesen az elvesztett finálét követően csalódottak voltunk, hiszen mindig a győzelem a végső célunk, de ma már világosan látjuk az ezüstérem értékét is – véli Márkus Attila, aki tavaly nyáron, Szegedről érkezett Pasarétre, és akkor fel sem merült benne, hogy a bajnokság során a 2008-as generációt vezetőedzőként irányíthatja majd. – A gárda erényeiről beszélve egészen a kiválasztásig kell visszamennem. Nagy Zoltán, a fiatalabbak szakmai igazgatója, ezzel a társasággal kezdett el elsőként foglalkozni, edzette, menedzselte őket, s ezzel a mai napig rajtuk hagyta a keze nyomát. Később Karatka Lajos vett át őket, mellette lettem volna másodedző, ám Zoltán másképp döntött. Remélem nem bánta meg, hogy ilyen korán bizalmat szavazott nekem, számomra ugyanis ez egy óriási lehetőség volt, amit a folyamatos fejlődéssel, tanulással próbálok meghálálni. Összességében azonban a srácoknak köszönhető, hogy ilyen fantasztikus évet zárhattunk. Minden kezdeti nehézség ellenére.”

A fiatal szakember szerint azt mindannyian tudták, hogy a koronavírus-járvány miatt a mezőny alaposan meggyengült, számos csapatnak még edzései sem voltak a legnehezebb időszakban. Pasaréten ezzel szemben csak akkor kellett megszakítaniuk a gyakorlásokat, amikor valaki beteg lett, vagy karanténba került. A másik póluson viszont ott voltak az államilag támogatott akadémiák, a Rátgéber és a Honvéd, akik átlagos körülmények között is magasabb szintet képviselnek. Hozzájuk csatlakozott meglepetésre kész gárdaként a Kaposvár, miközben az Oroszlány és a Szombathely is ütöképes együttest állított ki, a fővárosban pedig a Kőbányai Darazsak tűntek komoly ellenfélnek.

Óriási csatában maradtak alul akadémistáink Pécsett, a serdülő döntő fináléjában

„A selejtező nem jelentett problémát, a csoportelsőség pedig azért volt fontos, hogy a legerősebb csapatokkal mérkőzhessünk a folytatásban, hiszen a fiúk fejlődését kizárólag így tudjuk garantálni – idézte fel a rajtot Márkus Attila, akit az idény során Kárpáti Dániel és Hegedüs Péter edző segített munkájában. – Úgy gondolom, húsvétra csiszolódott össze a csapat, a cseh túra idején. Ez volt az idény egyik kulcspontja, hiszen a nemzetközi színtéren végre igazi kihívással találkoztunk. A döntőben a Bayern Münchent sikerült legyőznünk, ami óriási fegyvertény. Ebben a pillanatban billent át a fiúk önbizalma, és állt össze a gárda. Ekkor mondtuk ki először, hogy éremért akarunk küzdeni!

Ez utóbbihoz persze arra is szükség volt, hogy a pécsi országos döntőben minden a lehető legjobban alakuljon. A tökéletes formaidőzítésnek köszönhetően nagyarányú győzelmek kísérték a csapat útját a csoportelsőségig. A nagy rivális Budapesti Honvédot is több mint harminc ponttal verték, jóllehet az alapszakasz egyik keserű pillanatát éppen ellenük kellett átélniük, igaz akkor foghíjas csapattal szenvedtek vereséget a Dózsa György úton.

„Ilyen sima menetelést azért még mi sem vártunk, ám a fiúk, Zöldi Péter és Halasy Örs vezérletével, fantasztikusan játszottak. És ahogy lenni szokott, evés közben jött meg igazán az étvágyunk, s ekkor már a Rátgéber Akadémia ellen készültünk. A döntőben sajnos nagyon hullámzóan teljesítettünk, a pécsiek tíz-egyes sorozattal indítottak, amit ugyan sikerült ledolgoznunk és a félidőben még vezettünk is. A mi sztárjaink azonban előbb fogytak el, fáradtak ki, a padról jövők pedig nem tudták érdemben befolyásolni a meccs alakulását. Ennek ellenére úgy gondolom, és a visszhangok alapján ezzel nem vagyok egyedül, érett, tetszetős kosárlabdát játszottunk. A bajnokság és a döntő során mutatott példaértékű védekezésünk pedig ezúttal is tiszteletet parancsolt” – értékelt a Vasas Akadémia szakembere, aki személy szerint is sokat tett azért, hogy a fiatal játékosok bizalmát elnyerje, miközben nagyon keményen, nagyon sokat edzettek. A gyakorlások során szinte mindig a határaikat feszegették, a Vasas Akadémia névjegyeként meghatározott agresszív védekezést pedig az évvégére a legmagasabb korosztályos szintre emelték.

A döntő All Star-csapatában Zöldi Péter (balról a második) kapott helyet együttesünkből

„A bizalom kiépítése volt talán a legnehezebb, nekik is el kellett hinniük, hogy a segítségükre érkeztem – teszi hozzá Márkus Attila. – Ráadásul a csapat sem volt teljesen heterogén, hiszen Zöldi és Halasy korábban feljebb játszott. A nagy egyéniségekből közösséget kellett kovácsolni, és ráébreszteni őket arra, hogy együtt, csapatként, még messzebbre juthatnak. Nehéz, rögös úton mentünk végig, amelyen a Honvédtól kapott pofonnak is meg volt a maga helye. Szerencsére kollégáimra, Kárpáti Dánielre és Hegedüs Péterre, végig számíthattam.”

Márkus Attila hosszú éveken át dolgozott Szegeden a 2006-os korosztállyal, amely éppen a koronavírus-járvány idején lépett a serdülőkorba. A bajnokságok hirtelen lezárása miatt velük nem arathatta le a munkája gyümölcsét, úgy érezte, hogy négy éve veszett kárba. Az élet azonban most kárpótolta, igaz, a 2008-asokkal, s immáron Pasaréten. A fiatal szakember éppen ezért az eddigieknél is nagyobb motiváltsággal folytatja munkáját a Vasas Akadémián, mégpedig a 2010-es nemzedékkel, amellyel két, kihívásokban gazdag évet szeretne együtt eltölteni.

„Nagyon jól érzem magam Pasaréten, s nem titkolt célom, hogy minél több borsot törjünk csapataimmal a kiemelt akadémiák együtteseinek orra alá!” – osztja meg ars poétikáját Márkus Attila, akit ebbéli törekvésében vélhetően következő csapata is maximálisan támogatni fog.

Fotók: Vasas Akadémia/hunbasket