Aranyéremmel tért vissza február közepén a Vasas SC korábbi többszörös ob-győztes férfi csapata, bár, most már a szeniorok mezőnyében. Az idősebb korosztály képviselői számára megrendezett curling országos bajnokságon ráadásul idén rekordszámú résztvevő indult, így a Nagy György, Jakab Zoltán, Bartalus Gábor, Asztalos Sándor összeállítású, Barna Krisztián által irányított együttes győzelme még értékesebb. A csapat számára azonban ez még csak a kezdet volt, hiszen április utolsó hetében, Sárdi Péterrel kiegészülve, hazánk színeit képviselhette a Svájcban megrendezett szenior világbajnokságon. Az együttes végül két győzelemmel és négy vereséggel a B csoport ötödik helyén végzett.

„Nem tűztünk ki magunk elé nagy célokat, hiszen az első ilyen jellegű versenyünk volt – beszélt az előzetes elvárásokról Jakab Zoltán, aki továbbra is sok időt tölt a jégen, igaz, az utóbbi években már ezt edzőként és nem játékosként tette. – Egyáltalán nem ismertük a mezőnyt, s bár az indulók névsorát böngészve sok ismerőst találtunk, ez alapján nem vonhattunk le messzemenő következtetéseket. Hiszen mégiscsak egy szenior világbajnokságról van szó, nem tudhatjuk, ki mennyit készült az eseményre. A mi csapatunk is elég vegyes ebből a szempontból, hiszen Nagy György a mai napig nemzetközi szinten is aktív játékos, míg többen éveken át jégre sem léptek. Én megint más eset vagyok, hiszen nap mint nap ott vagyok ugyan a pályán, csak most már edzőként. A versenyzés azonban egészen más dolog, teljes embert és tervszerű felkészülést kíván.”

A magyar csapat számára ráadásul komoly hátrányt jelentett, hogy az ob-győzelemben oroszlánrészt vállaló Nagy Györgyre nem számíthatott Genfben, hiszen ő a párhuzamosan zajló vegyes páros világbajnokságon volt érdekelt, Szekeres Ildikó oldalán. De a közös gyakorlásokra sem volt túl sok lehetőségük, hiszen a régi nagy csapat újbóli összeállásának terve is meglehetősen újkeletű. Bár a világbajnokságon szerzett pozitív tapasztalatoknak köszönhetően a csapat tagjai már most elhatározták, a jövőben a lehető legkomolyabban veszik majd a szenior együttesben vállalt szerepüket.

„Újult erővel törtek felszínre a régi közös emlékek, amelyek a mostani élményekkel ötvözve mindannyiunknak nagy lökést adtak – véli Jakab Zoltán, aki szerint a koronavírus-járványt követő szabadabb légkör is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy valóban különleges pillanatokat élhessenek meg Genfben. – Ismét volt mérkőzés utáni közös beszélgetés egy pohár ital mellett, ami a veteránok esetében már többnyire a sört jelentette. Barna Krisztián, aki most edzőként kísért el bennünket, például már el is határozta, hogy jövőre játékosként is visszatér a jégre. A jövő persze sokban függ Nagy György terveitől is. Borzasztóan örülünk a vegyes párosban elért sikereiknek, ugyanakkor nekünk is szükségünk lenne a rutinjára. Az is biztos, hogy a legjobb korban vagyunk, kellően fittek a rendszeres edzéshez, amely nélkül nem lehet a nemzetközi porondra kilépni. Az ellenfelek között hihetetlenül rutinos hatvan-hetvenévesek éppúgy voltak, mint a felnőtt, aktív pályafutásukat szinte még be sem fejezők. Ez persze számunkra is reményt ad a folytatásra”

A nagyszerű körülmények között megrendezett világbajnokságon a Vasas csapata számára az összeszokás volt a legnagyobb feladat, amely a napok múlásával egyre jobban sikerült. Nem véletlen tehát hogy a játékosokban az utolsó, Anglia elleni győztes találkozó maradt meg leginkább. Bár Jakab Zoltán szerint ezt a sikeren túl, a játék előremutató képe is indokolja. A szakember elmondása szerint ezen a mérkőzésen végre végig sikerült irányítaniuk a játékot. S bár az ellenfél ezen a napon korántsem a legjobb formáját hozta, a mieink szemfülességére is szükség volt ahhoz, hogy valamennyi hibájukat azonnal kihasználják.

„Jellemzően hátrányos helyzetből jöttünk vissza a meccsekbe, ami azt mutatja, hogy a lelkesedéssel minden rendben volt – jellemzi a csapat játékát Jakab Zoltán. – A hitünk végig megmaradt, nagyokat küzdöttünk. A mérkőzések azonban igen magas színvonalúak voltak, ezért hibáztunk többet a szokásosnál. A svédek például szinte ugyanebben a felállásban nyertek korábban kétszer is felnőtt világbajnokságot, sok ellenfelünk tíz-húsz éve játszik együtt. A jeget is meg kellett szoknunk, mert hiába feküdt egymás mellett a tökéletesen előkészített pálya, felületük különböző volt, s azonnal változott, amint valamelyiken leállt a játék, vagy valahol kinyitottak egy ajtót. Minél több idegen pályán van lehetősége valakinek játszania, annál könnyebben veszi a sportág ezen nehézségéből fakadó akadályokat. Szkipünk, Sárdi Péter dolgát nagyban megnehezítette, hogy keveset látott minket a verseny előtt, hiába épített fel egy jó stratégiát, s hiába voltunk ott fejben mi is, ha az elképzeléseit a jégen nem tudtuk pontosan lekövetni. De ez is csak erősíti a vb legfőbb tanulságát, az összeszokottság mindennek a kulcsa. Erre kell tehát a jövőben a legnagyobb figyelmet fordítanunk.”

A világbajnokság tapasztalatait a csapat hamarosan közösen is levonja, és ha mindenki egyetért a folytatással, akkor valószínű, hogy a felnőtt ob-én is elindulnak a tétmeccsek számának növelése érdekében. Ezt persze új együttesként csak a B ligából kezdhetik, ám az ő esetükben amúgy sem az eredményen, hanem kizárólag a közös játékon van a hangsúly. A svájci közös élmény mindenestre ehhez már most kiváló alapul szolgál.

Fotók: @WCF/Ansis Ventins