Klubunk 111. születésnapján, az egyesület alapításának Thököly úti színhelyén avatott emléktáblát a Vasas család.
A Thököly út 56. szám alatt gyűlt össze a Vasas család szerdán délelőtt. 1911. március 16-án ugyanis ezen a helyen alapította meg a Vas –és Fémmunkások Szövetsége klubunkat. A Vasas Szurkolói Klub és az anyaegyesület kezdeményezésére mostantól emléktábla is hirdeti az alapítók dicsőségét.
Az emléktáblát Dr. Jákó János, a klub tiszteletbeli elnöke és Kálmán Zoltán, a Vasas Szurkolói Klub elnöke leplezték le néhány perccel 11 óra után
Ott volt az ünnepségen a 94. évében járó Dr. Kotsis Attiláné, a Vasas és a röplabdasport Gabi nénije. Rosivall Zoltán, a síszakosztály életműdíjasa. Pólósaink részéről a klubhűséget megtestesítő Földi László és Takács Bálint. Labdarúgó-legendánk, Tóth Bálint. A sakksportág képviseletében Horváth Júlia és Havasi László, de jelen voltak az ügyvezetés munkatársai és szurkolók különböző generációi: Hurubán Zoltán, a Vasas-lelátók egyik hangulatfelelőse például csak azért vett ma ki szabadságot, hogy az alapítóknak tiszteleghessen.
Pont ilyen színes a Vasas család, és jó volt együtt ott lenni azon a helyen, ahol 111 éve ez a történet elkezdődött.
Dr. Jákó János köszöntője
111 éves a Vasas SC - Emléktábla-avató, 2022.március 16., Budapest
1911. március 16-án a Magyarországi Vas és Fémmunkások Szövetsége itt ezen a helyen megalapította a Vas és Fémmunkások Sport Clubját, a Vasast. Akkor már évek óta működött Budapesten a Ferencváros, az UTE vagy az MTK. Mégis úgy gondolták, hogy a munkások sportolása saját egyesületükben történjen. Jól tették! Erre bizonyíték az azóta elért több, mint 50 olimpiai bajnoki, több, mint 100 világ és Európa-bajnoki cím, amit a Vasas sportolói elértek és az a körülbelül 3000 gyerek, akik a Vasasban sportolnak ma.
Pedig az alapítók nem tudhatták, hogy alig 3 év és a lángokban álló Európában több tízezer honfitársuk hal majd meg, ahogy azt sem tudhatták, hogy alig 30 év múlva újra elszabadul a pokol a világon és a Nemzet és a Vasas halála is oly közel lesz. Azt sem láthatták előre, hogy munkások ezrei fognak a barikádokon harcolni a megszálló szovjet csapatokkal 1956-ban és életüket adják majd a szabadságért. Most több év pandémia után újra szörnyű háború árnyékában kell megemlékeznünk alapítóinkról.
Bryan Cartledge az 1980-es évek elején volt Nagy-Britannia budapesti Nagykövete és egy kötetben- ki tudja miért- megírta Magyarország történetét. A könyv címe elgondolkodtató: Megmaradni! És a Vasas megmaradt, túlélt és él ma is. A rendszerváltást követően megépítettük az új Illovszky Stadiont, az edzőközpontunkat, az új kézilabda - és bokszcsarnokot, megújult a Sterbinszky Amália csarnok is a Fáy utcában, de a pasaréti vívótermünk is megszépült, akárcsak a Folyondár utcai létesítményünk. Az elkövetkező 10-15 évben pedig reméljük a Vasas-város is fel fog épülni Faragó Tamás nevét viselő uszodával a központjában.
Mindezt nem lehetett volna elérni állami és önkormányzati támogatások nélkül. Tudjuk, hogy ezeket a forrásokat nem ingyen adják. Felelősséggel tartozunk értük és ez a felelősség elsősorban abban áll, hogy be kell raknunk a magyar közösbe azt, amit tőlünk elvárnak. Mi ennek eleget tettünk. Akárcsak Rióban, úgy Tokióban is a Vasas betette a közösbe a tőle elvárhatót. Szilágyi Áron fantasztikus triplázása és két csodálatos paralimpiai bajnok lányunk, Illés Fanni és Pap Bianka aranyérme megmutatta: a Vasas megmaradt és jó úton jár. Biztos vagyok benne, hogy, amikor majd utódaink a 222 éves születésnapon eljönnek megemlékezni az alapítókról, akkor hasonlóan optimistán fogják a Vasas jövőjét látni, mint én most.
Végül nem maradt más hátra, mint az egész Vasas Családnak hirdessem Markovits Elnök Úr rövid, de frappáns üzenetét: Hajrá, Magyarok! Hajrá, Vasas, Hajrá, Angyalföld!
