Újpesti TE - NZ Stars 2:0 (2:0, 0:0, 0:0) - 3:0
'09.03.08. Budapest, Megyeri úti jégcsarnok - 1100 néző 

Gólok

UTE
15:23 18 Sikorcin Ladislav (69 Zlocha Jan, 29 Dubek Vladimir)
18:02 18 Sikorcin Ladislav (65 Rufus Igor, 69 Zlocha Jan)

Lézershow-val és hatalmas üdvrivalgással köszöntötték a jégre lépő csapatokat, akik a 4. napon harmadszor feszültek egymásnak. Nem kisebb volt a tét, mint az életben maradás vagy az egyenes út a döntőbe. Talán ennek is köszönhető, hogy több mint ezer néző foglalt helyet a lelátón, amikor elindult a játék.

Egy meglehetősen érdekes ötössel állt fel a jégre a Stars: Kangyal- Nagy Richárd- Fodor Csanád- Szappanos- Holéczy, akik szokásukhoz híven nagy elánnal, energikusan kezdték a játékot. Sille lövésébe Hertl piszkált bele, majd Fodor célozta meg a jobb felsőt, de mindkét alkalommal védett Palko. Szappanos sem járt sikerrel és azt is megállapíthattuk, hogy most sem sikerült gyorsan gólt szereznünk. Ahogy teltek a percek, úgy ébredt fel az Újpest, amihez persze kellettünk mi is. Gröschl adott el egy korongot a támadó harmadban, amit Berta Zlocha elé játszott, aki egyedül robogott a kapu felé, de lövése végül célt tévesztett. A harmad közepe egyértelműen a hazaiaké volt, amit csak egy Holéczy - Kangyal támadás tudott megbontani, utóbbi fonákkal húzta a kapu mellé a korongot. Közben a túloldalon Zlocha lőtt egy bődületes kapuvasat. Ebben a periódusban sokat volt a jégen az UTE szlovák sora és egyre nehezebben tudtunk felszabadítani, majd a 16. percben meg is szerezte a vezetést az UTE. Zlocha húzogatta a korongot a kapu mögött, majd befordult a kapu elé és szorongatott helyzetben lőtt, de az kipattant Wallbergről, éppen Sikorcin elé. A gólerős támadó a védője öleléséből kibújva passzírozta be a vezető találatot. Megint nem mi kerültünk előnybe és ez rosszat sejtetett a továbbiakra nézve. Talán ezt érezték a fiúk is, mert ebben a periódusban úgy tűnt szinte csak a hazai csapat volt a pályán. Fodor eladott korongjából ugyan még nem lett nagyobb baj, de 2 perccel a harmad lejárta előtt Majoross büntetését használta ki a lila-fehérek légiós sora. Rufusnak játszottak vissza egy korongot a kék vonalra, de neki nem jött jól ütőre, ezért visszatette Sikorcinnak, aki kapásból a kapu jobb oldalába vágta. Talán ebben a gólban kicsit benne volt a kapusunk is. Így magabiztos előnyének tudatában vonulhatott az öltözőbe a hazai gárda, nekünk meg maradt a bizakodás, hogy megtaláljuk a gólszerzés nyitját.

Felváltva játszottak emberelőnyben a csapatok a második harmad elején, ami azonban nem jelentett változást az eredményben, mert egyik fél sem tudta kihasználni az emberfórt. Élvezetes, lüktető volt a játék, bár a kapuk nem forogtak igazán veszélyben. Kemény mezőnymunka, sok távoli lövés jellemezte ekkor, amit a jégen láttunk. Az egyik oldalon Berta, a másikon Kovac hagyott ki említésre méltó helyzetet, majd mintha kezdtünk volna erőszakosabban támadni. Talán úgy érezték a fiúk, hogy elérkezett az utolsó pillanat, amikor még talpra lehetett volna állni. Ennek megfelelően sok időt töltöttünk a támadó harmadban, de úgy tűnt az égiek ebben a sorozatban nekünk már nem sok lapot osztottak. Felesleges, buta szabálytalanságokkal tettük nehézzé a harmadból még hátralévő perceket és persze vált lehetetlenné a gólszerzés. Az emberhátrányokat ugyan kivédekeztük, de szépen lecsorogtak a másodpercek, ráadásul Majorosst testre ütésért, és az azt követő reakciójáért 5+20 percre büntette a játékvezető. Ennek és a kétgólos hátránynak a fényében, nem tűnt túl rózsásnak a helyzet, amikor elkezdődött a második szünet.

Talán még mindig azon bosszankodtunk, hogy éppen a második harmad végét jelző duda előtt tört el Palko botja, amiből találatot érő helyzet alakulhatott volna ki, amikor újra útjára indították a korongot. Feszült várakozással szemléltük a jégen zajló eseményeket és idegesen konstatáltuk, hogyan hatástalanítja az újpesti védelem próbálkozásainkat. Az akarat és a szív vitte előre a csapatot, de ezáltal egyre több lett az egyénieskedő megoldás, ami vagy korongvesztésekkel vagy távoli lövésekkel párosult. Az igazi helyzetek a mi kapunk előtt alakultak ki, azonban Berta, Sikorcin és Rafaj kísérletének is útját állta Wallberg. Majd elkezdődött az utolsó 10 perc és ezzel együtt a sorozat talán legkevésbé izgalmas része. Az Újpest eredményesen ölte az időt és tartotta tisztes távolságban csapatunkat a kapujuktól. Ahogy teltek a percek, úgy kezdtünk elkedvetlenedni és ez néha sportszerűtlenséget vont maga után. Sokat játszottunk hátrányban, de a hazaiak már nem erőltették a támadásokat. Így pergett le az utolsó másodperc is és vált hivatalossá, hogy ebből a párharcból az Újpesti TE jutott az OB1 döntőjébe, ahol az Alba Volánnal mérik össze erejüket. Gratulálunk az ellenfélnek és gratulálunk a mieinknek is, akiknek most ugyan nem sikerült a döntőbe verekedniük magukat, de az Egyesület történelmének első felnőtt bajnokságában a bronzéremért játszani is szép eredmény!

UTE: Palko Matus, Hajek Márk, Harmati Dávid, Németh Péter, Borbás Gergely, Zalavári Bence, Sikorcin Ladislav 2, Tolnai Attila, Markó István, Hetler Ádám, Virág Csaba, Hüffner Adrián, Dubek Vladimir(1), Kadlubiak Juraj, Berta Ákos, Rufus Igor(1), Zlocha Jan(2), Németh Ádám Péter, Rafaj Attila, Roczanov Dezső
Vezetőedző: Pék György

NZ Stars: Németh Attila, Sille Tamás, Fodor Csanád, Gergely Csaba, Kovac Kristian, Holéczy Roger, Majoross Gergely, Hertl Tomás, Wéber Zsolt, Rajna Miklós, Svasznek Bence, Nagy Richárd, Gröschl Tamás, Kangyal Balázs, Wallberg Björn, Szajbert Krisztián, Szajbert Patrik, Szappanos Dávid, Szirányi Bence
Vezetőedző: Spisak Robert

V: KINCSES, Németh, Nagy

Kiállítások: 10 perc, illetve 19 perc + 20 perc fegyelmi (Majoross) és 10 perc fegyelmi (Sille)

Az elődöntő másik ágán az Alba Volán a Dab.Docler-t győzte le három mérkőzésen, így a dunaújvárosi csapattal küzdhetünk meg a bronzéremért. Az első találkozóra most szombaton kerül sor, a káposztásmegyeri Jégcentrumban.
Kérünk minden Stars szimpatizánst, hogy jöjjenek el minél többen el buzdítani a csapatot szombaton!