A 21 esztendős hátvéd egy hete érkezett meg Burgosba, ahol a kötelező orvosi vizsgálatokat követően hétfőn megkezdte a felkészülést a Hereda San Pablo Burgos együttesével. S bár azt most még ő maga sem tudja, hogy az első feldobásnál is számítanak-e rá, minden napnak akkora elszántsággal vág neki, mintha biztos helye lenne az ACB-liga tavalyi playoff-negyeddöntős együttesében.

Ádám korábban sem ijedt meg az élet által felkínált lehetőségektől, inkább maximálisan kihasználta őket. Tehette, hiszen szülei minden elképzelésében támogatták, s ha féltették is, azt inkább titokban tették. Nem véletlen tehát, hogy most, a spanyol élvonalba szerződés emlékezetes pillanatában is elsőként ők jutnak az eszébe. Valamint bátyja, aki nemcsak szavakban terelgette őt a jó irányba, de ha kellett edzett is vele, miközben azt is megértette öccsével, hogy a vágyott profi karrierhez izomzatának fejlesztése és karbantartása is elengedhetetlen.

„A családom nélkül sehol sem tartanék, születésem óta kizárólag az én érdekeimet tartották szem előtt, terelgettek, útmutatókat adtak, de semmit sem erőltettek. Még akkor sem, amikor a döntéseimmel egyáltalán nem értettek egyet– utal Somogyi Ádám arra az öt évvel ezelőtti momentumra, amikor mindössze tizenhat esztendősen, szülei a saját kérésére elengedték Sevillába. Mintha csak sejtették volna, milyen nehéz évek várnak az addig dédelgetett és féltve óvott fiúkra, aki a kezdeti rossz tapasztalatok ellenére sem adta fel álmait. Összeszorított fogakkal, de végig húzta azt a három esztendőt. Hiszen komoly célja volt és van a mai napig. A legtöbbet kihozni magából a kosárlabda pályán. – Nagyon fiatal voltam, szinte még gyerek, egy idegen országban, teljesen egyedül. Olyan emberek közé kerültem, akik egymással is folyamatosan harcban álltak a jobb pozícióért, én pedig csak egy újabb vetélytárs voltam. Kifejezetten rosszul éreztem magam, de tudtam, hogy a karrierem érdekében maradnom kell és a végsőkig kitartani. Ehhez persze elengedhetetlen volt az édesapámtól, a Csepel SC egykori válogatott kosárlabdázójától örökölt alázat, valamint az édesanyámtól látott hajthatatlanság.”

Somogyi Ádámot (balról a harmadik) ismerősként köszöntötte a Burgos horvát szakvezetője Žan Tabak (háttal)

A fiatal játékos számára Pasarét után különösen nehéz volt megszokni a könyörtelen spanyol profi világot. A kosárlabdázást a Csatánál Fritz Csabával kezdő, majd a Keresztúri DSE-nél Domonkos Évával folytató kisfiút Besenyői Andrea kilenc évesen hívta az akadémiára, amelyre nemcsak az itt tanultak, de a különösen jó hangulat miatt is szívesen emlékszik vissza:

„A mai napig a Vasasnál töltött éveim a legszebbek, nemcsak csapattársak voltunk a srácokkal, de barátok is. Tényleg olyan volt, mintha egy nagy család lettünk volna. Mindenben segítettük, támogattuk egymást, és ez nemcsak a játékosokra, de az edzőkre, szakvezetőkre is igaz volt. Ezek után óriási kontrasztot jelentett számomra a sevillai, szinte vérremenő pozícióharc. Pasaréten a családias hangulat mellett az akadémia filozófiája és az általa nyújtott lehetőségek is páratlanok voltak. Ennek köszönhető, hogy amit lehetett, azt kihoztam az utánpótlás éveimből. A mai napig hálás vagyok a nevelőedzőmnek Bosnyák Jácintnak, hogy nemcsak kosárlabdázni tanított meg, de a legfontosabb emberi értékeket is közvetítette felénk. Saeed Armaghaninak, valamint a Zöldi házaspárnak is nagyon sokat köszönhetek, no és a külföldi rangos tornákon való részvételeknek, hiszen a spanyolok is egy ilyen szereplés alkalmából figyeltek fel rám. Ujhelyi Gyula erőnléti edző a mai napig segít, ha kell online formában, nyaranta pedig személyesen is” – idézi fel a pasaréti felejthetetlen időszakot az utóbbi két évet a hazai élvonalban, a DEAC színeiben játszó Somogyi, aki mindent megtesz azért, hogy egy nap a spanyol első osztályban, valamint az Euroligában is pályára léphessen.

A Burgosban eltöltött néhány nap eddig a lehető legjobban alakult Ádám számára, a hét eleji erőnléti edzéseket követően szerdától már labdás foglalkozásokon vett részt társaival. Szerencsés előjelnek tartja, hogy a csapat idén kinevezett új edzője, Žan Tabak, régi ismerősként köszöntötte, hiszen a magyar játékos első spanyolországi kalandja idején kétszer is keresztezték egymás útját. A második évben, Torrelodones-ben, ahol a horvát szakember fia csapattársa volt, még egyéni edzést is tartott neki.

„Az első benyomásaim nagyon jók, mindenben és mindenkiben kellemesen csalódtam – beszél eddigi tapasztalatairól a magyar válogatott hátvédje. – Fantasztikus dolognak tartom, hogy világszinten is elismert és jegyzett játékosokkal edzhetek, s bár még nincs együtt a teljes keret, már most minden pillanatát élvezem az itt töltött időnek. Tudom, hogy a céljaim eléréséhez még nagyon sokat kell fejlődnöm, de nem félek az áldozatoktól és a munkától. Mindent megteszek azért, hogy valóra váltsam álmaim. Ha Sevillában, kamaszként megálltam a helyemet, akkor itt és most, sokkal kedvezőbb előjelek után, érett fejjel, miért ne sikerülne?”

Fotó: sanpabloburgos.com