Sastin Mariannának egy mérkőzés jutott a tokiói olimpián a női birkózók 62 kg-os küzdelmeiben. Emiatt most még igencsak csalódott, de Wöller Ákossal együtt tudják, hogy ha a teljes képet nézik, akkor idővel sokkal jobb érzéseik lesznek. Markovits László szerint pedig az, hogy Marianna édesanyaként eljutott a negyedik olimpiájára is, felér egy fényes éremmel.
Sastin Marianna szerezte az első pontot a romániai Incze Krisztina ellen a női 62 kg-os súlycsoport olimpiai nyolcaddöntőjében, utána azonban az ellenfél fordított egy akcióval, a 3-1-es állás pedig „befagyott” a végéig.
Persze ekkor még bíztunk a csodában, azaz, hogy Incze legyőzi a következő körben a kirgíz világbajnokot, és esetleg továbbviszi Mariannát a vigaszágra, de erre végül egy pillanatig sem volt esély...
Sastin Mariannának így 38 évesen, a negyedik olimpiáján be kellett érni egy mérkőzéssel.
- Úgy tudom, felhívták a bírók figyelmét, hogy szankcionálják a negatív birkózást. Az ellenfelem folyamatosan betámasztotta a kezét és eltartott magától, ha ez nem negatív birkózás, akkor semmi. Figyelmeztették is legalább ötször, de intést nem kapott. Persze nem akarom erre fogni, pontot kellett volna csinálnom, és akkor nincs miről beszélni. Azért is sajnálom, mert jó formában éreztem magamat, a bemelegítésnél is az volt a benyomásom, hogy gyors vagyok és fejben is összeraktam magamat. Ez a csalódottság nem fog egyhamar elmúlni, de biztos javul majd a helyzet, próbálok az elmúlt évek érmeire gondolni, azt már senki nem veszi el tőlem, aztán majd meglátjuk közösen Ákossal, hogyan tovább – értékelt honlapunknak világbajnoknőnk.
Természetesen kíváncsiak voltunk az edző-férj, Wöller Ákos véleményére is:
- Mondják sokszor, hogy a részvétel a fontos, de azért a mai élsport nem erről szól, és nyilván nekünk sem ez volt a célunk. Arra a kérdésre, hogy ezen az egy meccsen konkrétan mi döntött, talán azt tudnám válaszolni, hogy a tizenhárom év korkülönbség. Mariannak egyébként nem igazán fekszik ez a kellemetlen stílus, amit a romániai lány képvisel. Hosszú keze van, mindenhonnan betámaszt, de ettől függetlenül meg lehetett volna oldani ezt a meccset. Összességében nem mondhatnám, hogy jelenleg én vagyok a világ legboldogabb embere, de nem is úgy fogok innen hazamenni, hogy a kardomba dőlök. Az biztos, hogy meg kell találnunk az új célokat, és ebben sokat segíthet, ha arra a sok pozitívumra gondolok, amit Mariannal közösen elértünk a hosszú évek során.
