A Kovács Adrián által irányított gárda a szlovákok elleni nyitómeccset csupán öt ponttal nyerte, másik négy találkozóján azonban fölényes győzelmet aratott. Koszovónál például 46, Észak-Macedóniánál pedig 55 ponttal volt eredményesebb.

„A járványhelyzet miatt nem játszhattunk felkészülési mérkőzéseket, ezért az első meccset tekintettük annak – idézi fel a szlovákok elleni találkozót Radics Gerzson, aki a tizenkét fős keretben kisebbséget alkotó fiatalabb, 2002-es korosztály tagjaként elsősorban arra készült, hogy megkönnyítse az idősebb, meghatározó játékosok helyzetét. – Mindannyian kerestük még a helyünket, de végül elég gyorsan letisztult a játékunk. Az én szerepem az volt, hogy a padról beszállva energiát adjak a pályán lévőknek, elsősorban a védekezésemmel tudtam hozzájárulni a győzelmekhez. Ezt leginkább a második helyen záró fehéroroszok ellen tudtam látványosan megvalósítani, irányítójukat egész pályán zavarva, végül a teljes csapat ritmusát sikerült felborítani. Úgy érzem, maximálisan teljesítettem a rám bízott feladatot.”

Radics Gerzson (4) a fehéroroszok irányítójának semlegesítésével nagyban hozzájárult a válogatott sikeréhez

Másik játékosunk, Krasovec Ádám, az idősebb, meghatározó mag tagjaként az első és az utolsó meccsen is húsz percnél többet játszott, a másodikon pedig a csapat legjobbja lett, többek között százszázalékos dobóteljesítményének (16/6 pont) köszönhetően. Az augusztus végén egyesült államokbeli tanulmányokat kezdő center azonban jobban örült a közös sikernek, mint saját kiemelkedő teljesítményének.

„Számomra nagyon fontos, hogy mindenki jól érezze magát a pályán, a csapattársaim szeressenek velem együtt játszani – avat be érzéseibe Krasovec Ádám, aki Gerzsonhoz hasonlóan csak most tudott „szabadságra menni”, hiszen a soproni tornát megelőzően a válogatottal edzőtáborozott közel egy hónapon keresztül. – Ez alatt természetesen azt értem, hogy a többiek fejlődéséhez próbálok hozzájárulni, a sajátom csak a közösségi érdekek megvalósulása után következik. Éppen ezért most is nagyon elégedett vagyok, hiszen amit terveztünk, vagyis a tornagyőzelmet elértük. Ráadásul igen jó játékkal, pedig új edzővel, új figurákkal vágtunk neki a soproni viadalnak.”

A 20 éves center azonban az életben és a pályán egyaránt szereti a kihívásokat és a váratlan helyzeteket, így most sem okozott gondot neki az alkalmazkodás. Ahogy Németországból hazatérve, tavaly nyáron is gyorsan beilleszkedett a számára váratlan lehetőséget kínáló Vasas Akadémia gárdájába:

„Jó döntés volt Pasarétre szerződni. A kezdeti sérülést leszámítva, kizárólag pozitív emlékeim maradnak az akadémiáról és a társakról is. Sokszor és gyorsan kellett alkalmazkodnom, de ebben amúgy is jó vagyok. Most pedig izgatottan várom az amerikai kalandot, amelyet kihívásként fogok fel. Számomra a tanulás és a kosárlabda egyformán fontos, egyikről sem szeretnék lemondani, arra pedig kizárólag az Egyesült Államokban van lehetőségem, hogy párhuzamosan folytassam mindkettőt. Az egyetemi bajnokság második ligájában fogok játszani, coloradói csapatom annak élmezőnyében található. A színvonal tehát megfelelő lesz, miközben én is kapok elegendő játékidőt elsőéves hallgatóként” – beszél az előtte álló különleges időszakról Krasovec Ádám.

Krasovec Ádám (14) kiemelkedő teljesítményt nyújtott a Challenger-tornán

De visszatérve az U20-as férfi válogatott sikerére, minkét játékosunk egyetértett abban, hogy már a közös edzőtáborozás első napján kimondták: a végső győzelem a cél.

„A tornát megelőző egy hónapban úgy készültünk, mintha valóban egy Európa-bajnokság várna ránk – jellemezte a nemzeti együttes hozzáállását Radics Gerzson. – Nagyon kemény időszak volt, napról napra a komfort zónánkon túllépve edzettünk. Úgy érzem, nagyon sokat fejlődtem, de ez korábban is így volt, amikor a válogatott programokról visszatértem Pasarétre.”

Ebben persze annak is nagy szerepe volt, hogy Gerzson tizenhat évesen már a felnőttekkel készülhetett az akadémián, a saját megfogalmazása szerint, jó korán megkapta az első pofonokat. Korosztályában erre nem igen lett volna lehetősége, hiszen tizennyolc évesen már a különleges erejéből és a dinamizmusából élt, amelyet a vele egykorú védők nem tudtak semlegesíteni. A felnőttek viszont igen.

„Nagyon sokat köszönhetek Faragó Péternek, akitől az idő múlásával egyre több és több értékes játékpercet kaptam, míg az elmúlt idényben valóban jó szezont zárhattam. Úgy érzem, a várakozás felett teljesítettem, stabil csapattag és kezdő lettem. Voltak ugyan hullámvölgyeim, amiket meg kell tanulnom kezelni, de a végére már az ellenfelek is elkezdtek készülni belőlem. Azt hiszem, ez egy fontos értékmérő. Közben érettségiztem is, így a kettős terheléstől a végére igencsak elfáradtam. Az új szezonban szeretném túlszárnyalni az eddigi teljesítményemet” – foglalta össze bizakodóan terveit Radics Gerzson, aki nem is emlékszik rá, mikor pihent utoljára, így az előtte lévő két hetes szabadságra már igencsak vágyott. Különösen azért, mert a tavalyi pandémiás időszakban sem állt le, akkor a felnőtt csapat másodedzője, Stephen Arigbabu irányításával folyamatosan képezte magát egyénileg, miközben Ujhegyi Gyula erőnléti edző egyedi erősítő programját is követte. Az idei remek teljesítmény tehát nemcsak az akadémia által biztosított lehetőségnek volt köszönhető, de Gerzson szorgalmán és kitartásán is múlott. Ami pedig a csapathoz fűződő reményeit illeti, a fiatal játékos az NB I/B csoportjában a legjobb négy közé jutást tartja a minimális célnak.  

Fotó: FIBA.Basketball/Tóth Zsombor